Best of Rőfös Géza 2022

Búcsúzik a Kontra. búcsúzik az Önök aljas, cinikus propagandista bértollnoka, Rőfös Géza is.

Nagyot mentünk, beszóltunk, csipkedtünk, nyomoztunk, de minden véget ér egyszer (kivéve remélhetőleg Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr országlása). A több száz írás közül most bemutatok egy szerzői válogatást, elsősorban 2022-ből. Személyes kedvenceimet visszapörgetve talán az Olvasó is szívesen röhög fel rosszindulatúan az álszent, ostoba, önellentmondásokkal terhelt baloldali politikusokon, abszurd külföldi történeteken. Humor és irónia nélkül nehéz – talán nem is lehet – megemészteni a mindennapi közélet mocskos valóságát. Elegendő, ha a politikusok komolyan veszik magukat, nekünk nem kell (kivéve persze Miniszterelnök Urat).

Bízom  benne, hogy az elmúlt kicsit több mint két évben Önök is olyan remekül szórakoztak, mint mi! Amíg tehetik, olvassák újra kedvenc írásaikat. Saját írásaim közül idén ezek jelentették nekem a legjobb szórakozást, idézzük fel hát a legmókásabb pillanatokat – a sorrendiség igénye nélkül! 

Az ukrán–orosz háború árnyékában a fejlett Nyugaton hirtelen elkezdődött a kulturális tisztogatás. Minden, ami orosz, nem kívánatossá vált. Mi ennek örömére készítettünk egy szótárt, amelynek segítségével a mindennapi szóhasználatunkból kigyomlálhattuk a kényelmetlen valóságot!

„Az alapötlet természetesen nem tőlünk származik, egy budai söröző már megkezdte a tisztogatást: az ukrán az új orosz! Hisz ha például orosz borscslevest rendelek, azzal menthetetlenül kollaboránsa leszek a putyini vérengzésnek, sőt, az orosz kék macskát is kötelességünk vagy átnevezni ukránra, vagy rövid úton megszabadulni tőle.”

Nem csak a múlt átírását végezték serényen a haladók, egyik háborús legenda érte a másikat. Egyik-másik olyan hihetetlenül ostoba volt hogy úgy döntöttünk, mi is készítünk egyet.

„Utoljára még megölelte feleségét, majd határozott léptekkel, vállán a géppisztolyával kilépett a kertkapun. Az utcán azonban már borzalmas kép tárult Yegor szeme elé: kedves szomszédjaik megcsonkított holttestei hevertek szanaszéjjel, melyeken megvadult, tetőtől talpig véres orosz katonák felváltva követtek el nemi erőszakot, és vérfagyasztó kannibálok módjára lakmároztak a lemészárolt civilek húsából. Több se kellett a hős katonának. Rohamléptekkel az elnyomó sereg felé vette az irányt, egyik kezében összecsukható aknavetője, másikban Batkivshchyna (Anyaföld) névre keresztelt AK-47-es géppisztolya, és tüzet nyitott a szentségtelen kedvteléseiknek hódoló orosz terroristákra.”

Emlékeznek még arra a közelmúltbeli balhéra, mikor Orbán Viktor sálja több mindenkit érdekelt, mint a teljes magyar baloldal együttvéve? Nos, mi nagyon jókat röhögtünk azon, hogy a magyar miniszterelnök focimeccsen szurkolni sem tud anélkül, hogy a kisebbségi komplexusos szomszédaink el ne kezdenének ajvékolni.

„Fenntartva azt a véleményt, hogy a magyarok többsége érzelmileg és kulturálisan nem tud és nem is akar beletörődni az első és második világháborút követő tragikus döntésekbe, a magyar kormányfő soha nem tett és nem is mondott semmi olyat, amely akár csak távolról is megkérdőjelezte volna szomszédaink területi integritása iránti tiszteletét (bár Miniszterelnök Úr támogatói között vannak olyan, talán kissé türelmetlenebb körök, ahol igény volna az ellenkezőjére…)

A SÁL VISELÉSÉBŐL HISZTIT KREÁLNI IS NEVETSÉGES.”

Az idei év a pancser ellenzéki demonstrációk sorozata miatt is emlékezetes marad. Nekünk egyik kedvencünk talán a játéktraktoros, tízfős, törpemalacos gazdatüntetés volt a Hősök tere sarkában. Idézzük fel együtt a kacagtató pillanatokat!

„Középen a mobil napvédő sátor alatt kipakolt sörpadokon, kempingszékeken békésen beszélgető 10-12 gazda mellett a magyar vidék kétségbeesett jajkiáltását hírül vivő kompánia leghitelesebb figurája kétségkívül az elragadóan barátságos és büdös törpemalac volt, akinek szénával bélelt, a Balaton-part hangulatát idéző napernyővel komfortossá tett karámjába éppen érkezésünkkel egy időben hozták meg a friss ivóvizet.”

Végül, de nem utolsósorban emlékezzünk meg az azóta is a böriben hűsölő, kaffogó divattervezőről, akiből sokan szerettek volna a rendszer által meghurcolt mártírt kreálni, pedig csak a kelleténél több narkót vásárolt, és lebukott.

„Számos tanulmány, film és riport számol be róla, hogy a divattervezők és modellek extravagáns életmódjának szinte kikerülhetetlen kelléke a kokain és más serkentők. Azt pedig igazán senki nem vetheti Herczeg Zoltán szemére, hogy némi növényi rásegítéssel próbálja fenntartani szárnyaló kreativitásának lendületét. Épp itt lenne az ideje, hogy a Büntető Törvénykönyvben meghatározzanak a divat- és médiaipari dolgozók számára egy eltérő kvótát, hiszen a börtönben a hivatásos kereskedők ilyen mennyiségért várhatóan lesajnálóan kiröhögik majd szegény Zoltánt.”