Szörnyű, inváziós háború dúl északkeleti szomszédunkban. Oroszország pár nap alatt gyakorlatilag csatatérré változtatta Ukrajna területének nagyobbik részét. A fejlett világban minden politikai, ideológiai és érdekkülönbség ellenére szokatlan egység alakult ki: elítélik és szankciók alá vonják az agresszort, és mindenki szolidaritást vállalva áll ki Ukrajna területi integritása mellett.
Azt hinné az ember, hogy a napi politikai érdekeket ilyenkor minden jóérzésű ember háttérbe szorítja, ahogy például a magyar kormány szó nélkül csatlakozott az uniós szankciókhoz és elmarasztaló nyilatkozatokhoz annak ellenére, hogy energia- és biztonságpolitikában is komoly kitettségünk van az oroszok irányába.
De persze most is megvannak azok a szereplők, akik saját pecsenyéjüket sütögetik a rakéták és tüzérség által felégetett városok lángja fölött. A csatatér környékén előbb-utóbb megjelennek a dögevők, nálunk ezt a szerepet gyorsan és lelkesen vállalta magára az ellenzék.
Az orosz követség elé szervezett tüntetésükön, a közösségi médiában és minden más megszólalásukból érezni, hogy a helyzet felelősségét nem, a benne rejlő desktruktív kampányolási lehetőséget annál jobban megértették.
Az alábbi válogatással szeretnénk bemutatni Olvasóinknak, hogy a Gyurcsány-féle ellenzéki összefogás az oros–ukrán háború bizonytalanságát megolvagolva szeretne lefaragni kétségbeejtő hátrányából.
Figyelmeztetés! Gyomorforgató aljasságok következnek:
Emlékeznek még Gyöngyösi Mártonra? A parlamentben zsidólistát indítványozó jobbikos képviselő a legutóbbi ukrán krízis idején orosz meghívásra vett részt választási megfigyelőként a folyamatokban. Az azóta meggyőződéses atlantistává vált kisnyilas most megpróbálja feledtetni a múltat. Mi azért emlékszünk jól, miket is mondott korábban.
Jakab Péter, Gyöngyösi főnöke sem maradhatott ki a politikai haszonlesésből. A szuverén magyar miniszterelnököt éppen az a senkiházi vádolja azzal, hogy báb lenne egy erősebb figura kezében, aki egy éve Gyurcsány kénye-kedve szerint ugrál. Szégyelld magad, Peti bohóc!
Herczeg Zoltán, a Szörnyella DeFrásznak öltözött divattervező is nyilvánvalóvá tette, hogy nem csak Putyinra haragszik. Mi Orbán helyében rettegnénk ettől a szigorú tekintetű számonkéréstől!
Hadházy Ákos egy igazán jellemes figura, aki most sem hazudtolta meg magát. Az eddig minden politikai közösségét eláruló szekszárdi lódoktort szeretnénk emlékeztetni, hogy ha Ukrajna NATO-tag lenne, akkor most nem orosz–ukrán háború, hanem világháború lenne.
Abban bízunk, hogy az elmúlt napokban orosz vodkát nem ivott Feri bá', és más oka van annak, hogy ilyen lendületes csendőrpertuval fűszerezett stílusban teszi felelőssé az Orbán-kormányt Oroszország támadásáért.
Donáth Anna, a Momentum elnökasszonya ilyenkor sem csinál mást, mint békeidőben: páratlan rugalmassággal interpretálja a valóságot. Most akkor egyedül maradtunk, vagy a németek is blokkolják? (Azóta Orbán is bejelentette, hogy csatlakozik a kezdeményezéshez.)
A kormánnyal szimpatizáló médiában és hivatalos csatornákon is egyértelműen Oroszországot elítélő kommunikációt úgy tűnik, másképp is lehet értelmezni. Mi, akik magyarul beszélő hírfogyasztók vagyunk, eddig nem tapasztaltunk orosz propagandát, de elképzelhető, hogy Donáth Anna volt egy kissé ismét nagyvonalú a véleményezéskor?
Kunhalmi Ági is felkapaszkodott a hülyeségexpresszre. Az általában mosolygós stílusban kedves szamárságokat beszélő, szerény képességű posztkomcsi politikus a szokásosnál messzebbe menve ferdít és hazudik. Ha nem lennénk az EU és NATO tagja? De vagyunk, Ágica!
Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt ismét bebizonyította, hogy az „ami a szívén, az a száján” elve szerinti kommunikációban érzi otthon magát.
Márki-Zay Péternek valamiért szívügye lett, hogy Magyarország is minél rosszabbul járjon ezzel a konfliktussal, lehetőleg maradjunk örök időkre kiszolgáltatva az orosz gázellátásnak.
Összeesküvés-elméletek határát súrolja Szabó Tímea koncepciója is. A csernobili sugárzás állítólagos növekedésének felelőse nyilvánvalóan: ORBÁN!!!!!!
Bemutatjuk a reménybeli Márki-Zay-kormány leendő honvédelmi miniszterének véleményét. A magyar kormány semmiféle pávatáncot nem jár, de ha elegen hazudják ezt, talán a választók is elhiszik (nem).
Végül, de nem utolsósorban: az ellenzékiek egyik kedvenc autofellációs kielégülése a napokból, hogy mikor ők követelnek valamit és a kormány is ugyanarra a következtetésre jut, akkor meg vannak róla győződve, hogy végre ők is világpolitikai szereplők lettek.
