Mocsok egy év volt a 2020, nem szívesen fogunk rá visszagondolni. Mindenki reméli, hogy '21 jobb lesz és nagyon szeretnénk tenni érte! Én például nem eszem több cukros szart, így talán a világ egy kicsit jobb hely lesz!

A mindenkori újévi modoroskodós rituálék közül talán a legnagyobb álszent önbecsapás a fogadkozás, hogy mától minden más lesz.
Egyes hírek szerint például 2020 január elején Jakab Péter megfogadta, hogy mostantól soha nem lesz már a Jobbik múltjában szélsőjobbos elhajlás, mindig is a polgári baloldal felé tartottak, aztán Szerencsen a választók emlékeztették őket, hogy de, mégiscsak volt ilyen, nem kell a tetűhintázó-Judapestező Bíró László. Ezen a kedves emléken kívül a világjárvány és a belpolitika is sok szomorú, nehéz pillanatot okozott.
A választási győzelem ugyanis nem egy ember feladata és felelőssége. Nekünk nem árt pár dolgot elhatározni, azt kicsit komolyabban venni, mint a „soha többé nem iszom holnaputánig” jellegű fogadalmakat. A lista egyaránt szól Miniszterelnök Úr seregében tiszti szolgálatot teljesítőktől az újságíró rezsimtollnok kollégákon át a józan gondolatokra és politikai témájú beszélgetésekre/vitákra fogékony szavazópolgárokig.
- Tisztjeink figyelmébe: odafigyelünk az egyéni kedvtelésekből és mohóságból eredő elhajlásokra. A fegyelmezetlen disznóság most luxus. Nemsokára megérkezik a nyakunkra Biden bácsi CIA-társasköre, akiknek elsődleges prioritása lesz destabilizálni az erős kézzel kormányzó párt első vonalbeli figuráit. Ne kínáljunk fölösleges támadási felületet. Tehát:
- Nem zúzunk le a Maldív-szigetekre magángéppel, amikor az átlagember még Ausztriába sem mehet síelni.
- Igyekszünk távol tartani magunkat a KKK-partyktól (kurvák-kokain-kínos felvételek).
- Nem íratunk saját nevünkre befolyásért cserébe szerzett vállalkozási üzletrészt.
- Nem generálunk több botrányt sem rossz szándékból, sem figyelmetlenségből, sem mohóságból.
- Egymás fúrását, lejáratását elhalasztjuk 2022 utánra. Igen, nyilván borzasztóan fontos, ki lesz Dr. Miniszterelnök Úr utódja valamikor 2350 körül, az is lényeges, ki lép előre a karrierlétrán jövő tavasszal. Ehhez azonban szintén kéne választást nyerni, ugye? Ha szivárogtatással, pozícióharccal egymás személyét, munkáját, vagy eredményeit támadjuk, az nagyon jó lesz, csak épp nem az országnak, vagy nekünk, hanem Gyurcsányné Klárának, FeGyőrnek és Burgonyás Jakabnak. Tegyünk magunknak egy szívességet és legkorábban ’22 nyarán kezdjük elvágni egymás torkát. Még akkor is ha „ez a tévé nézhetetlen” vagy „nem igaz, hogy két éve nem tudta elintézni”, stb…

- Igen, ugyanez vonatkozik a kormányzati eredmények, válságkezelés és európai érdekérvényesítés megítélésére. Különösen, ha függetlenül, széles körben tájékozott (indeksz, teleksz, HVG, 24.hu, 444.hu, stb… ezt MIND-MIND elolvassa naponta!) O1G-matricás, ellenzéki választópolgár-társunkkal keveredünk vitába. Ne féljünk felvállalni azokat az egyéni és közös sikereket, amik az elmúlt 10 év munkájához kötődnek. Minden politikai kurzusnak megvannak a győztesei és vesztesei, a demokráciának az a funkciója, hogy ne hagyja azokat kormányon, akik nem képesek a többség számára perspektívát és eredményeket biztosítani. Valami oka csak van annak a háromszor kétharmadnak (csalás, nem arányos, nemis 2/3-ad!!!).
- Nem ringatjuk magunkat abba az illúzióba, hogy EZEK úgysem fognak választást nyerni. Mert rövidesen iszonyatos hátszél jön segítségükre nyugatról, sosem látott támogatással fog a hatalomért kinyúlni csápjaival a szélsőjobbtól szélsőbalig minden irányból összefolyt trutymószörny. A veszély éppen az, hogy ezeknek a szerény képességű, annál nagyobb önelégültséggel szamárságokat ismételgető társaságnak a kezei közé kerül majd a kormányrúd. A veszély valós, vegyük komolyan, vagy majd tudomásul vehetjük Cseh Khatkhát, mint például egészségügyi minisztert. Ugye, hogy már önmagában ez milyen szarul hangzik?

- A választási kampány hivatalosan még hosszú hónapokra van tőlünk, azonban az ellenzék összeállásával már most elkezdődik a küzdelem. Mindenki, akinek ebben a harcban szerep és feladat jutott egy önmagánál fontosabb célért vállalt felelősséget. Háborús retorika? Naná. Ebben a csatában ugyanis nincs döntetlen. Végezzük el tehát a ránk bízott munkát úgy, ahogy saját magunkért tennénk. Mert végső soron azért tesszük.
A továbbiakban igyekezni fogunk mi is betartani a fentieket. Megadja például önkritikusan lemondta a jövő heti Ibizára tervezett techno-partyt és Kurtz Ezredes is visszafogta csatahajói fejlesztését.
Ez a cikk kritizálás terén a szabályt erősítő kivétel, de akinek nem tetszik, menjen panaszkodni a KESMA-parancsnokságra, bruhaha.