Elöljáróban annyit: mintha csak az akkori kormányzat rendelte volna meg az egészet. de legalábbis hagyta megtörténni.
Mintha csak tegnap lett volna – átéltük, követtük. És még most se hisszük el, hogy az úgy volt, hogy pár radikális szkinhed összeállt titokban, és elkezdte levadászni a magyarországi cigányságot, főleg a faluszéli szerencsétlenebbeket – sőt, sok esetben pont a rendezettebb életvitelt folytató, dolgozni próbálkozó romákat.
Nehogy azt higgyétek, hogy itt az ultraradikális mozgalmakat próbáljuk mentegetni: 100%, hogy mindig lennének önként jelentkezők az ilyen jellegű embervadászatokra.
Most akkor – mivel minden ott van a neten, sőt: a könyvekben – nem megyünk bele a gyilkosságsorozat részleteibe, minimális ismétlés következik, de leginkább magára az összeesküvésre és a nyitva maradt kérdésekre fogunk fókuszálni. Mert az bizony volt, és valószínűleg annál több is.
2008 nyarára állt össze egy három-, később négyfősre bővülő, a debreceni szkinhedmozgalmakkal szoros kapcsolatot tartó brigád, akik kifejezetten a cigány lakosság megfélemlítésére irányuló akciókat terveztek már az elejétől fogva – többek között kivégzéseket is:
- Kiss Árpád,
- Kiss István,
- Pető Zsolt,
- és a később csatlakozó Csontos István.
Mi volt a motiváció és az indíték? Önbíráskodás és fajvédelem: úgy érezték, a hatóságok tehetetlenek a „cigánybűnözéssel” szemben, de a magyar és a roma lakosság között is szerették volna fokozni az amúgy is erős szembenállást. Különösen nagy hatással volt rájuk az ország szinte egészét felháborító 2006-os olaszliszkai lincselés, ahol egy tiszavasvári tanárt, Szögi Lajost vertek agyon cigányok csoportosan, amikor azt hitték, hogy autójával elütötte az egyik falubeli kislányt.
Rajtaütéseik színhelyéül ezért olyan, a médiában is elhíresült településeket szemeltek ki, ahol már volt komolyabb előzménye cigányok által elkövetett bűncselekményeknek.
A fegyvereket és a lőszereket egy besenyszögi vadásztól rabolták (összesen hét darabot, nagyrészt vadászpuskákat) 2008 márciusában. Az akciókat egy debreceni albérletben tervezték meg, és az adott helyszíneken is általában jó előre terepbejárást tartottak. Alig egy év alatt módszeresen gyilkoltak le 6 embert, és okoztak többnyire maradandó fizikai sérülést legalább 5 másiknak.
- 2008. augusztus 8., Piricse: egy súlyos sérült
- 2008. november 3., Nagycsécs: két halott, egy sérült
- 2008. december 15., Alsózsolca: egy életveszélyes sérült
- 2009. február 23., Tatárszentgyörgy: két halott, egy súlyos sérült (köztük két gyerek)
- 2009. április 22., Tiszalök: egy halott
- 2009. augusztus 3., Kisléta: egy halott, egy súlyos sérült
A lebukást és a gyilkosságsorozat végét aztán egy utólag nevetségesnek tűnő banánhéj okozta:
Tiszalökről hazafelé ugyanis amikor elakadtak a sárban, Kiss Árpád magántelefonjáról hívta fel egykori szeretőjét, hogy vigye őket haza. A rendőrség aztán ezt a számot tudta más korábbi esetekkel is rokonítani, miután vagy ötmillió hívást átfésültek: ugyanezt a telefont használták ugyanis a galgagyörki és a kislétai támadásnál is.
2009. augusztus 21-én ütöttek végül rajtuk a debreceni Perényi 1. klub nevű szórakozóhelyen, ahol a gyilkosságokhoz használt fegyvereket is megtalálta egy fal mögé rejtve a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Terrorelhárító Szolgálat.
Az ítéletet 2013. augusztus 6-án hirdették ki. Az első-, a másod-, a harmad- és a negyedrendű vádlottat a Budapest Környéki Törvényszék bűnösnek találta. Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt tényleges életfogytiglani szabadságvesztést és 10 év közügyektől való eltiltást, míg Csontos István 13 év fegyházbüntetést és 10 év közügyektől való eltiltást kapott. 2020 májusában a Nemzeti Nyomozó Iroda esetleges felbujtók, finanszírozók és tettestársak után újraindította a nyomozást – ami aztán 2021 elején eredménytelenül zárult, itt tartunk most.
És hol az összeesküvés? Mindenhol.
Európai szinten is kínos volna, ha kiderülne, hogy az állam elvileg tudta, kik öldösik a romákat, mégsem védték meg őket. /2010, Tarjányi Péter, biztonságpolitikai szakértő/
Ahova nyúlunk, itt is minden büdös és gyanús. És most nem magáról a gyilkosságsorozatról beszélek. Egyszerűen túl sok a sajnálatos, kísérteties véletlen és egybeesés:
- Csontos István nem elég, hogy katonaként szolgált Koszovóban, még a KBH (Katonai Biztonsági Hivatal) hírszerzője is volt, a gyilkosságsorozat alatt is folyamatosan jelentett tartótisztjének, sőt: a 100 milliós nyomravezetői díjra is célozgatott, hogy „jól jönne neki”.
A KBH 2008 júliusától folyamatos kapcsolatban állt az NNI-vel a romagyilkosságok ügyében. 2009 júliusában – a tiszalöki támadást követően – az NNI illetékesei egyértelműen Cs. Istvánra vonatkozóan igényeltek konkrét információkat, a tiszalöki gyilkosság során ugyanis Cs. volt a sofőr, és amíg a társai öltek, ő Polgárnál várakozott az autóban, ahol a rendőrök igazoltatták: felvették az adatait, majd elengedték. Mivel utólag kiderült, hogy az elkövetés éjszakáján a tetthely 50 km-es körzetében mozgott, továbbá tudni lehetett róla, hogy katona volt, az NNI illetékesei információt kértek róla. A KBH-tól mégsem tolták át a nyomozóknak például azt az információt, hogy Cs. István a KBH ügynökeként dolgozott, továbbá „skinhead beállítottságú, garázda személyiség”, vagyis tökéletesen beleillett az elkövetői profilba. Fontos kiemelni, hogy a KBH a tettesek elfogását követően már nem egyszerűen mulasztásokat, hanem súlyos jogsértéseket követett el.
Amikor a média már tényként írt Cs. és a KBH szervezett kapcsolatáról, a hivatal főigazgatója ezt a minisztere előtt egyszerűen letagadta! És a hazudozás szériában folytatódott: hazudtak a nyomozó hatóságnak minden egyes megkeresés során. Hazudtak konkrétan az NNI-nek, az ORFK-nak és az ügyészségnek, vagyis akadályozták az igazságszolgáltatás munkáját a magyar kriminalisztika egyik legsúlyosabb bűncselekményének feltárásában. 2009 novemberében meghallgattuk H. Ernőt, azt a Hajdú-Bihar megyei KBH-tisztet, aki kapcsolatban volt Cs. Istvánnal, de ő tagadta, hogy Cs. beszervezett kapcsolata volt. A most nyilvánosságra került belső jelentésből viszont kiderül, hogy a képünkbe hazudott. Mostani tudásunk szerint a feletteseitől azt kapta parancsba, hogy csapja be a nemzetbiztonsági törvény felhatalmazása alapján eljáró parlamenti vizsgálóbizottságot. /2013., Magyar Narancs/
- Kiss István titkosszolgálati megfigyelését pont az első, 2008 eleji akciók előtt állították le annak ellenére, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal tudott fegyverbeszerzési szándékairól. A szakmai „hibát” még Ficsor Ádám, polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli MSZP-s miniszter is elismerte, majd elmondta, már előbb is elfoghatták volna az elkövetőket.
- A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) is megerősítette, hogy „ügynöki aktivitást” tapasztaltak a romagyilkosságokkal összefüggésben:
- A vádirat szerint egy (?) máig ismeretlen tettestársuk is lehetett, ráadásul nem minden lőszer eredete ismert.
- Az anyagiak: akkori jövedelmük alapján még a lőszereket akár finanszírozhatták volna, de az eldobható telefonokat, mindig új SIM-kártyákat, a folyamatos utazásokat-terepszemléket miből fizethették?
- Kiss Árpád, az ötletgazda korábban a Replika nevű metálzenekar dobosa volt, rendszerint "Destroy Racism" (Pusztítsd a rasszizmust) feliratú pólóban koncertezett, de ami a legalább ennyire érdekes, hogy másfél évig élt Izraelben (a kuruc.info szerint ráadásul egy kibucban, amit Kiss később cáfolt).
És miért hagyhatták, hogy így legyen? Simicskó István, szakbizottsági elnök így fogalmazott még 2009-ben:
Emlékszünk 2006-ra, hogyan próbálhatták a szeptember 17-ei tévészékház-támadást „A Nép Jogos Elégtételvágyának” kiprovokálására felhasználni, hogy aztán októberben már „közmegelégedésre” veressék szét az akkori ellenzéki tüntetéseket? Sokan talán halott rendőrt is szívesen láttak volna kormányoldalon. Hát szerencsére az se jött be, ha tényleg ez volt a mester(?)terv; de a recept mégis ismerősnek tűnik.
És a világért sem akarnánk már megint gyurcsányozni, de valahogy (azon túl, hogy éppen ő volt a felelős miniszterelnök) megint szembejött:
Emlékszünk a Keresztapa II. egyik klasszikus jelenetére, amikor Frank Pentangeli tárgyalására Michael Corleone elhozza Szicíliából Pentagneli bátyját, Vincenzót? Na, ott Pentangeli – ahogy meglátta bátyját – hirtelen minden korábbi terhelő állítását visszavonta. Nem érzek itt semmiféle párhuzamot, csak pont eszembe jutott.
Csak az interneten közkinccsé tett anyagokat is a végtelenségig lehetne idézni, gyúrni, elemezni. Új felfedezést természetesen nem tisztünk tenni, de emlékeztetni kell:
