- A KONTRA új sorozatában annak nézünk utána, hogy a folyton a magyar sajtószabadság miatt aggódó Nyugat-Európában mennyire kiegyensúlyozott a média, és milyen mértékben érvényesül a sokat emlegetett médiapluralizmus. Ennek fényében pedig megvizsgáljuk, hogy mennyire igazak azok a vádak, amelyeket többek közt Vera Juorová, jogállamiságért felelős biztos vág időről időre a magyar fél fejéhez. Így például, hogy „a magyar médiában már nemigen lehet találkozni a hatalommal szemben kritikus anyagokkal, és Magyarországon eltűnőben van a sajtó sokszínűsége”, vagy hogy „eltűnőben van a demokrácia is, mert a társadalom nem tud szabadon tájékozódni, így nincs abban a helyzetben, hogy önállóan tudjon véleményt megfogalmazni”.
- Sorozatunk első részében megvizsgáljuk, hogy mennyire sokszínű a sajtó finn rokonainknál. Nekik egyébként bőven lenne mit a saját házuk táján is söprögetniük, hiszen a Sanoma-portfólió esetében az elérési index a teljes finn lakosság 95 százalékát fedi le hetente, amivel a magasan veszélyeztetett kategóriába tartozik, mégis néhány éve még a fenti ország miniszterelnöke aggódott hazánkért, és hasonlította Orbán Viktort Sztálinhoz. Azóta – ahogy az lenni szokott – Antti Rinne csúnyán megbukott.
2020. december 3-án az Európai Bizottság (EB) bemutatott két akciótervet, amelyek segítségével az interneten terjedő, úgynevezett dezinformációs tevékenységek ellen szeretnének harcolni, azáltal is segítve az Európai Unió médiapiacát, és elmondásuk szerint így szeretnék megvédeni a választási kampányokat az EU-n kívüli behatásoktól.
Az EB két tervezetének a neve Európai Demokrácia Akcióterv (EDAP), valamint Média és Audiovizuális Akcióterv (MAAP). Mindkét terv ötletgazdája a cseh Vera Juorová, az Európai Bizottság alelnöke, aki egyébként az értékekért, átláthatóságért és kisebb részben a jogállamiságért felelős biztosi tisztséget tölti be Európai Unió „kormányán” belül.
Fontos kiemelni, hogy ezek a tervek a jelenlegi formájukban sokkal inkább szándéknyilatkozatok, mint konkrétumok, ugyanakkor kijelölik azt az ösvényt, amin a jövőben az Európai Bizottság ténylegesen is menni szeretne a sajtó szabályozásának terén.
- Az EDAP röviden azt szabályozná, hogy a közösségi médiumok mennyire targetálhatják (vagyis szelektálhatják célzottan) a választókat a felületükön elhelyezett hirdetésekkel.
- A MAAP elnevezésű terv lényege, hogy a bizottság létrehozna egy, a média-tulajdonviszonyokat monitorozó szervezetet, amellyel ellenőriznék a sajtóorgánumok tulajdonosainak átláthatóságát, illetve azt, hogy arányos, fair mértékben oszlanak-e el a médiapiacon belül az állami hirdetések.
- A fenti tervben szerepel egy olyan mechanizmus létrehozása is, amellyel segítenék az általuk preferált médiacégeket abban, hogy azok uniós pénzhez juthassanak. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre láthassuk, hogy jó eséllyel nem a nemzeti-konzervatív médiumokat kívánnák brüsszeli pénzzel kistafírozni. A részletekről a Politico számolt be.
Varga Judit magyar igazságügyi miniszter a közösségi oldalán a következőképpen reagált Jourová terveire: „Van annak egy diszkrét bája, amikor a súlyos demokratikus deficittel küzdő brüsszeli intézmények akarják megmondani a tagállamoknak, hogyan építsenek valódi demokráciát. Vera Jourova szerint az egészséges demokráciákban a brüsszeli központból mondják meg, milyen a tisztességes választás, a tiszta kampány és a kiegyensúlyozott sajtópiac. Erről tanúskodik az általa jegyzett Európai Demokrácia Akcióterv (EDAP), valamint Média és Audiovizuális Akcióterv (MAAP). Vajon melyik biztosnak jut először eszébe, hogy a választási eredményeket is Brüsszelből kellene megküldeni?”
Varga Judit leveléből tehát jól látszik, hogy magyar kormány elutasítja Jourova tervét.
Nem is csoda, hiszen az előjelekből jól látszik, hogy a liberális cseh EU-biztos terve a nemzeti-konzervatív, keresztény irányultságú sajtó ellen irányul, valamint szeretné még a jelenleginél is jobban helyzetbe hozni a baloldali-liberális médiumokat.
Finnország
A nyugat- és észak-európai országok, főleg, ha baloldali vagy liberális kormány van hatalmon náluk, előszeretettel kritizálják a közép-kelet-európai államokat – külön kiemelve Magyarországot a médiahelyzet, esetleg a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság állítólagos megsértése miatt. Régi nóta már ez, a 2010-es médiatörvény óta fújják.
Hazánkkal kapcsolatban előszeretettel hangoztatják azt a nyilvánvaló hazugságot, hogy a magyar médiapiac 80-90 százalékát kormánypárti sajtóorgánumok uralják, a valóságban azonban a keresztény-konzervatív média elérése alig 31 százalékos, míg a balliberálisé 69 százalékos Magyarországon.
Nem úgy, mint Finnországban, ahol viszont tényleg uralják a kormánypárti és/vagy balliberális médiumok a piacot. Az adott balliberális kormányoknak és Brüsszelnek ezzel persze semmi problémája nincs, hanem éppen ellenkezőleg: támogatják a piac ilyen mértékű mesterséges torzítását, megsértve ezzel a kiegyensúlyozott tájékozódáshoz való jogot.
Korábban az Origo is írt a European University Institute médiapluralizmussal és médiaszabadsággal foglalkozó központjának (Centre for Media Pluralism and Media Freedom) a Media Pluralism Monitor projekt keretében végzett legutóbbi, 2017-es felméréséről, amely alapján érdekes dolgok derülnek ki a finn médiapluralizmusról.
Megjegyzés: A European University Institute (Európai Egyetemi Intézet) egy nemzetközi posztgraduális és posztdoktori oktató- és kutatóintézet, amelyet az akkori Európai Közösség, később az Európai Unió egyes tagállamai hoztak létre még 1972-ben azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a társadalomtudomány kulturális és tudományos fejlődéséhez, mindezt európai perspektívában. Nevével ellentétében tehát semmi köze sincs Soros budapesti egyeteméhez, a CEU-hoz.
Finnországban négy nagy médiaszereplő van: (YLE, Sanoma, Alma Media, Otava), amelyek az egyes médiapiaci szegmensekben (televízió, rádió, nyomtatott sajtó, internetalapú tájékoztatás) a fogyasztók 59-97 százalékát érik el.
A balliberális Sanoma-portfólió esetében az elérési index hetente a teljes finn lakosság 95 százalékát fedi le.
Az európai média pluralizmusát vizsgáló, 2018-ban kijött jelentés szerint a finn média pluralizmusa a magasan veszélyeztetett kategóriába tartozik.
A Sanoma mindent leural
A Sanoma Group Finnországban (és egyébként az északi országok között) a legnagyobb média-nagyvállalat. Az ország alapvetően szabad sajtóval rendelkezik, de a centralizáltságot tekintve mindenképpen a Sanoma a meghatározó.
A Sanoma birtokolja Finnország legnagyobb újságait:
- Helsingin Sanomat,
- Ilta-Sanomat,
- Sanoma Lifestyle,
- Nelonen Media,
- Sanoma Digital Finland.
magyarországon a 24.hu is az övék volt
A finn balliberális Sanoma Sanoma Media Budapest Zrt. néven 2014-ig Magyarországon is jelen volt, akkor azonban a hazai érdekeltségeit megvásárolta a Central Médiacsoport Zrt., amelynek a tulajdonosa a baloldali milliárdos, Varga Zoltán.
A Sanoma birtokolta többek között a baloldali online hírportált, a 24.hu-t, illetve az akkor még liberális Figyelő című hetilapot is.
- A European University Institute médiapluralizmussal és médiaszabadsággal foglalkozó központja (Centre for Media Pluralism and Media Freedom) az Európai Unió által is támogatott Media Pluralism Monitor elnevezésű projekt keretében végzett legutóbbi, 2017-es felmérése szerint Finnországban a médiapiaci koncentrációra, a médiatulajdonosi viszonyok átláthatóságára és a szerkesztői tartalom kereskedelmi/tulajdonosi befolyásolására vonatkozó indikátorok is nagyon magas kockázatot mutatnak.
- A közszolgálati média függetlenségére vonatkozó indikátor szintén magas kockázati szintet, 67 százalékot jelez, a közszolgálati médiát irányító testület tagjait a parlament a saját tagjai közül nevezi ki, a közszolgálati média főigazgatójának kinevezésekor pedig hagyományosan politikai befolyás érvényesül.
A kisebbségi népcsoportok (svédek, számik, romák) nem jutnak arányos adásidőhöz a médiában, valamint a helyi és regionális közösségek médiához való hozzáférésével kapcsolatos indikátor is magas kockázatot mutat.
Jó vicc: A finnek aggódnak a magyarországi sajtószabadság miatt
A fentiek alapján jól látszik, hogy a finneknek bőven lenne mit söprögetniük a saját házuk táján is, néhány éve mégis a magyar médiahelyzettel voltak elfoglalva, sőt, Antti Rinne, volt finn szociáldemokrata miniszterelnök többször kritizálta hazánkat a média helyzete miatt.
A finn miniszterelnök budapesti látogatása után egy nappal a Sanoma médiaplatformhoz tartozó Helsingin Sanomat egyik cikkében Orbán Viktor magyar miniszterelnököt Sztálin szovjet diktátorhoz hasonlította, ami érthetően nagy botrányt váltott ki hazánkban.
Ahogy az lenni szokott: Antti Rinne egy koalíciós válság miatt azonban még abban az év decemberében lemondásra kényszerült.
Tanulság: Ezért nem érdemes a magyar miniszterelnökkel kötekedni.
Folytatjuk...