- - Csapjunk bele. Az Origón közölt publicisztikád miatt botrány tört ki. Hol tart most az ügy?
Demeter Szilárd: Aki szelet vet, vihart arat. Mondjuk, ekkorára nem számítottam, kellett hozzá néhány plusz tüdő, hogy orkán legyen belőle. A cikket visszavontam, írtam a zsidó közösségek vezetőinek egy levelet, amit ügyvédi letétbe helyeztem…
- - Nem küldted el?
Mindennek rendelt ideje vagyon. Majd amikor úgy vélem, hogy elérkezett az idő, elküldöm.
- - De miért nem most? Azzal kifognád a szelet sok gyalázkodó vitorlájából.
A megfejtés benne van a levélben. A gyalázkodások nem érdekelnek, nem nekik szól a mondandóm. Ugorgyunk.
- - Azért ne ugorjunk. Várható tőled cáfolat a támadásokra? Szívesen adnánk helyet ezeknek.
Ahhoz el is kellene olvasnom azokat. Azt meg minek? Nagyjából tudom, hogy az ellenségeim mit gondolnak rólam. Irracionális az egész. Nem kritika, hanem epeömlés. Érdektelen.
Eddig sem úgy táncoltam, ahogyan a balliberális elit fütyült, eztán sem terveztem megfelelni nekik. A teljes magyar elit reakcióit viszont érdeklődve figyeltem, kész elitkutatás, megalapozottnak tűnő következtetéseket tudtam levonni rájuk vonatkozóan.
- - Megosztanád velünk is ezeket a következtetéseket?
(Nevet) Megtartom magamnak. Nagyon megsértődnének, és nincs akkora tétje az egésznek. Inkább beleírom a disztópiámba, amúgy is pamfletnek indult, most az élet szállít hozzá nyersanyagot.
- - Igen ám, de a pimesek is elhatárolódtak tőled.
A több, mint 270 kollégából kilencven valahányan. Kérésükre leültem a kezdeményezőkkel, akik magyarázták nekem, hogy nem a főigazgatói tevékenységemmel van bajuk, hanem az ominózus publicisztika néhány mondatával, attól határolódtak el, nem tőlem. Mondtam nekik, hogy ezt ne nekem magyarázzák, szerencsére nincsenek szövegértési nehézségeim. De az ellenzéki sajtónak, illetve az engem gyalázóknak mindenesetre nem árthat egy kis gyorstalpaló, mert azon az oldalon láthatóan nem értik a leírt szöveget.
- - És mi lett a vége a beszélgetésnek?
Abban maradtunk, hogy szerveznek egy belső, anonim szavazást az összes kolléga bevonásával. Megszervezték, háromnegyedes bizalmat szavaztak nekem a kollégáim, azt akarják, hogy továbbra is én vezessem az intézményt. Ez talán elég erős visszaigazolás arra nézvést, hogy elégedettek a főigazgatói munkámmal. Ezzel a témát a PIM-ben lezártuk.
- - Pedig megírta egy kolléganőd, hogy szakképesítésed sincs hozzá.
Na igen, filozófus végzettségem van. Plénum előtt megbeszéltük ezzel a kollégával, hogy egy gyárigazgatónak nem kell tudnia esztergálni, vagy egy vállalatvezetőnek sem kell tudni könyvelni ahhoz, hogy sikeressé tegye a vállalatát. A vezetőnek a munkavégzéshez optimális körülményeket kell megteremtenie, jól kell menedzselni a céget, és jó könyvelőt kell alkalmaznia. Ezért van ő ott, ahol, és ezért vagyok én ott, ahol. Ha együtt tudunk működni, akkor a PIM sikeres lesz. Ha pedigréket nézegetünk, akkor öncélúvá válik az egész, és akkor mindannyian veszíteni fogunk.
- - Eddig az ellenségeidről beszéltünk. Mi a helyzet a barátaiddal?
Ebből a szempontból kifejezetten jól jött ez a nagy felháborodás. Egyrészt hihetetlen lélekerősítő üzeneteket kaptam még olyanoktól is, akikről nem feltételeztem volna. Másrészt, amíg úgy tűnt az ellenzéki sajtó magánvalóságában, hogy belebukok, sok „barátom” beállt az ellenséges kórusba, aztán most folyik a visszatánc, a „nem is úgy gondoltam, nagy volt a nyomás rajtam" stb. magyarázkodás. Mások, akik eddig harcostársként biztattak a várfalak mögül, amikor kimentem megvívni a közös csatáinkat, az első napokban hallgattak. Majd amikor kiderült, hogy nem vesznek le a sakktábláról, akkor hirtelen megtalálták a telefonszámomat.
- - Nagyon kedélyesen beszélsz erről. Pedig ezt a karaktergyilkolós nehéztüzérséget nem lehetett könnyű elviselni.
Mentálisan és lelkileg meg sem tudtak karcolni. Tudom, hogy a szövegem nem antiszemita, soha még csak antiszemita gondolatom se volt. Vagyis a lelkiismeretem rendben van. Éltem át ennél durvábbakat is Tőkés püspök úr mellett, szóval edzett vagyok. A feleségem sokkal nehezebb helyzetbe került, a közösségi oldalakon tucatjával kaptuk a halálos fenyegetéseket, kipécézték a gyereket is. Olyanokat írtak neki például, hogy készítse a meleg holmit a gyereknek, mert Szibériában hideg van, és a fűtetlen vagon sem fog jót tenni a gyerek egészségének. Vagy hogy nehéz lesz egyedül felnevelni a gyereket, miután a férje lógni fog. Egy anyának és feleségnek ezt nagyon nehéz elviselni. De erős és okos nő, kibírtuk ezt is.
- - Nem tettél feljelentést?
Még nem. Lementettem az összes fenyegetést profilképpel stb., és ha bármiféle fizikai agresszió érné a családomat, akkor mindenkit feljelentek, aki indulatból, vagy parancsra, vagy csak szimplán hülyeségből hasonlókat írt. Remélem, erre nem kerül sor.
- - Ott van még a harmincezer aláírás ellened.
A támogatóim felajánlották, hogy indítanak egy petíciót mellettem, és vállalták, hogy egy hét alatt minimum kétszázezer aláírást gyűjtenek. Megkértem őket, hogy ne csinálják. Mi változna? A kétszázezer mellettem kiálló honfitársunk érvénytelenítené a harmincezer ellenem állásfoglaló vélt igazságát? Legalább elgondolkodnának az ellenem aláírók? Nem, sőt. Ha a főigazgatói pozícióm demokratikus választás függvénye lenne, akkor beleállnék, persze. De van egy fenntartó, akinek a döntési jogát nem venném el. Magyarország miniszterelnökét nem Bajnai Gordonnak vagy Gyurcsány Ferencnek hívják, mint ahogyan a kulturális kormányzat feje sem az ellenem aláírók közül kerül ki. És amíg az elöljáróim úgy döntenek, hogy maradjak a helyemen, addig én maradok, még akkor is, ha ez a Szépírók Társaságának nem tetszik.
- - Apropó, a jövőben együtt fogsz működni a Szépírók Társaságával?
Ha lesz olyan döntés, amelyben megítélésem szerint szerepük kell, hogy legyen, akkor igen, persze.
- - Csak mert erősödnek azok a hangok, hogy intézd el az egészet egy nyilvános bocsánatkéréssel, hadd mehessen tovább az élet.
Na, látod, ezt én képmutatásnak tartom, amivel megsérteném mindazokat, akiktől valóban bocsánatot kell kérnem. De ennek a megfejtése is benne van az ügyvédi letétbe helyezett levélben. Elég súlyos a kérdés ahhoz, hogy ne akarjam megkönnyíteni senki dolgát (az enyémet sem). Hagyjuk meg a téma nehézségét, mert ha nem megint nem fog történni semmi, marad minden az egyre inkább kiüresedő gesztuspolitika, és az ebből adódó süketek párbeszédje szintjén.
- - Pontosan mi a téma?
A múlt század második felében, vagy inkább utolsó harmadában volt egy nagyobb vita arról, hogy lehet-e a Soáról, vagyis az ismertebb megnevezésén a Holokausztról beszélni. És ha igen, hogyan. Az elmúlt napokban ezt a vitát olvastam végig, illetve néhány olyan kulcsszerzőt, akiknek erről a témáról nem csak szavaik, hanem gondolataik is voltak/vannak. Sokat tanultam.
- - Megosztanád velünk is a következtetéseidet?
Maradjunk annyiban, hogy minden emberiesség elleni bűncselekmény egyedi, abszolút és összehasonlíthatatlan. Ez lehet a közös premissza egy remélt jövőbeli párbeszédhez a zsidó közösség vezetőivel.
- - Elkezdted már szervezni?
Nem még, ehhez idő kell és csend. Nem egy random online konferencia témája. Most ráadásul rengeteg munka is van. Az Országgyűlés határozott arról, hogy Petőfi Sándor születése 200. évfordulójának megadja a módját, 2022-ben kezdődik és két évig fog tartani a Petőfi-bicentenárium. Ezért a PIM-ben a jövő évbe kell belesűrítenünk minden előkészítő munkát, amit két évre terveztünk az állandó Petőfi-kiállításunk megújításától a gyűjteményi rendrakáson át a Károlyi-palota udvarának és a Károlyi kertnek a tervezett összenyitásáig stb. Ráadásul a Kárpát-medencei programok előtervezése, a keretek bemérése, a célok meghatározása, a struktúra felállítása is folyamatban van, ebben is van némi szerepem. Mindemellett célegyenesben van a könnyűzenei stratégia, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a pandémia miatt padlóra került magyar popkultúrán segíthessünk, és hogy céljaink szerint jobbá tegyük a magyar könnyűzenét. Ugyancsak jövőre indul az 1,8 milliárd forintos folyóirat-támogatás. Valamint elkészültünk a közgyűjteményi digitalizálási stratégia következő évekre szóló cselekvési tervével is, ezt is végig kell tolni, szóval most napi 48 órában a feladatainkra és a munkámra figyelek.
- - Visszatérsz a Facebookra?
Dehogy.
Egyrészt az a platform, ahol letiltják Kertész Imrét, számomra nem kívánatos. És engem egy Kertész-idézet miatt tiltottak le.
Másrészt a Facebook-nélküli élet olyan, mint amikor az ember felbukkan a víz alól, és végre kap levegőt. Vagy még jobb: mint amikor a szmogból kimész a hegytetőre. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
- - Mi a véleményed arról, hogy a baloldal harminc éve hitlerezik, barnaveszedelmezik, nácizik, és azzal még soha nem volt baj, az nem relativizálás? Képmutatás? Kettős mérce? Amit szabad nekik, azt nem szabad nekünk?
Esetemben szerény véleményem szerint egészen egyszerűen arról van szó, hogy a magyar balliberális oldalnak nem annyira az írásommal van baja, hanem velem.
- - Miért? Sikeres múzeumvezető és kultúrpolitikus vagy, eddig még senkit nem zártál ki sem a PIM-ből, sem máshonnan, sőt. Ha megnézzük, hogy ők milyen gyakorlatot folytatnak, hozzájuk képest te tényleg liberális vagy.
Na, most buktattál meg (nevet). Sokszor elmondtam, hogy a magyar kultúra egészében gondolkodom. A mi kultúránk attól erős, mert sokszínű. Helye van benne mindenkinek, aki értéket teremt vagy hordoz. A baj inkább az lehet, hogy nem kérek engedélyt a balliberálisoktól a döntéseimhez és cselekedeteimhez. Sőt, folyamatosan megkérdőjelezem a több évtizedes véleménymonopóliumukat, és azt, hogy ők mondják meg, mi a teljesítmény. Ezek szerint ez főbenjáró bűn.
- - Bűnösnek érzed magad?
Nicolas Dávilát némiképp átírva: nem az a keresztény társadalom, ahol sok a szent, hanem az, ahol sok a bűnös. Nyilván, nem vagyok tökéletes.
- - Azt írtad a kiszivárgott belső leveledben, hogy befejezed egyelőre a publicisztikai tevékenységedet. A PIM ezután tehát nem fog politizálni?
A PIM mint intézmény eddig sem pártpolitizált, aktuálpolitikai kérdésekben nem foglalt állást. De kultúrpolitikai szempontból már maga a PIM léte politikai állítás: azt mondja ezzel a magyar kormányzat, hogy létezik magyar nemzeti kultúra, amely értékes, védendő, erősítendő. Ez az a tételmondat, ami egyébként minden közgyűjteményre és kulturális intézményre érvényes. Ezért is módosítottuk a ránk vonatkozó törvénynek a „semleges állam” liberális koncepciójának közgyűjteményi átiratát oly módon, hogy a közgyűjtemények elsősorban az Alaptörvényben rögzített értékek védelmében működnek. Minden kultúra fontos, de a magyar nemzeti kultúra számunkra kiemelt fontossággal bír. Nem azért, mert jobb vagy rosszabb lenne, mint más - hanem azért, mert a miénk. Ebből főigazgatóként nem engedek.
- - A balliberális oldalon egyre több helyen olvasni, hogy a te szöveged nem antiszemita, hanem otromba és ízléstelen.
Az ízlésviták objektíve eldönthetetlenek, tehát megnyerhetetlenek. Szóval ezzel most nem tölteném az időt. Nézd, van jelenleg egy nagy kiállításunk, Kosztolányi Dezső Édes Anna című remekén keresztül mutatjuk meg többek között a trianoni traumát. Kosztolányi tényleg antiszemita publicisztikákat is írt - most határolódjunk el tőle, vagy ezt így hogy?!
- - Pedig tőled elhatárolódnak. Legutóbb Bródy János nyilatkozta a Magyar Narancsnak, hogy csatlakozik azokhoz, akik addig nem teszik be a lábukat a PIM-be, amíg te vagy a főigazgató.
Bródy munkásságával sokat tett azért, hogy mi, magyarok a saját popkultúránkban éljünk. A zenei- és szövegvilága a hagyományainkból, örökségünkből táplálkozik. Ezt a teljesítményt akkor sem vitatom el tőle, ha vudubábut készít belőlem, és esténként azt szurkálja. A PIM nyitott intézmény. Az jön be, aki akar, és az nem jön be, aki nem akar. A következő években lesznek olyanok, akik nem jönnek be. Az én dolgom az, hogy ez ne hiányként vevődjön észre. Hál’ Istennek, a magyar kultúra erős, sokszínű, rengeteg tehetséges alkotó- és előadóművészünk van, hát majd bejönnek mások. Kölcsey írja egy helyütt, hogy az emberi tehetség parányi lámpás, egyszerre keskeny kört tölthet meg a fényével, ha elviszed valahonnan, akkor sötétség marad utána. De Kölcsey azt nem mondta, hogy ugyanazt a helyet más tehetség fényével ne lehetne megvilágítani, és akkor nincs sötétség.
- - De azért csak tüskék benned ezek a gesztusok.
Tudja a fene. Engem inkább az zavar, hogy eddig korrekten álltam még azokhoz is, akik, hogy is fogalmazzak diplomatikusan, nem nagyon rajongtak értem. A litera.hu irodalmi portál tulajdonosa például megkeresett a nyáron, hogy csődközelben vannak. Ugyan pl. a Térey-ösztöndíj kapcsán kaptam onnan az ívet, de fontos irodalmi fórumnak tartom őket, ezért kitaláltunk egy olyan megoldást, amin keresztül meg tudtam menteni őket a csődtől. Oszt’ most ment a habzás ott is, amihez joguk van, de legalább megkérdezhettek volna engem is. Most mit kezdjek velük? Ha megváltoztatom a viszonyomat az ilyenekhez, akkor mitől lennék jobb náluk? Emberileg bánt ugyan, de majd túlteszem magam rajta.
- - Akkor nem fogsz bosszút állni?
Minek? Azt tanultam az egyik mentoromtól, hogy a bosszúállás olyan, mint a hátrafelé kardozás, csak időt és energiát visz el az előttünk álló dolgoktól.
- - Visszavontad a cikkedet. Ez azt jelenti, hogy már nem tartod érvényesnek az abban leírtakat?
Az általános olvasat, hogy a fő tételmondatom: Soros György a liberális Führer.