Baloldali celebek, akik a NER pénzéből élnek, mégis gyűlölik a jobboldalt: Demcsák Zsuzsa

Demcsák Zsuzsáról nem sokat tudunk, amióta nem majdnem-kormányszóvívő, és nem politizál végsebességgel. Két hónapig sem tartó politikai karrierje óta a médiaszemélyiségek kínos, belterjes életét éli, és néha diákokat tanít angolul. Mostanában meg leginkább újdonsült, indiai férjével tölti az idejét.

• Demcsák sokakat felbosszantott az akkor divatosnak és frissnek számító blogbejegyzéseivel, és többeknek feltűnhetett, hogy gyorsabban ír, mint gondolkozik. A Bölcsikeresés kálváriája című bejegyzésében többször is „elszólta” magát: lenézően írt a szociálisan hátrányos helyzetű családokról, a tiszta ruhát csak hetente kapó gyerekekről. Kifogásolta továbbá, hogy a XIII. kerületben csak ilyen gyerekeket is fogadó intézmény jutott nekik, mert kizárólag ezeken a helyeken volt üresedés. Három nap múlva pedig ki is vette a gyerekét a bölcsődéből. Isten hozott nálam, öcsém, ez a való világ! Természetesen értjük a problémát, de egy papíron szocialista irányítás alatt lévő kormányban illett volna tudnia, hogy mikor kell csöndben maradni. Nem sikerült. Mókás adalék: Demcsáktól még az SZDSZ is elhatárolódott tőle e kínos blogbejegyzés miatt.
• Ha ez nem lett volna elég, exférjét, Kiss Józsefet kockázati tényezőként dobta ki a C-típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés: bűnszervezetekbe gabalyodó, azóta elítélt üzlettársai miatt személyesen Szilvásy György közölte Demcsákkal, hogy ez így nem fog működni. Az első sajtóhíreknél persze még tagadtak, pereltek, aztán a végén csak kiderült, hogy minden vád helytálló volt. Végül nem is lett kinevezés.

Így maradtak a tévés szereplések, az alkohollal kapcsolatos botrányok (ittas vezetés miatt elvett, többször bevont jogosítvány, majd dokumentumok nélküli autóvezetés, gyanús állapotban levezetett Szanyi Tibor-interjú), könyvírás a családon belüli erőszakról, illetve visszavágás a volt férjnek.

Ahogy a bevezetőben említettük, Demcsák Zsuzsa nem a Tilla-féle hangos-harcos ellenzéki közéleti személyiség. Bár jóérzésű ember biztos nem ment volna örömmel Gyurcsányhoz szóvivőnek, még 2007-ben sem. A balliberális érzelmi kötődés adottság kellett hogy legyen.

Néhány közösségi médiás megnyilvánulása azonban említést érdemel.

2015-ben például azt sugalmazta, mintha a kormány csupa aljas, nőellenes szándék miatt nem fogadta volna el az Isztambuli egyezményt. Holott a hivatalos állásfoglalást is illett volna idéznie:

Az előterjesztők nevében Juhász Hajnalka (KDNP) ismertette a nyilatkozatot, amely azért utasítja el az isztambuli egyezmény ratifikációját, mert annak egyes rendelkezései ellentétesek a kormány migrációs politikájával, továbbá nem kívánják a magyar jog részévé tenni a társadalmi nem fogalmát, sem az „egyezmény gender-ideológiáját”.

De szerinte Magyarország 2015-ben csak simán SZÉGYEN. Oké, ennyi? Fogadtuk volna el úgy a csomagot, ahogy adják?

De idén is folytatta: a Németh Kristóffal folytatott vitájában a Toy Storyból ismert Krumplifej úr „férfiatlanítását” teljesen jó ötletnek tartotta:

Lehet, hogy a gendersemleges krumplifejek gyártásával sokkal több emberhez el tudnak majd jutni...

Majd ugyanitt, a LifeTV-ben Ganxta Zolee-nak is azt javasolta, hogy a „fekete” (nem néger!) helyett a „színesbőrű” kifejezést kellene inkább használnia. És ha ez se segít, szívesen

összeállít a kedvéért egy szótárat, hogyha kulturált társaságba keveredne, legyen mihez nyúlnia. 

Igen, ez már elég progresszív.

A TV2-re azért mindenki hazatért egy kicsit: jöhetett Kajdi Cyla és a közös fotó, megnyugodtunk.