Hogy hol voltam 2006. május 26-án, amikor Gyurcsány elmondta szenvedélyes igazságbeszédét Balatonőszödön?
Fogalmam sincs, csak sejtéseim lehetnek.
De arra határozottan és élesen emlékszem, hogy szeptember 17-én hol voltam, amikor az egész napvilágra került. És arra is tisztán emlékszem, hogy semmi felháborodás vagy csalódottság nem volt bennem, hanem gondtalan fiatalként kiválóan, gyöngyöző kacajjal szórakoztam ezen az emberen, mi több: örültem is, hogy nyilvánvalóvá vált az, amiről úgyis mindannyian tudtunk – a 2006-os választás kudarca még friss élmény volt akkoriban. Szóval igen, némi elégtételt éreztünk többen így a vesztes és elhazudott választások után is.
Szóval nem, nem vagyunk álszentek: és a hosszú távú trendeket tekintve sokat kellett várni, de igenis az ország javát szolgálta még ez a botrány is, a szétvert tüntetésekkel és az összes MSZP-SZDSZ dilettánskormányzással együtt.
Ja, igen, az ELK*RTUK!
Részletekbe, stábba, szereplőkbe nem mennénk bele – azt már úgyis mindenki tudja.
Ami viszont igazán érdekes, az a tomboló ellenzék és híveik – na meg A Feri reakciója. Erőtlen visszatámadás fantasztikusan magas labdákkal, és csak a sértegetés Jakab-stílusban.
- Hú, csávókám! Hát, azért ez nagyon lent van (...) ventilálsz (...) beakadt ez nálad: talán nem volt a legjobb miniszterelnök, de meg kell hagyni, van ennek a Ferinek vakerja!
- Amikor a lányod a mi pénzünkből a saját lábára állt (...) a vejed (...) apád (...) gyerekkori barátod, ez a gázos csávó: OK, gondolom, akkor téged se kérdezzen senki arról, te hogy álltál a saját lábadra, ugye? „A mi pénzünkből”? Mi az, hogy! Nagyon is. Pofám leszakad.
- Talán inkább kormányozni kellene: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna?” Vicces vagy, csávókám!
Na, de itt nincs vége: Ferenc testvér ugyanis azóta a Facebookon is reagált még egyszer (mennyi mondanivalója lehet még!), itt azonban már a körülmények és a gesztusok is kicsit szétesettebbek, a teátrális hunyorítások se azt az extra súlyt adják a mondandónak, hanem csak inkább azon gondolkodunk, hogy esetleg a külvilág fényei bánthatják-e.
- Orbán mindig az öltözőben volt nagyon bátor!
Csúnyán, szokatlanul erősen betalált ez most náluk (bár azt halljuk, félrevisz a puska). Megszokták, hogy 2010 óta – meg persze előtte is – folyamatosan, minden energiájukat összpontosítva csak támadni tudtak, erre most ezzel nem tudnak mihez kezdeni, ahogy persze magával Ferivel sem. Tudjátok: ez a se megrágni-se kiköpni-jelenség.
Orbán Viktortól is duplán jogos észrevétel volt heti rádióinterjújában, hogy bizony 15 éve is ugyanezzel az alakkal kellett küzdenie. És hogy mennyire nem okafogyott ezeket élő mementóként magunk mellett cipelni, arról tanúskodnak a 2019 ősze óta hivatalban lévő ellenzéki önkormányzatok, ahol pl. a fővárosban bizony tényleg újra összeállt a Gyurcsány-kormány panoptikuma.
Jól mondja Bródy: Ezek ugyanazok.
Persze tudom: „Igen, most már jöjjön inkább a Gyurcsány” – de ne, szerintünk meg inkább ne. És igen, égjen csak rátok, ahogy van. És ezt nagyon sokan látják még így. A fiatalokat pedig tényleg nem kell félteni: Feri pont arra a fajta öreg alkeszra emlékeztet, akivel 10-20 éve is imádtunk előadás után fotózkodni a csöveskocsmában; de nem szavaztunk volna rá.
Pedig film sincs még.