Az amerikai burleszk hőskorának közismert párosa volt Stan és Pan, polgári nevükön Stan Laurel és Oliver Hardy. Műfajuk világsztárjai voltak, akik számtalan emlékezetes pillanatot szereztek nekünk, miközben alaposan próbára tették rekeszizmainkat.
A magyar politika legnagyobb nevettető párosairól nincs még bejegyzés, ezért a hiánypótlás szándékával, de a teljesség igénye nélkül megpróbálom csokorba szedni egyesült ellenzékünk kabaréjának nagyágyúit.
Elsőként Széll Bernadett és Hadházy Ákos kettősét kell megemlítenem. Szinte minden esetben sziámi ikerként összenőve örvendeztetik meg a nagyérdeműt, már amikor éppen nem a jogerős büntetésként kiszabott közmunkát végzik segédkönyvtárosként és kertészeti napszámosként. Humoruk „egyediségét” az adja, hogy képesek közel azonos hőfokon, komoly arccal nem létező problémákat görgetni a „Magyarországon minden rossz” című szappanoperájukban.
Széll Bernadett, hazánk önjelölt női „Tomas de Torquemada”-ja, felesküdött főinkvizítora, aki konzervatív kormányunk „eretnek romlottsága” ellen vívja soha véget nem érő háborúját. De ne legyünk igazságtalanok: Hadházy Ákost is megilleti a hazai „Sherlock Holmes” titulusa, bár a regényhőssel ellentétben nála kitartóbban hülyét közel s távol senki nem csinált még önmagából a folytonosan lyukra futó „tényfeltárásaival”.
Kettőjük közül a némafilm, a burleszk világát mégis Hadházy képes ihletettebben és hitelesebben megidézni számunkra. Emlékezzünk csak nagyszerű alakítására, amikor is egy végtelenített kacagásra, már-már nyihogásra késztető „A lónak a faszát” feliratú táblával és egyéb transzparensekkel kóricált némán a Parlamentben.
Az, hogy Hadházy az Országház falai között, beszéd helyett táblákkal tartotta meg a világszerte népszerű „Ted Talks” előadását, csak absztrakt humorának határokon átívelő egyediségét bizonyítja. Korábban, az MTV-székházában bemutatott akrobatikus korlátmászásai és földharcos fetrengéseinek tízpontos ipponjai színészi eszköztárának senki mással össze nem keverhető formanyelvét igazolják.
A páros másik színészlegendája Széll Bernadett, aki ott is poént próbál elsütni, ahol amúgy nincs semmi látni- és nevetnivaló. Kivételes Stand Up Comedy-s készségének köszönhetően örökre belénk égett a „Szavazz Csordás Anettre” című előválasztási világsláger, amelyben énektudásán felül Shirley MacLaine-t megszégyenítő tánctudásával is elkápráztatta az arra fogékonyakat.
Széll Bernadett a hazai „A Dal” 2022-es versenyén is jó eséllyel indulhatna műfajteremtő rapdalával. Halkan jegyzem meg, hogy ezután nehéz lenne ütősebbet kiválasztani a minden esetben csak permanens zokogást kiváltó egyéb politikusi hakniszámai közül. Ezzel a tipikusan balos produkcióval talán csak Falus Ferenc doktor jeges vödrös performansza vetekedhet. Nálam mindkettő biztos továbbjutó lenne az X-faktor bármelyik szériájában.
A liberális baloldal másik, „méltán” híres nevettető párosa, a magyar női Stan és Pan, azaz Cseh Katalin és Donáth Anna. A kormányt az „Európai Uniós pénzek ellopásával” vádoló csehkatkai és donáthannai „humorbonbonok” mintha az utóbbi időben kissé háttérbe szorultak volna.
Donáth Anna a környezetvédelem „avatott” szakértőjeként nem is olyan régen azt posztolta, hogy „csigalassúsággal rohanunk a vesztünkbe és ha minden így megy tovább, a század végére 2,4 Celsius-fokkal nő az átlaghőmérséklet”. Bátran kijelenthető, hogy Donáth bármely riogató megszólalásánál a konzervatív többség hónaljban mért átlaghőmérséklete nő ennyivel, de az azonnal. Jelenleg a „jaj, elpusztul a világ” valláspótlékának egyik legsötétzöldebb és leghangosabb hirdetőjeként próbálja meg pozicionálni magát. Természetesen a katasztrófa bekövetkezése előtt reményei szerint még bukjon Orbán fojtogató „diktatúrája”, azután végre Karácsony Gergely világszabadalommá tett méhlegelőinek friss oxigénje lengheti be bolygónk egészét, elhozva az általános világbékét.
A végére hagytam a két rangidős, talán legnagyobb balos nevettetőt, Lendvai Ildikót és Németh Pétert. Ők az ATV jegyespárosai, akik jelen polgári demokráciánk talán „legautentikusabb” véleményezői.
A cenzor és a balos, szolgai hírlapíró. Tökéletes pár. Csak azon csodálkozom, hogyan képesek 40 év kádári diktatúra tejben-vajban fürösztött kivételezettjeiként jópofáskodva és poénkodva nap mint nap kritizálni azt a jobboldali, konzervatív rendszert, amelyhez lelkükben annyi közük van, mint a már említett Hadházy Ákos intim testrészes lovának Móra Ferenc Zengő ABC-jéhez.
A rendszerváltás előtti diktatúra kiszolgálóiként napjaink élhető világában úgy viselkednek és oktatnak ki mindenkit demokráciából, mintha ők lennének azok a megnyomorítottak, akik a szocialista kultúrpolitika miatt jogos elégtételért kiálthatnak tengernyi megpróbáltatásuk kompenzálásaként. Kommunista nevettetőink valóban különleges anyagból vannak gyúrva.
Csak nehogy a baloldal véleménybuborékjában szocializálódott választók arra eszméljenek, hogy a hatalomba segített „demokratikusaik” esetleges választási győzelmét követően a kezdeti és önfeledt kacagásuk igen-igen rövid idő alatt vigasztalhatatlan zokogássá változik.
Mert azon még a balos, hazai Stan és Panjaik poénjai se fognak tudni segíteni.
A szerző a Madách Színház színház színművésze
