Október 23. a rendszerváltás óta változatlanul az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk. Az ötvenhatos hősök Dávidjai minden valós remény nélkül szálltak szembe a szovjet kommunista állampárt által ránk erőltetett ideológiai alapú diktatúrával, a vele járó életminőséggel és kilátástalan elszigeteltséggel.
A forradalom legfontosabb követeléséért rengetegen adták az életüket: a szuverenitás követelése, hogy mi magunk választhassuk meg saját jelenünket és a jövőnk irányát. Magyarország az kommunizmus bukása után több, mint harminc évvel még mindig küzd azzal, hogy mindenkori barátai, szövetségesei megpróbálják rá erőltetni saját elképzeléseiket – ha nem is ugyanazokkal az erőszakos eszközökkel, ahogy a szovjetek tették.
A nyugati jóemberkedés rosszul értelmezett hősködésének köszönhető szankcióknak ismét mi is isszuk meg a levét, nemzeti ünnepünkön talán szerencsés lenne erre a történelmi párhuzamra - pártpolitikai érdekektől elvonatkoztatva - felhívni a figyelmet.
nézzük, Mindeközben mi történik a baloldalon ezen a nyirkos-ködös vasárnap délutáni október 23-án:
A közbeszédet hetek, vagy lassan inkább már hónapok óta a pedagógusok béremelési követeléseiről, valamint az oktatási rendszer egészével szemben támasztott kritikájáról szóló sztrájk- és tüntetés-sorozat foglalkoztatja. Bár a kormány érdemben, konkrét ajánlattal reagált a követelésekre, láthatóan ez nem szegte kedvét a tiltakozóknak.
Vasárnap délután 16:00-i kezdettel „Szolidaritási tüntetés a tanárainkért” néven civilek ismételten utcára hívták azokat, akik szeretnék szolidaritásukat kifejezni a pedagógusokkal. Az eseményre Facebookon több, mint 22 ezer ember jelzett vissza és várhatóan legalább ennyien, vagy még többen lesznek a megmozduláson. Az ellenzéki sajtó és a parlamenti baloldali pártok képviselői is „forradalmi” hangulatot próbálnak kölcsönözni ezeknek a tüntetéseknek, azonban minden látszat ellenére ez még mindig nem egy, általános, rendszerváltó-kormánybuktató rendezvénysorozat. Bár kétségtelen, hogy a kritika és követelések címzettje a kormány - elsősorban egy adott szakpolitikai ügy rendbetételéért, nem pedig az Orbán-kormány elmozdításáért mozdul meg ennyi ember.
Kezdjük ott, hogy az immár sokadik rendezvényt még mindig kizárólag pártoktól független szereplők szervezik, ezt most épp a PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) és az ADOM Diákmozgalom. A Műegyetem rakpartra épített színpadon tervezetten felszólalók igen hosszú sorában is mindössze egy valódi ellenzéki politikust találunk: Karácsony Gergelyt, aki nem pártjának képviseletében, hanem Budapest főpolgármestereként kap lehetőséget, hogy szóljon pár szót az egybegyűltekhez. Az ADOM egy külön posztban fel is hívta a figyelmet, hogy szeretnék, ha a pártpolitika nem mocskolná össze az ügyet.
Ezzel együtt a korábbi tendencia ugyanúgy érvényes: a bukott baloldal sokszorosan leszerepelt politikusai és pártjai éhes vérszívó piócaként tapadnak rá a tüntetésre.
Azonban kifejezetten szerencsétlenül végződött a próbálkozás, hogy mindenféle Facebook-posztokban az ötvenhatos hősök államszocializmussal és szovjet megszállással szembeni felkelésével igyekeznek párhuzamba állítani a pedagógusok tiltakozó akcióit.
A teljesség igénye nélkül néhány példa kedvenc politikusaink közül:
Bár KariGerit főpolgármesterként hívták meg, de azért megpróbálja összemosni a szovjet elnyomást egy béremelési követelések által inspirált tiltakozással...
Jakab Péter még mindig úgy viselkedik, mint aki elvesztette az orvos által felírt nyugtatót, de tőle ez már teljesen megszokott üzemmód.
Szegény Hadházy iszonyú diktatúrát halucinálhat, ha a szabadságért akar tüntetni ilyen népes társaságban...
Ferinek nehéz elfelejteni, hogy az MSZP színeiben sodorta a tönk szélére az országot...
Az egykori állampárt utódjának társelnökétől igen szarul hangzik bármi október 23-án, ami különbözik attól, hogy otthon ül néma csöndben, nehogy valaki felfigyeljen rá.
Mert bármennyire is szeretnék népfelkelésnek, forradalomnak láttatni ezeket a megmozdulásokat, van pár apró különbség ötvenhat és a jelenkor között:
- Mindenki nyugodtan tüntethet.
- Lehet szabadon tanítani és lesz pedagógus-béremelés is.
- Nem jönnek majd az orbánista narancssárga tankok, hogy szétlőjék a sztrájkoló pedagógusok iskoláit.
- Senki nem fogja letartóztatni és kirakatperekben elítélni a tüntetések szervezőit.
YouTube
Összességében tehát megállapítható, hogy ötvenhat történelmi tanulságából semmit nem tanult meg a baloldal és vélhetően a pedagógusok tiltakozásai csak addig fognak ennyi embert megmozgatni, amíg Gyurcsány és a többiek kellő távolságra maradnak a szervezéstől.
A tanárok helyzetével pedig továbbra is együttérzünk, bízunk benne, hogy mielőbb véget ér a háború által okozott gazdasági válság és rövid időn nelül kapnak olyan mértékű bérfejlesztést, amit megérdemelnek.
