Egy politikai kampányidőszak alatt minden olyan kommunikációs csatorna „hadianyag”, amellyel az egymással versengő szereplők meg akarják győzni saját igazukról a választókat.
A főpolgármester „Ezt is csináljuk” kampánya például nyilvánvalóan nem Karácsony városvezetői munkásságáról a budapesti választóknak kiállított teljesítésigazolás, sokkal inkább kampányeszköz, amellyel a miniszterelnökségre való alkalmasságát bizonygatja (valódi teljesítmény helyett).
Ha erről megkérdeznénk mondjuk a Városháza erősen túlfizetett kommunikációs főtanácsadóját, Gál J. Zoltánt, azt mondaná, hogy ennek semmi köze a 2022-es választási kampányhoz, pusztán beszámolnak a város polgárainak eredményeiről.
Nézőpont kérdése, minek tekintjük, de az biztos, hogy senki nem próbálja betiltani, vagy ellehetetleníteni ezeket a hirdetéseket csak azért, mert nem tetszik neki, hogy a főpolgármester közpénzből kampányol saját maga mellett.
A baloldalon azonban kevésbé megengedőek, ha olyan tartalom kerül a közvélemény elé, ami a bűneikre emlékezteti őket. Ilyen a 2006 októberi, hírhedt őszödi beszéd kiszivárgása utáni eseményekről szóló Elkúrtuk című játékfilm, amelyet a Gyurcsány-kartell nem szeretne a mozikban látni.
Ahogy azt az előválasztás első fordulójának eredményei is megmutatják, az összefogás álcája mögött valójában a szivárványos báránybőrbe bújt Feri és csatlósai sompolyognak vissza a hatalom közelébe. 15 év sok idő, a mai huszonéveseknek ez már történelem és az idősebbek számára is megfakultak az emlékek. Gyurcsányéknak ez kapóra is jönne, csak hát szemtelen módon egy film formájában közbeszólna a történelmi emlékezet.
A baloldalon nagy hagyománya van a kényelmetlen politika- és társadalomkritikus filmek cenzúrájának, betiltásának.
1. Tanú (1969)
Nem kell sem térben, sem időben messzire mennünk: a szocializmus évtizedei alatt tekintélyes számú film került tiltólistára, amely az akkori jelent, vagy múltat igyekezett illusztrálni, vagy kritizálni.
A leghíresebb példa erre a Kádár-korszak elején az ötvenes évek legsötétebb bolsevik terrorját szatirikus humorral bemutató Tanú című Bacsó Péter film. A Kállay Ferenc főszereplésével készült alkotás egy egyszerű gátőr hányattatásain keresztül mutatja be a kommunizmus legsötétebb időszakának groteszk, tragikomikus ellentmondásait.
Az 1969-es bemutató után még tíz évet kellett várni arra, hogy hivatalosan is bemutatásra kerüljön a mű. Ekkorra azonban már a nem hivatalos kópiák segítségével olyannyira elterjedt, hogy értelmetlen volt továbbra is tiltólistán tartani. A filmet az 1981-es Cannes-i filmfesztiválon is vetítették, mind a mai napig az egyik leghitelesebb és legszórakoztatóbb korrajz az átkos előző rendszerről.
2. Verzió (1981)
ÉRDEKES MÓDON AZ ÁLLAMSZOCIALIZMUS AZ ANTISZEMITIZMUS KRITIKÁJÁT SEM TŰRTE VALAMI JÓL.
A tiszaeszlári vérvád néven hírhedté vált (melyben a helyi zsidó közösség tagjait vádolták meg azzal, hogy egy szolgálólányt fekete mágia rituálé közben meggyilkoltak) történet neoavantgard filmes feldolgozása, az 1981-ben forgatott Verzió című film sok szempontból tekinthető félamatőr, kísérleti jellegű alkotásnak.
Annak ellenére került tiltólistára, hogy – bár kényes témát dolgoz fel – nem jelentett semmilyen rendszerkritikát, vagy veszélyt a szocialista életmódra, világnézetre. Bemutatására csak öt évvel később, az alkotó Erdély Miklós halála után kerülhetett sor.
Legyünk azért igazságosak: kulturális, vagy politikai okok miatt a világ minden részén tiltanak be filmeket. Az alábbi néhány példával illusztráljuk, milyen elit klubba tartozik az „Elkúrtuk” ellehetetlenítésén fáradozó Gyurcsány-szövetség.
3. Wonder Woman (2017)
A Wonder Woman című, DC képregény adaptáció ránézésre teljesen apolitikus, szórakoztató akciófilm. A címszerepet játszó, gyönyörű izraeli színésznő, Gal Gadot személye miatt azonban az arab világ számos országában nem egedték a bemutatását. Katarban, Tunéziában és Libanonban például azért nem játszák, mert Gadot az izraeli állampolgárok többségéhez hasonlóan katonaként szolgált.
4. Ben Hur (1959)
Az 1959-ben forgatott Ben Hur című grandiózus, kosztümös, két részes történelmi filmet bizonyára nem kell olvasóinknak bemutatni. Mind a mai napig az amerikai filmgyártás történetének egyik legnagyobb hatású alkotása.
A Jézus életének történelmi időszakát és helyszíneit egy gazdag zsidó fiatalember hányattatásain keresztül bemutató film az Arab Liga összes tagállamában tiltólistán volt, mivel a női főszerepre Haya Harareet személyében zsidó származású színésznőt kértek fel.
Érdekes módon Kínában sem engedték be a mozikba a Ben Hurt. Az akkor még sokkal szigorúbb maoista diktatúra szerint a film ugyanis keresztény propaganda tartalma miatt veszélyt jelentett volna az államszocialista rendszerre és a nép erkölcseire.
5. Borat (2006)
Sacha Baron Cohen iráni-izraeli-angol származású, brit komikus szinte sportot űz abból, hogy filmjei botrányt kavarjanak és előszeretettel tiporja páros lábbal a politikai korrektség szabályait.
A Közép-ázsiai Kazahsztán fiktív utazó nagykövetéről, Boratról szóló filmet sokan tartották kulturálisan érzéketlen suttyóságnak. A kazah állam például kormányzati szinten fejezte ki tiltakozását, hogy népüket elmaradott, antiszemita, vérfertőző barbároknak ábrázolták.
Egy darabig be is volt ott tiltva, azonban egy idő után a kazahok is rájöttek, hogy a legjobban azzal járnak, ha jó képet vágnak a történethez. Mintegy inverz országimázs eszközként, ami felhívhatja Kazahsztán puszta létezésére az amúgy közönyös nyugati közvélemény figyelmét. Törökországban és a legtöbb arab országban azonban a mai napig be van tiltva a film.
6. Sztálin halála (2017)
A Sztálin halála című film az azóta (többé-kevésbé) hazájában is megtagadott és elítélt diktátor halála környéki korszak fekete humorral fűszerezett interpretációja.
Oroszország úgy tűnik, értette a tréfát, csak nem szerette: a kulturális minisztérium nem engedte bemutatni a filmet, ugyanis szerintük az szélsőséges és az orosz nép megalázására is alkalmas.
Többek között a szovjet himnuszt, háborús kitüntetéseket és az azóta is hősként ünnepelt Zsukov marsallt is olyan színben ábrázolja, ami az orosz propagandagépezet számára nem elfogadható.
A XXI. században betiltani valamit egyet jelent a hírveréssel, ugyanis nagyon kevés kivételtől eltekintve a világ minden pontján minden betiltott tartalom elérhető az interneten.
