Döme Zsuzsanna (Dada Suzy) volt a Partizán vendége, akit a Ferencvárosi Önkormányzat által fenntartott Pinceszínház kirúgott igazgatójának ügyéről kérdezett Gulyás Márton. Mivel Döméhez tartoznak alpolgármesterként a kulturális programok, ő illetékes elmondani, hogy miért és hogyan rúgták ki Soós Péter igazgatót.
A magyarázat látszólag egyszerű: az önkormányzati fenntartású színház igazgatójának szerződésében benne van, hogy a városvezetéssel való előzetes egyeztetés után vállalhat el más munkát. Soós ezt nem tette meg akkor, amikor leszerződött az SZFE-vel, hogy ott heti 4 órában tanítson. Döme azt állítja, hogy Soós azért nem szólt nekik a szerződéséről, mert az SZFE részéről azt kérték tőle, hogy tartsa titokban a megállapodásukat, illetve azt is mondta neki a volt igazgató, hogy elkerülte a figyelmét a szerződésében erre vonatkozó pont. Hogy tényleg ezeket mondta-e Soós Dömének, azt nem tudjuk. Most vegyük úgy, hogy Döme nem hazudik, tényleg ezek hangzottak el a beszélgetésük során.
Nagyon hülye vagyok, mert azt hittem egy pillanatig, hogy Gulyás Márton baloldali aktivista és showman, akinek úgy általában fontosak a munkavállalói jogok és érdekek, ebben a konkrét esetben is megemlíti ezt a szempontot. Például úgy, hogy megkérdezi Dada Suzy alpolgármestert, feltétlenül a munkáltató legdurvább eszköze, a kirúgás volt-e annak a színházi igazgatónak az esetében, akinek a munkájával egyébként elégedettek voltak.
Mert az ugye világos, hogy semmi nem kényszerítette Baranyi Krisztinát és Döme Zsuzsát arra, hogy kirúgják Soóst, lehetőségük lett volna másként dönteni, esetleg más szankciót alkalmazni. Persze csak akkor, ha fontos nekik a színház zavartalan és színvonalas működése és a humánus munkáltatói hozzáállás. Nem volt az egyik sem.
Ahogy Gulyásnak sem ez volt fontos, mert nem ezt kérdezte a magát baloldalinak mondó műsorvezető, hanem ellenkező irányból közelítette meg a témát:
Miért nem vállalja fel Baranyi Krisztina és Döme Zsuzsanna, hogy elvi okból rúgták ki az igazgatót, azaz az SZFE korábbi vezetéséhez és tiltakozó diákjaihoz kötődő szolidaritásuk miatt?
Megdöbbentő, hogy a több mint egy éve alpolgármesterkedő Döme nem azt válaszolja erre, hogy azért, mert ez törvénytelen lenne, és ebben az esetben Soós munkaügyi pert indíthatna ellenük, amit jó eséllyel meg is nyerne. Helyette nevetgélve arról beszélt, hogy bizony lehet, hogy akkor sem lett volna más a végeredmény, ha Soós szól időben, a szerződésének megfelelően az SZFE-s munkalehetőségről.
Mert ugye az is világos, hogy munkáltatóként le van szarva, hogy kivel vagy szolidáris, ez nem lehet szempont, amikor megfosztod a munkavállalódat az állásától, fizetésétől és az alkotói közösségétől.
Ezután jön a tipikus kutyapártos poénkodás, mondván, lehet, hogy nem is pályáztatja meg az önkormányzat a megürült igazgatói állást, hanem maga Dada Suzy ül be a székbe, bedarálja az intézményt, wellnessközpontot csinál belőle és lezár minden közösségi tevékenységet.
Most azt hagyjuk, hogy ez amúgy mennyire vicces. A Kétfarkú Kutyapárthoz rengeteg jó poén kötődik, amin pártállástól függetlenül lehet nevetni. Sőt, szintén pártállástól függetlenül érdemes rendszerkritikának is kezelni a vicceiket, amire akkor is szükség van, ha sokszor nem igazságos, amit állítanak.
De ez bizony más helyzet, amit Döme sajnos nem érzékel. Ő most átkerült a rendszer képviselőinek oldalára, neki a kritikát meg kéne hallgatnia, a döntéseiért felelősséget vállalnia. Például a műsorban tárgyalt ügyért, amelynek során a legdurvább munkáltatói lépést választották:
kirúgtak egy embert, akit így megfosztottak a megélhetését biztosító fizetésétől, valamint a Pinceszínházban végzett alkotói tevékenységétől és a közösségtől.
Tehát ha a wellnessközpontos poén amúgy az év vicce lenne, ebben helyzetben és szerepben nem humoros, hanem ízléstelen. És nagyon rossz előjel arra nézve, hogy mi várható az ellenzék hatalomba kerülésétől, ha még az ártatlannak tűnő viccpártosok is simán képesek nevetgélve beszélni egy ember kicsinálásról.