Biztos illene felháborodott hangvételt megütnöm, de őszintén szólva se felháborodva, se meglepve nem vagyok. Csupán az történik, amit egyre fokozódó intenzitással, de évek-évtizedek óta tapasztalunk, leginkább persze a nyugati kultúrkörben.
És nehogy azt higgyük, hogy ez csupán mondjuk a transzatlanti világot érinti. Itthon ugyanez van:
Idáig voltunk a Keletinél És jól ismer minket a Moszkva tér...
Na, ezt a két sort húzatták ki a cenzorok a KFT Utcai zenekar című imádnivaló számából. És ez lett helyette:
Volna még néhány ötletünk De telhetetlenek nem lehetünk Így hát lassan elmegyünk Mert tele van a tokunk most már!
Így se rossz, főleg utólag. Ja, igen: azt elfelejtettem említeni, hogy mindez 1986-ban történt.
Szóval, az internet előtti KGST-világban is megoldottuk: mindenki ismerte az áthallásos szövegek jelentését, ami pedig túl egyértelmű volt, azt megszereztük agyonmásolt kazettákon.
Na, ezt a romantikus világot irigyelhették meg odaát (sok előnye volt, tudjuk Márki-Zaytól is), ugyanis jól érzékelhetően egyre durvább fokozatokba kapcsol az ön- és közösségi PC-cenzúra. Ha már itt szobrokat pont nem tudnak ledönteni, ledöntik majd a slágereinket, melyeket egészen ironikus módon annak idején sokszor csak a Szabad Európán meg luxemburgi rádiókban hallhattak őseink.
Mitől lesz például a Rolling Stones Brown Sugar című négyakkordos, kőegyszerű slágeréből valami nagyon érdekes 2021-ben is?
Borzasztó dolgok, és sosem történtek ilyesmik a történelemben, csupán Jaggerék képzeletében, ugye? Egy Tom Taylor nevű kritikus meg is magyarázta gyorsan:
A rabszolgakereskedelem szörnyűségeit, a nemi erőszakot és a benne rejlő elképzelhetetlen szenvedést nem szabad pörgős, könnyed dalszövegekkel, gitárszólókkal felcicomázni, meg semmiféle mentegető körítéssel, ami a józan értékítélet útjában áll.
Sőt, a szám eredeti címe Black Pussy volt, ami fekete macskát, de fekete puncit is jelenthet. Ezt már a fekete polgárjogi mozgalmak zenitjén, 1969-ben megírták. Ilyeneket énekelnek benne, hogy „Barna Cukor, hogy lehetsz ennyire finom... mintha csak egy fekete lány lenne?”
Sőt, olyanokat is kimondanak a dalban, hogy bizony adták-vették az embereket gyapotszedésre, a hidegvérű angolokat is felforralhatta a feketék jelenléte, és hogy a háziasszonyok 16 éves fiúkat tartottak a saját szórakoztatásukra.
Oké. Hülye vagy, Taylor. De nem vagy egyedül.
Igen, két, hajdan igencsak vonzó fekete hölgy követeli magának a „Brown Sugar”-t, és joggal: Jagger ugyanis mindkettővel szoros testi-lelki kapcsolatban állt annak idején. Mondhatni:
rasszista, alárendelő szerelmi kapcsolatot folytatott fekete bőrű nőkkel, még gyereket is nemzett nekik!
Bár tegyük hozzá, hogy Jagger tényleg nem nagyon válogatott: soha nem vetette meg a fehér nőket és férfiakat (jó, de fehérnek ő is fehér). Hát és igen, 2019-re már ő is belátta, hogy ma már nem merné megírni élményeit, és inkább cenzúrázná saját magát.
De igen, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az erkölcscsőszök munkálkodása nem (csak) ma kezdődött. Ott volt például
- a Guns n' Roses One in a Millionje 1988-ból: ott aztán kőkeményen ment a buzizás, a niggerezés, a migránsozás. Persze rögtön meg is mondták az utolsó versszakban, meg feltüntették az album borítóján, hogy ez csak irónia meg idézet, és mindenkitől bocs, aki megsértődött volna. Na, azon már akkor nagyon kiakadtak az amerikai sajtóban. Bizonyára nem véletlen, hogy pont '88-ban adták ki! Sőt, amikor a vállaltan szélsőjobboldali Skrewdriver feldolgozta, még ők is inkább finomítottak a szövegen. Persze Axl Rose négy évvel később csak bevallotta, hogy volt végül is némi igazság és önéletrajzi merítés az őt folyton kiraboló négerekről a számban, de akkor már mindegy volt.
- De legújabban a Nirvana is célkeresztbe került, méghozzá az 1991-es Smells Like Teen Spirit, amiből az MTV munkatársai képesek voltak kiradírozni a mulatto szót. Érdekesség: Kurt Cobain a korábban említett One in a Millionön állítólag olyan szinten felháborodott, hogy képes volt feministaként meghatározni magát. De hát ilyen az élet: Cobain fejbe lőtte magát, ma pedig már őt is cenzúrázzák.
- Aztán ott van minden idők legjobb és legkedveltebb karácsonyi slágere, a Poguestól a Fairytale of New York, amely egy civakodó, részeg ír szerelmespárról szól. Nos, a BBC (remélem, nem tudják, hogy a pornóiparban mit jelent a nevük, mert azonnal nevet változtatnának!) képes volt ezt is indexre tenni. Hogy miért? A veszekedős, felelgetős dal-párbeszédben Kirsty MacColl bizony „cheap lousy faggot”-nak nevezte Shane MacGowant. Kb. buzi kis olcsójánosnak. A BBC a tiltást, illetve dalszöveg-kiherélést azzal indokolta, hogy a fiatalabb hallgatók sértőnek érezhetik, és felkészületlenül érheti őket, ha ilyet hallanak.
- A Cure 1980-as Killing an Arabja már akkor is erősnek számított. Olyannyira, hogy amikor 1986-ban kiadták az Egyesült Államokban, magyarázkodó matricát ragasztottak az albumra: hiába szól a szám egy arab megöléséről, távolról sem szeretnének erre biztatni senkit. Persze tanulni, tájékozódni sosem késő: a cím maga csak visszacsatolás Albert Camus 1942-es regényére, Az idegenre. Nagyon gonosz felvetés, de tehetnénk-e hasonló matricákat az arab országokban megjelenő virtuális albumokra? Hátha segítene. A Cure mindenesetre 2005-ben a békesség kedvéért már „Kissing an Arab”-ot, 2006-ban pedig „Killing Another”-t (Megölt még egyet) énekelt inkább.
- Félnivalója immár az ABBA-nak is van: 2018-as filmjük, a Mamma mia! kedvéért már is finomítottak egy-két szövegen. Problémás volt például a When I Kissed the Teacher, ahol a diáklány szerelmes a férfi(!)tanárába, és bizony róla álmodozik minden éjjel. És arról, hogy egyszer bevallja neki; és majd ő is jól megleckézteti a férfit (gonna teach him a lesson alright). Na ebből csináltak egy olyat, hogy „micsoda nap, mindent más fényben látok”. De a dal-újraszerzőknek a Name of the Game 1977-es mondatain is csavarniuk kellett kicsit: a „szemérmes gyerek vagyok”-ból inkább „kíváncsi gyerek vagyok” lett. Na, így már sokkal jobb, ugye?
Ezzel még közel sincs vége a felsorolásnak, de talán hozzá tudtunk tenni a sajtót újra és újra bejáró listákhoz. Ott van a Google, de a USA Today az első találatok között is: hóttkomolyan gusztustalan és hasonló jelzőkkel illeti az Under my Thumbot, a Kung Fu Fightingot, a Rape Met. De még a Do They Know It’s Christmas? se igazán tetszik nekik, mert az afrikai kontinenst szegényes és szerencsétlen helyként ábrázolja.
Ja, és beszarás, de az ősmegbékélős sláger, az Ebony & Ivory Paul Mccartney és Stevie Wonder közreműködésében se megfelelő ma már szerintük. Túl naiv (mondjuk tényleg az).
Mindenesetre a CD-imet egyelőre még nem dobom ki, ki tudja.
