Tegyünk fel egy egyszerű kérdést: annak az országnak, ahol élsz, van-e olyan része, települése, település-része, ahová bemenni homoszexuálisként, zsidóként vagy csak őshonos fehér állampolgárként nem tanácsos, mert akár az életedet is veszélybe sodorhatod?
Ha van ilyen, akkor az az ország nem jogállam.
Mert a jogállam mindenekelőtt azt feltételezi, hogy vannak törvények, amelyek mindenkire vonatkoznak és az adott ország területén mindenütt érvényesek. Senki nem áll a törvények felett, és egyetlen négyzetcentiméter sincs törvényen kívül.
Amennyiben az állami erőszakszervezetek nem tudják kikényszeríteni minden állampolgár (jog)biztonságát, a hatalom gyakorlói pedig inkább szőnyeg alá söprik a problémát, akkor az azt jelenti, hogy az adott ország vezetői - mondjanak bármit is - lemondtak a jogállamiságról. Nem csak a gyakorlati megvalósításáról, hanem az eszményéről is.
Ilyen országok az Európai Unióban léteznek. És nem Közép-Európában kell keresni ezeket.
Nem újkeletű problémáról van szó. Legalább fél évszázados történetről beszélünk. Ez az időtáv azt mutatja, hogy vagy az „integráció” megvalósíthatatlan, vagy a nyugati politikum gyenge a megoldáshoz.
És ez elég riasztó. Ugyanis ezt az élhetetlen hétköznapi csődhelyzetet akarják most ránk kényszeríteni a bizonyítottan alkalmatlan politikusok - erőből.
Magyarország jogállam. Az Alaptörvény - amely egyébként tartalmazza az uniós Alapjogi Chartát is - megadja a fundamentumát és keretét annak, ahogyan élünk. Nincs olyan helye az országnak, ahová nem mehetnél be homoszexuálisként, zsidóként, vagy fehér őslakos állampolgárként - amennyiben szexuális orientációdért, vallásodért vagy bőröd színéért mégis sérelem él, úgy a hatóságok tesznek arról, hogy az elkövetőket utolérje a törvény szigora.
Ki tudjuk kényszeríteni a magyar törvények betartását.
Ha ezt a potenciált gyengítik - márpedig éppen ezen vannak a brüsszeli zsarolók -, akkor az végzetes lesz számunkra.
Olyan, mintha úgy gyógyítanánk, hogy az egészségest is lebetegítjük. A liberális totalitarizmus tehát látszatra olyan, mint egy oltás, csak épp nem az a célja, hogy védettséget alakítson ki, hanem az, hogy tartósan, életed végéig beteggé tegyen. Őrültség, de van benne rendszer: ha mindenki beteg, akkor tulajdonképpen az a normális állapot, és nem az egészség.
(Demeter Szilárd a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója)
(Borítókép: hajonaplo.ma/Beliczay László)