Csókoltatjuk Jourová asszony! 2. rész - Németország

  • A KONTRA új sorozatában annak nézünk utána, hogy a folyton a magyar sajtószabadság miatt aggódó Nyugat-Európában mennyire kiegyensúlyozott a média, és milyen mértékben érvényesül a sokat emlegetett médiapluralizmus. Ennek fényében pedig megvizsgáljuk, hogy mennyire igazak azok a vádak, amelyeket többek közt Vera Juorová jogállamiságért felelős biztos vág időről időre a magyar fél fejéhez. Így például, hogy „a magyar médiában már nemigen lehet találkozni a hatalommal szemben kritikus anyagokkal, és Magyarországon eltűnőben van a sajtó sokszínűsége”, vagy hogy „eltűnőben van a demokrácia is, mert a társadalom nem tud szabadon tájékozódni, így nincs abban a helyzetben, hogy önállóan tudjon véleményt megfogalmazni”.
  • Sorozatunk második részében a hazánkat mindig kioktató Németországba látogatunk, ahol a Bertelsmann Alapítványhoz - televízió - és az Axel Springerhez - print és online sajtó - tartozó médiavállalkozások lényegében teljesen letarolták a médiapiacot. A Bertelsmann épp a hitleri Harmadik Birodalom alatt ért először a csúcsra azzal, hogy náci propagandatermékeket terjesztettek. De a cég akkori vezetője többször adományozott kisebb-nagyobb összegeket az SS-nek és a koncentrációs táborokat őrző alakulatoknak.
  • Mára pedig a világ egyik legnagyobb médiavállalata lett, amely a német médiapiacot uralja, hiszen övé az RTL Csoport jelentős része, de a világ legnagyobb könyvkiadója, print és online lapok, vagy épp a Facebook-ot cenzúrázó Arvato is.
  • És hogy mennyire politika-semleges a médiaholding? Olyannyira, hogy számos Európai Uniós tisztviselő került ki a Bertelsmann vezetőinek soraiból, sőt Elmar Brok és Viviane Reding párhuzamosan látott el tisztséget a cégnél és EU-s feladatot. És persze ezek oktatnak bennünket sajtószabadságról!

Németországban öt nagy médiaszolgáltató vállalatkonglomerátum van: a Bertelsmann Alapítvány, az Axel Springer, a Hubert Burda Media, a Holtzbrinck és a Bauer Media Group. Ezek közül a Bertelsmann és az Axel Springer kiemelkedő.

Bertelsmann Alapítvány – A vallásos tartalomtól a náci propagandáig

A Bertelsmannt  mint könyvkiadó vállalatot Carl Bertelsmann alapította még 1835-ben az észak–rajna-vesztfáliai Gütersloh nevű városban. A vállalat központja ma is ott található.

Nagyon sokáig csak protestánst világnézetű, vallásos tartalmú könyveket adtak ki. Aztán váltottak...

A családi vállalat egy évszázaddal később, a nácik alatt kezdett jelentőségre szert tenni.

De a Bertelsmann-leszármazottak csak nagysokára ismerték be, hogy együttműködtek a Harmadik Birodalommal, ezt sokáig igyekeztek leplezni, saját magukat áldozatként állítva be.

 

Az Origó a BBC-re hivatkozó beszámolója alapján, a cég csak 2002 novemberében ismerte be a náci Németországgal való összefonódást.

 Az ezredforduló környékén felállított vizsgálóbizottság kiderítette, hogy a cég – kihasználva a náci párt felemelkedését – a korábbi vallásos témájú kiadványok és tankönyvek kiadása helyett más irányba elmozdulva antiszemita könyvek millióit adta el.

A vizsgálóbizottság jelentése szerint a kiadó főként a fiatal korosztályt célozta meg „Érdekes történetek" című sorozatával és a „Hitleri Fiatalság karácsonyi könyvének" éves rendszerességű kiadásával, amelynek eladásait az évek során hússzorosára növelte.

Forrás: AFP

A bizottság közölte, hogy a Bertelsmann korábbi állítása, miszerint a cég a nácizmus áldozatának tekinthető, egyszerűen hazugság volt.

A nácik egyébként 1944-ben zárták be a vállalatot, de valószínűsíthetően a háborús hiány, nem pedig a „bomlasztó" szövegek terjesztése és az állítólagos ellenállás miatt.

A vizsgálóbizottság véleménye szerint ez utóbbi legenda könnyítette meg a cég háború utáni újraindulását.
  • A vizsgálóbizottság azt is kiderítette, hogy a Bertelsmann zsidó foglyokat fogott rabszolgamunkára Lettországban és Litvániában, de Németországban nem találtak erre utaló dokumentumokat.
  • Heinrich Mohnról, a cég akkori vezetőjéről pedig kiderült, hogy többször adományozott kisebb-nagyobb összegeket az SS-nek, valamint a koncentrációs táborokat őrző alakulatoknak.
  • A kiadóvállalat szoros kapcsolatokat ápolt a Josef Goebbels-féle Propaganda Minisztériummal, és a második világháború alatt összesen 19 millió könyvet nyomtatott ki – derül ki a bizottság jelentéséből.

A náci nyomtatványok után tévés újjászületés

A Bertelsmann a jelentés közzétételét követően közleményben kért elnézést a háború idején játszott szerepéért és a vállalat történetének meghamisításáért.

A céget a Bertelsmannok leányági leszármazottja, a már említett Heinrich Mohn fia, Reinhard Mohn (1921–2009) tette olyanná, amilyennek napjainkban is ismerjük.

Forrás: Wikipédia

1947-ben ő indította újjá a könyvkiadót – a megszálló szövetséges hatalmak engedélyével – majd a vallási könyvek mellett más témában is adtak ki könyveket, a szótároktól az útikönyvekig.

Az 1960-as években a mozis és az éppen kibontakozó televíziós világ irányába kezdtek el terjeszkedni.

Érdekesség, hogy 1970 körül tervben volt az Axel Springerrel való egyesülés, de ebből végül nem lett semmi. 1971-ban Reinhard Mohn átalakította a családi vállalkozást részvénytársasággá.

Eközben elkezdtek terjeszkedni a nemzetközi piacon is, először Spanyolországban és az Egyesült Államokban.

Mohn 1977-ben hozta létre a Bertelsmann Alapítványt, amely 81 százalékban birtokolja a Bertelsmann Csoportot.

Az 1980-as években vették meg a luxemburgi alapítású, de akkortájt a televíziós részlegét a németországi Kölnbe költöztető RTL (Radio Television Luxemburg) Group TV-jét, az RTL plust.

A Bertellsman Alapítvány részei: a legtöbb európai országban jelenlévő

  • RTL Group,
  • a New Yok-i székhelyű Penguin Random House, ami a világ legnagyobb könyvkiadója.
  • Gruner + Jahr,
  • a BMG,
  • az Arvato,
  • a Bertelsmann Printing Group,
  • a Bertelsmann Education Group és
  • a Bertelsmann Investments.
  • De kisebbségi tulajdonos a balliberális Der Spiegel-ben.
  • És jelenleg folyamatban van a Simon & Schuster amerikai kiadóóriás felvásárlása.

Érdekességként megjegyzendő, hogy a Penguin Random House adta ki Michelle és Barack Obama, a volt amerikai elnöki pár emlékiratait.

A Bertelsmann nagyrészt ma is a Mohn család birtokában van. A felügyelőbizottság elnöke  Reinhard fia, Christoph, az alelnöke pedig Reinhard özvegye, Elisabeth.

A vezérigazgató 2012-től a német-luxemburgi Thomas Rabe, aki 2019 óta egyúttal az RTL Groupnak is a vezérigazgatója.

Forrás: Wikipédia

A túl nagy befolyásáért Németországon belül is számos kritika érte a Bertelsmannt, amelyeket a mindenkori vezetés rendszerint cáfolt.

Az RTL Group többségi tulajdonosává a Bertelsmann 2001 szeptemberében vált, 67 százalékkal, amit később 75,1 százalékra növeltek.

Az RTL Németország és Luxemburg mellett jelen vannak Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és 1997 óta Magyarországon is.

 

A Bertelsmann tulajdonában lévő Arvato cenzúrázza a Facebookot

2018 augusztusában írta meg a 444 a Bertelsmann és a Facebook közötti összefonódásokat.

Hosszasan mutatta be a 444 annak a férfinak a munkáját, aki állítása szerint néhány kollégájával a magyar nyelvű Facebook moderálásáért felel.

A férfi – akit Zoltánnak neveznek a cikkben – arról beszélt, hogy amikor az állásra jelentkezett, nem tudta, hogy pontosan kinek is fog dolgozni, egy ismerőse ajánlotta neki a munkát. Csak amikor a szerződést aláírták, akkor tudta meg, hogy a Facebookról van szó.

A cikkből kiderült, hogy őket azonban nem a közösségi oldal foglalkoztatta, hanem az Arvato vállalat, amelynek az RTL Csoportot is magában foglaló Bertelsmann Alapítvány a többségi tulajdonosa.

 

Emlékezetes, hogy a 2018-as országgyűlési kampányban az Origo esetében a Facebook először két, migránsok által elkövetett bűncselekményről szóló cikket tiltott le, majd annak az M1-nek nyilatkozó svédországi magyar nőnek a videóját tüntette el, aki a migrációs helyzet és a biztonság hiánya miatt 40 év után költözött haza a skandináv államból.

De letiltották Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter bécsi látogatásáról szóló videóját is, amelyben a migrációs válságról és annak következményeiről beszélt. A közösségi oldal azzal indokolta a videó letiltását, hogy az gyűlöletkeltő.

Forrás: Facebook

A videó végül visszakerült, amit pedig azzal magyaráztak, hogy rájöttek, hogy van hírértéke.

Külön érdekes, hogy a cikkből kiderül, Lázár János videójáról „Zoltánnak" kellett döntenie, aki nem vette azt le. Másnap mégis eltüntették, vagyis a Bertelsmann cégénél valaki felülbírálta a moderátor döntését.

Két nappal a választás előtt Orbán Viktor a cenzúra elleni harc nehézségeiről is beszélt:

48 óránk van arra, hogy ezt újból és kellő erővel elmondjuk mindenkinek. Ez nem is olyan könnyű feladat. Tagadnak és hazudnak, mellébeszélnek és rágalmaznak, cenzúra van, a filmeket törlik, a videókat letiltják”.

A 444 akkori cikkéből az derült ki, hogy miután Lázár János, sőt Orbán Viktor miniszterelnök sem hagyta szó nélkül a szólásszabadság durva megsértését, a Facebooknál is megijedtek.

Innentől kezdve ezekről a posztokról nem dönthettek a Bertelsmann emberei, a Facebook írországi központja magához vette a stafétát.

Vagyis közvetve annak a Bertelsmann-csoportnak az emberei cenzúráztak a választási kampányban a Facebookon, amelynek magyarországi televíziója, az RTL Klub az ellenzék mellett kampányol(t).

Tehát egyáltalán nem tartották összeférhetetlennek, hogy a tulajdonosán keresztül egy nagy európai TV-konglomerátumhoz köthető cég cenzúrázza a Facebook hírfolyamát. Ilyenkor nem sérül a sajtószabadság, nem kell rettegni a szólásszabadság korlátozásától persze.

Ha már a német média függetlenségéről és a német sajtószabadságról elmélkedünk, érdemes megemlékeznünk azokról a politikusokról is, akik a média függetlensége jegyében egyszerre töltöttek be vezető pozíciót a Bertelsmannál és az Európai Unióban is.

Elmar Brok, azaz „Mr. Bertelsmann” korrupciós ügye

Elmar Brok a német CDU volt politikusa, aki – a DC Leaks tényfeltáró portál listája szerint – Soros György megbízható szövetségeseinek listáján is szerepel.

Brok 40 éven át volt tagja az Európai Parlamentnek, így rangidősnek számított az EP-képviselők közül. Már az 1979-es első közvetlen EP-választáson is indult.

Forrás: AFP

Brok képviselősége mellett évekig a Bertelsmannak dolgozott lobbistaként és tanácsadóként, 2004 és 2011 között pedig a Bertelsmann médiafejlesztésért felelős egyik alelnöke volt.

Sokan nem nézték jó szemmel, hogy a politikus egészen nyugdíjas koráig megtartotta szerepét a médiacégben, mégis megtartotta a jól fizető mellékállást, ami mintegy 5000 eurót hozott neki havonta, a 8757 eurós képviselői tiszteletdíj mellé.  

Hiába hívták „Mr. Bertelsmannnak” a háta mögött képviselőtársai, Brok az EP külpolitikai bizottságnak elnöke volt 13 évig, és meghatározó szerepet töltött be a bizottságban alkotmányos kérdésekben, így Európa jövőjének alakításában is.

Brok jól megérdemelt bukása a 2019-es EP-választást megelőzően érkezett végül el, mert kiderült,  hogy a fenti két fizetés sem volt elég, és pénzt szedett be a parlamenti látogatóitól is, hogy fedezze a költségeket, miközben ezeket az összegeket a parlamenttől is visszaigényelte. Két év leforgása alatt összesen 18 000 eurót (majdnem hatmillió forint) vett fel így, törvénytelenül.

Martin Selmayrt is a Bertelsmanntól igazolták az EU-ba

Brok volt a fő pártfogója Martin Selmayrnak, az Európai Bizottság (EB) botrányos körülmények között megválasztott volt főtitkárának, akit éppen a Bertelsmann jogi ügyekért felelős alelnöki pozíciójából csábítottak Juncker mellé.

Selmayrt minden szabályt felrúgva nevezte ki Juncker 2018 februárjában az Európai Bizottság főtitkárának, az állás betöltésére még a kötelező pályázatot sem írták ki.

Az ügyből óriási botrány lett, de az öntelt brüsszeli elitre jellemző, hogy Selmayr hivatalba lépését senki nem tudta vagy akarta megakadályozni. Juncker után azonban Selmayr is bukott, viszont 2019 augusztusától ő lett az Európai Bizottság ausztriai főképviselője.

Forrás: AFP

Tollba mondott hazug jelentés magyarországról

Ahogy az első részünkből is kiderült, itt is igaz, hogy akiknek a leginkább hallgatniuk kellene, na, általában pont ők a leghangosabbak.

Hiszen miután ledózerolták a német médiapiacot, még ők minősítgetik az országokat. 

Jelentésük kétévente azt hivatott bemutatni, hogy 137 országban milyen állapotban van a demokratikus-politikai-gazdasági átalakulás a kormányzás hatékonysága, minősége és átláthatósága terén. A tanulmánycsomag részét képezik az országjelentések, amelyekben egy több tíz oldalas indokolás keretében az államokat 49 mutató-, illetve mérőszám segítségével az adott értékelést készítő „szakértők elemzik".

2020 májusában jelent meg a Bertelsmann Transformation Index (BTI) elnevezésű, a készítők meghatározása szerint az átalakulásban lévő országokról készített tanulmánycsomagja, amely minden valóságalapot nélkülöző, lesújtó képet ad Magyarországról.

A szerzők szerint a 2006 és 2010 közötti Gyurcsány–Bajnai-időszakhoz képest szinte az összes kategóriában (49-ből 44-ben) jelentősen romlott Magyarország és a kormányzat teljesítménye.

Értékelésük alapján hazánkat több mutatóban olyan országok is megelőzik, mint Afganisztán, Irak, Sierra Leone vagy Kelet-Timor. Magyarán, ez egy politikailag motivált kamujelentés.

Nem lényegtelen, hogy az elfogult dokumentum Magyarországgal foglalkozó részét olyanok készítették, mint például a Krekó Péter-féle Political Capital munkatársai vagy például Orosz Anna momentumos politikus.

Forrás: Facebook/Political Capital

Az sem lényegtelen, hogy a „Transformation Index (BTI)" összeállításáért felelős Bertelsmann Alapítvány pedig korábban a Bajnai Gordon nevével fémjelzett Haza és Haladás Alapítvány nemzetközi partnere volt, amelyből a volt kormányfő pártja, az Együtt nőtt ki.

A Bertelsmann-cégcsoport barátai Brüsszelben többek között: Jean-Claude Juncker, volt EB-elnök, valamint a hazánkat szintén mindig támadó Viviane Reding, volt EU-biztos.

Az Axel Springer Németországban és Magyarországon

Az Axel Springer Németország és egyben Európa legnagyobb digitális lapkiadója. A székhelye Berlinben található. A lapkiadó jelenlegi vezérigazgatója Mathias Döpfner.

Forrás: AFP

A kiadót egy azonos nevű német újságíró, Axel Springer (1912–1985) alapította még 1946-ban. Az újságírót és későbbi médiabirodalmát a szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű nyugatnémet terrorszervezet azért támadta, mert szerintük túl konzervatív volt, a lapkiadó ekkor ugyanis még a CDU/CSU-t támogatta, és nem a baloldalt.

Az Axel Springer SE-t már az 1970-as években azért kritizálták, mert kvázi monopóliummal rendelkezve visszaélt kivételezett helyzetével, így veszélyezteti a médiapluralizmust.

A kritikák akkor még szinte kizárólag a baloldal részéről fogalmazódtak meg.

Állítólag Willi Brandt és Axel Springer is éppen a médiapiac körül kialakult viták miatt veszett össze, még akkor, amikor a később szociáldemokrata kancellár Nyugat-Berlin főpolgármestere volt, tehát az 1960-as években.

Forrás: Wikipédia

Az Axel Springer SE Németországban olyan fontos lapokat ad ki, mint

  • a Die Welt,
  • a Bild, illetve annak a vasárnapi melléklete a
  • Bild am Sonntag, valamint a
  • berlini B.Z. portál.

A német lapkiadópiacon 23,6 százalékkal még mindig vezető szerepet tölt be, de ez főleg annak köszönhető, hogy övék Európa legolvasottabb lapja, a Bild, napi több mint 12 millió olvasóval.

A Bild és a Die Welt egyébként a CDU/CSU-hoz közelálló lapok, és teljes mellszélességgel támogatják Angela Merkel politikáját.

Az Axel Springer 2015-ben vette meg a világ egyik legbefolyásosabb üzleti-pénzügyi portálja, az amerikai Business Insider részvényeinek a 88 százalékát.

A német lapkiadó a magyar piacon is jelen van, társulva a svájci német Ringier AG kiadóval. Közös magyarországi leányvállalatuk neve: Ringier Axel Springer Magyarország Kft.

A német lapkiadó magyar leányvállalata, az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft. már 1989 óta jelen van a hazai médiapiacon.

A Ringier Axel Springer Media AG Közép- és Kelet-Európát 2010. július 1-jén alapították a svájci Ringier AG és a német Axel Springer SE vegyes vállalataként, hogy a két cég közép- és kelet-európai tevékenységét egyesítsék.

Az új médiakonglomerátum székhelye a svájci Zürichben található, és a következő országokban található leányvállalatok tartoznak hozzá: Magyarország, Lengyelország, Szerbia, Szlovákia, Litvánia, Lettország és Észtország.

 

Az egyesült német-svájci óriás a következő fontosabb orgánumokat adja ki Magyarországon:

  • Blikk,
  • Vasárnapi Blikk,
  • Kiskegyed,
  • GLAMOUR,
  • Noizz.hu,
  • Auto Bild.

Hamarosan folytatjuk sorozatunkat, egy másik olyan országgal, amelyiknek szintén lenne oka hallgatni, mégis hazánk sajtószabadságát félti rendszeresen.