Bár a közvéleményben nem kapott túl nagy figyelmet, Szolnokon az utóbbi idők egyik legszomorúbb politikai húzására került sor. „A kultúra nemzeti alap” – tavaly decemberben ezzel a jelszóval tüntettek ismert művészek, celebek, és sokan mások a fővárosi színházak függetlenségéért.
Hogy mennyire alap a nemzeti kultúra? Attól függ honnan nézzük – derül ki az alábbi történetből.
Tizenhároméves sikertörténet
A Szolnoki Szigligeti Színházat 2007-től Balázs Péter irányítja, akinek elődei Spiró György és Szikora János voltak.
A Tisza-partján fekvő, impozáns épület élén tizenhárom éve regnáló színházi vezető nem csinál titkot politikai meggyőződéséből: többször is nyíltan kiállt a jobboldal mellett.
A balliberális, budapesti színházi körök azóta képtelenek megbocsátani neki, hogy a 2002-es parlamenti választásokon nyíltan a Fideszt támogatta. Az Origónak adott 2017-es interjúban úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy
amikor 2002-ben elveszítette a Fidesz a választásokat, úgy gondoltam, nagy kár, hogy nem tudják tovább folytatni, amit elterveztek. Elmentem az egyik polgári körhöz, és örömmel fogadtak.”
Kormánypárti elköteleződése miatt nem csoda, hogy igazgatói kinevezése is nagy ellenállásba ütközött: a balliberális pártok, és színházi szereplők magukból kikelve tiltakoztak ellene. Ezt az ostrom alá vett vezető azzal utasította el, hogy „nehogy már a farka csóválja a kutyát!”. Balázs Péternek lett igaza: irányítása alatt racionalizálódott az intézmény pénzügyi helyzete, és a nézőszám stabil növekedésnek indult.
Minden stimmelt tehát, azonban a vállaltan jobboldali Kossuth-díjas színművész elkövetett egy óriási hibát: 2020-ban el merte mondani a véleményét a Színház, -és Filmművészeti Egyetem (SZFE) körül kialakult helyzetről.
Egész pontosan úgy fogalmazott, hogy amikor sokáig kibeszéletlenül maradnak alapvető problémák (szakmai, és világnézeti – szerk.), akkor bizonyos közéleti parazitáknak sikerülhet durva konfliktust generálni, és most is ezt látjuk.
Ez az egy mondat aztán annyit ért egyeseknek, hogy a legnehezebb helyzetben, a koronavírus-járvány idején kis híján képesek lettek volna ellehetetleníteni a patinás intézmény működését. Mert, ugye, a kultúra nemzeti alap.
440 millió forint volt a tét
A tavalyi önkormányzati választás után felemásan alakultak a politikai erőviszonyok a jászsági városban: ugyan a települést 2006 óta irányító fideszes Szalay Ferenc legyőzte a baloldali összefogás jelöltjét, Radócz Zoltánt a polgármesteri székért vívott küzdelemben, azonban az egyéni körzetek többségét az ellenzék nyerte.
Így az új közgyűlésben a baloldali szövetség többségbe került (10-8 arányban), ami értelemszerűen alaposan megkötötte a városvezetés kezét.
Így lett a kormánypárti városvezetőnek egy szocialista és egy DK-s alpolgármestere, és így kerültek be ellenzéki politikusok a fontosabb önkormányzati cégekbe.
Csakhogy április környékén két képviselő is kilépett a Szolnoki Többség nevű frakciószövetségből, aminek következtében megváltoztak a politikai erőviszonyok a közgyűlésben. Bár ezzel a kormánypártoknak nem lett meg a többségük, ugyanis a távozók függetlenként folytatták, azonban a városvezetés innentől kezdve át tudta vinni a testületen a legfontosabb döntéseket.
Ennek az ingatag állapotnak a szolnoki színház ügyében is volt jelentősége. Az intézmény vezetése ugyanis kezdeményezte a támogatási szerződésük módosítását, ami miatt komoly vita bontakozott ki a szolnoki közgyűlésben. Ezt azért kérték, mert a járványhelyzet miatt nem tudták teljesíteni vállalásaikat az előadásokat és a nézőszámot illetően.
A színház állami támogatása 440 millió forint, ez az összeg került veszélybe a baloldali képviselők ellenállása miatt.
A szeptemberi 24-ei testületi ülésén különböző kifogásokra hivatkozva nem szavazták meg az előterjesztést, ami így nem ment át, az egy hónappal későbbi ismétlésen pedig (egy képviselőjüket leszámítva) kivonultak az ülésteremből. Így már sikerült elfogadni, igaz,
a méltatlan akció komoly sebeket tépett fel, és egyúttal rámutatott arra, hogy a baloldal a kultúra esetében is előszeretettel alkalmaz kettős mércét. Éppen ezért érdemes megnézni: kik voltak a legfontosabb gáncsoskodók, akik még saját „törvényüket” sem tartották be.
Támadásban a politikai kalandor
„Ettől függetlenül, amíg mi tudunk bocsánatot kérni bármilyen hibánkért, elvárható az, hogy akármennyire valaki 77 éves vagy 27 éves, kérjen bocsánatot azért a szavakért, amit tett, mint a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. Nonszensznek, illetve hibának tartom, hogy azért, mert valaki nem tud a szavaiért bocsánatot kérni, veszélyezteti a színházat.” – a legalpáribb módon Györfi Mihály MSZP-s alpolgármester fogalmazott (az üléstől orvosi kezelés miatt távollevő) Balázs Péterről.
A politikus mondandóját érdemes fenntartásokkal kezelni, hiszen még szocialista körökben is politikai karrieristaként tekintenek rá. Györfi pályafutásában fontos állomás volt a Societas, amit - mint később kiderült – leginkább ugródeszkaként használt.
A szocialista párt ifjúsági szervezetében egészen az alelnökségig vitte, ezzel párhuzamosan lábakat eresztett Szolnokon, illetve a megyében. Számítása bejött, szépen tudott építkezni: miután választókerületi elnök lett, a legutóbbi parlamenti választáson őt indította az MSZP-Párbeszéd a szolnoki körzetben. Bár a fideszes Kállai Mária, és a jobbikos Csikós Attila is maga mögé utasította, indítása jól jelzi pártján belüli erejét.
Györfivel szemben az a leggyakrabban megfogalmazott vád, miszerint nem elvek mentén, hanem a hatalom megszerzése, és az ezzel járó befolyás miatt politizál.
Kétségtelen tény, hogy a szocialista politikus karrierjében csak úgy hemzsegnek az ellentmondások, és ideológiai kacskaringók.
Bár alapvetően a hithű MSZP-sek közé sorolják, ezért sem lépett át Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióba, azonban, ha úgy hozza a helyzet, akkor könnyen zárójelbe tudja tenni elveit.
Jó példa erre, hogy szocialistaként baráti kapcsolatot ápol Czeglédy Csabával, Gyurcsány Ferenc ügyvédjével. Ez egyébként a börtönt is megjárt politikus-jogász egyik interjújából derült ki.
Hasonló megbicsaklás volt megfigyelhető a Jobbikhoz való viszonyában. 2015 környékén még nagyban támadta az antiszemitizmusát nyíltan felvállaló nemzeti radikális pártot. „És nehogy azt gondoljátok, hogy a Jobbik kivétel! Hogy a Jobbik más! A Jobbik ugyanaz, mint a Fidesz, csak kicsiben! Oroszország pénzeli őket” – mondta a szerényen antikorrupciósnak nevezett beszédében. Máskor meg gunyorosan úgy fogalmazott közösségi oldalán, hogy „Putyin barátai Adolf Hitler emléktúrát szerveznek”.
Ehhez képest pár évvel később a teljes baloldali összefogás egyik legfőbb támogatója lett.
A Magyar Idők információi szerint egyébként többen azért távoztak a szolnoki MSZP-ből, mert nem tudták támogatni, hogy a Radócz–Györfi páros kapcsolatot tart fenn a Jobbikkal. Az egykori nemzeti radikális pártot nemrég még nácizó politikus mára olyan jó viszonyt ápol Szotyori-Lázárral, hogy a virtuális térben együtt nevetnek az őt ért támadásokon.
MSZP-ből a DK-ba pottyant
A DK-s Füle István azzal az indokkal gáncsoskodott a szolnoki színház ügyében, hogy a nézőszám visszaesése nem egyértelműen függ össze a koronavírus-helyzettel. A rosszmájú érvelés nem véletlen, hiszen a politikus már évtizedekkel ezelőtt a baloldal lekötelezettje volt.
Ez a rendszerváltás előtt is megmutatkozott, amikor is 1974-ben belépett az MSZMP-be, majd igen későn, 1989 októberében ejtőernyőzött át az utódpártba. A tanár-politikus 1992-től 2003-ig az MSZP Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezetének elnöke volt, 1994-től 2006-ig pedig a térség szocialista országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett.
Hogy miért nem folytatta a képviselőséget? Erre maga adta meg a választ. "Belefáradtam a sziszifuszi munkába, a parlament és a választókörzet közötti ingázásba, és a 9 és 11 éves gyermekem is igényli az apjuk társaságát" - indokolt a szocialista politikus, aki 1994 óta mindig győzött Szolnok négyes választókörzetében. "Sem én, sem a pártom nem erőltettük a folytatást, így több időm lesz főiskolai tanszékvezető munkámra is." – tette hozzá.
Ez utóbbi mondatából kisejlik, hogy komoly fenntartásai voltak az MSZP vezetésével. Már Kovács Lászlót sem támogatta 2000-ben: mint mondta, „valós igény van szervezeti átalakításra a szocialistáknál, de ez nem jelenti azt, hogy Kovács László nem lenne jó vezető.” De így volt ez Hiller Istvánnal is. Érdekesség, hogy mindketten maradtak a vörösöknél.
Nem úgy a szolnoki közgyűlést megcélzó Fülét, aki gond nélkül átlépett a DK-ba. A politikus azóta a radikális baloldali pártot erősíti, és aktív alakítója a városi politikának - bár információnk szerint sok vizet nem zavar, pártváltása megmutatta, hogy politikai döntéseit nem feltétlenül az elvek mozgatják.
Rajong az SZFE régi vezetéséért
Györfihez és Füléhez hasonlóan az LMP-s Tóth Áron szintén erőszakosan támadta a bajban lévő színházat. Érthetetlen módon azzal érvelt: nem az a probléma, hogy a szolnoki többség miért nem szavazta meg az előterjesztést, hanem hogy egy felelős színházigazgató miért nem tud bocsánatot kérni erkölcsileg vitatható kijelentése miatt.
Ez azért is furcsa tőle, mert tavaly decemberben még úgy tartotta, hogy a kultúra nemzeti alap.
Elsőre tényleg nehéz megérteni Tóth álláspontját, főleg, hogy a közgyűlésen azt hangoztatta, hogy nem foglal állást a színművészeti ügyében, azonban ha valaki végigpörgeti a Facebook-ját, akkor könnyen észrevehet némi ellentmondást. Az oldala ugyanis tele van pakolva SZFE-s tartalmakkal. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy támadásnak élte meg a rossz pénzügyi helyzetben lévő egyetem tulajdonos szerkezetének megváltoztatását.
Ezen a fényképen mintha NOÁR-ral, az egyik leghangosabb mozgalmárral fotózkodott volna.
Itt pedig éppen amiatt ujjongott, hogy a pár tucat hallgató nem engedte be az egyetem épületébe Szarka Gábort, az új kancellárt.
A mostanában SZFE-es forradalmárként viselkedő LMP-s politikus pályafutásában is voltak érdekes kacskaringók.
Mint ismert, országos botrány lett abból, hogy a baloldali pártok Bíró László személyében egy olyan politikust indítottak a tiszaújvárosi-szerencsi választáson, aki lejudapestezte Budapestet, és a zsidó embereket tetűcsúszdásoknak nevezte.
A jelek szerint az ügy nem különösebben rázta meg Tóthot, aki vállalva az arcát, személyesen vett részt a jobbikos politikus kampányában.