Szomorú aktualitás tűzte ismét napirendre az Egyesült Államok társadalmát régóta megosztó fegyverviselési szabályok szigorításának kérdését.
Március 21-én Colorado államban, egy élelmiszerboltban nyitott tüzet AR-15-ös automata fegyverből (mely géppisztoly a hasonló erőszakos cselekmények egyik leggyakoribb „szereplője”) a 21 éves Ahmad Al Aliwi Alissa denveri fiatalember. A hatóságok első vizsgálata alapján a támadó magányosan, politikai- vagy terrorszervezethez fűződő kapcsolat nélkül követte el rémtettét.
Az eseményre reagálva Joe Biden elnök nyomatékot adott régóta közismert véleményének, hogy a hasonló, támadó fegyvernek minősített automata puskákat haladéktalanul ki kell vezetni a civil állampolgárok által birtokolható lőfegyverek közül.
- „Nem hogy órákat, de egy percet sem akarok várni, hogy józan lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy elkerüljünk hasonló. Ez nem pártállás kérdése, ez egy amerikai kérdés. Életeket fog menteni, amerikai életeket. Cselekednünk kell!”
A fegyverviselés ügyében, megválasztása előtt, sőt, egész eddigi politikai pályafutása során sem árult zsákbamacskát az idén beiktatott, demokrata elnök.
Az Egyesült Államok társadalmában ez a kérdés a feketék jogegyenlőségének kérdéséhez hasonló politikai „darázsfészek”, melyben az eddigi elnökök egyike sem ért el jelentős változást.
Kérdés, hogy Bidennek sikerülni fog-e, ugyanis – amint azt maga is megjegyzi – a fegyverviseléshez való jog megítélése és annak akár óvatos megváltoztatása nem pártpolitikai kérdés.
Az USA történelme és társadalmának kialakulása az ország angolszász eredete és az Európával való látszólagos kulturális azonosságok ellenére sok ponton a miénktől fundamentálisan eltérő életmódot és jogérzéket alakított ki az állampolgárokban.
Hazánkban – de az egész kontinensen is – népesség arányosan ritka a saját tulajdonú lőfegyver, melynek tárolását, regisztrációját és az engedélyeztetését rendkívül szigorú szabályok rögzítik. Automata fegyvere pedig kizárólag a hadseregnek és a rendvédelmi szervek különleges alakulatainak lehet. Mi így alakítottuk ki életmódunkat, számunkra ez a normális. Innen nézve megdöbbentő lehet, hogy vajon mire várnak még a tengeren túli nagyhatalom politikusai, hogy a „józan ész” útjára tereljék a fegyvertartás kérdését?
Az amerikai alkotmány második kiegészítése (Second Amendment) rögzíti a polgárok azon jogát, hogy az állam integritásának és saját jogaik védelmében önszerveződő fegyveres csapatokat (ún. milíciákat) alakítsanak és fegyvert tarthassanak, hordhassanak maguknál.
Az Egyesült Államok történetének talán egyik legfontosabb motívuma a népfelkeléssel kivívott függetlenség. Mikor a 13 gyarmati állam kikiáltotta függetlenségét, a brit ellencsapás reguláris hadseregét a fiatal nemzet nem tudta volna elkergetni a sokszor parasztokból, iparosokból és egyéb, nem hivatásos katonákból álló, gerilla-jellegű milíciák nélkül.
A fegyverviseléshez való alapvető jog tehát olyan kulturális minta, melynek igazolása az azóta is rendkívül sikeres államszövetség léte és virágzása.
Nem kérdés azonban, hogy a tulajdon és szabadság védelmének eszméjét kicsit túltolták a derék amcsik.
Egy 2018-as felmérés szerint csak automata lőfegyverből megközelítőleg 680.000.000 (nem elírás, hatszáznyolcvanmillió) darab van az országban.
Ha a 328 milliós lakosságot nézzük, döbbenetes, hogy minden állampolgárra Alaszkától Floridáig két automata fegyver jut.
Egy a jobb kézbe, egy a bal kézbe, America, fuck yeah!
Már ebből önmagában érzékelhető, hogy USA lakosságának teljesen más viszonya van a lőfegyverekhez, mint amihez mi hozzászoktunk. Az állami és szövetségi fegyverek gyártásáról, szabályozásáról, kereskedelméről és tartásáról szóló szabályok nagyon változatosak, azonban az 50 tagállamból egyikben sincs komoly akadálya annak, ha valaki fegyvert szeretne birtokolni. Vannak apró korlátozások, mely államban mikor hol ki hordhat fegyvert, de európai szemmel nézve rendkívül lazán van kezelve a kérdés.
A laza szabályozásnak köszönhetően állampolgárok százmillióinak van joga és lehetősége tetszőleges számú, méretű lőfegyver tartásához. Ez pedig elkerülhetetlenül tragédiákhoz vezet.
1983 és 2021 között 120 olyan erőszakos bűncselekményt tartanak nyilván Amerikában, melynek során ártatlan emberek tucatjai estek áldozatul magányos, vagy kis csoport által elkövetett lövöldözésnek. Iskolai lövöldözések, élelmiszerboltban elkövetett mészárlások egyaránt borzolták a kedélyeket az elmúlt évtizedekben.
Ebből 82 esetben igazoltan legálisan vásárolt, regisztrált, szabályos fegyverrel követték el a szörnyű gyilkosságokat.
Az esetszám az eltelt idő és a fent részletezett sajátosságok tükrében akár némi fegyverpárti cinizmussal „a szabadságjogok oltárán hozott méltányos áldozatnak” is tekinthető, azonban az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb arányban vannak a politikai elit soraiban és a társadalomban is azok a hangok, akik radikális, mielőbbi szigorítást követelnek.
Az Egyesült Államok társadalom öndefiníciójának egyik alappillére az egyén saját sorsáért való felelősségvállalás.
Először lőj, aztán kéRdezz!
A szabadságom, birtokom, életem, stb… megvédem én, előbb NYITOK tüzet , mint HÍVOK rendőrt .
Még ha sikerül is törvényhozói szinten pártok közötti konszenzusra jutni, felmerül a kérdés,
milyen módon képes a szövetségi végrehajtó hatalom visszavenni öntudatos amerikai polgárok tízmillióitól alapvető szabadságjoguk manifesztációjaként tekintett automata fegyvereiket?
Milyen mértékben akarja saját politikai tőkéjét, pártjának megítélését és a társadalom törékeny békéjét kockáztatni Biden elnök, csak hogy véghez vigye a régóta ígért szigorítást?
Kíváncsian várjuk a következő lépést a Fehér Házból.
