Az új Sargentini elkészítette a jelentését: Magyarország megint rosszabb hely lett

Három hónappal a negyedik kétharmados győzelem után Brüsszel nagyon aggódik.


  • Magyarország megint kicsit rosszabb hely lett.

Legalábbis ezt állapította meg a hírhedt Sargentini-jelentés 2022-es kiadása, mely rövidesen az Európai Parlament elé kerül szavazásra. Idézzük: „Fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az Unió alapját képező értékeket.”

(forrás: Népszava.hu)

Forrás: AFP

Az EP az elsöprő, negyedik kétharmados győzelmet követően is jónak látja leckéztetni a magyarokat demokráciából, méghozzá a szokásos „amíg nem úgy táncolsz, ahogy én fütyülök, nem adom oda a neked járó pénzt” taktikával. A Népszava összefoglalója megállapítja, hogy a magyar kormány és parlament felháborító módon merészel élni a választópolgárok által adott felhatalmazással, törvényeket hoz és hajt végre, köztük olyanokat is, amelyek nem felelnek meg a legújabb brüsszeli divatnak.

Van abban valami egyszerre bicskanyitogatóan dühítő és kacagtatóan ironikus, hogy az Európai Unió milyen elegáns nagyvonalúsággal csomagolja a tagállamaival szemben vívott, ideológiai alapú csendőrháborúját szakértői vizsgálatokba. Ha nem is túl ízléses, de annál érthetőbb megoldás az érdekérvényesítésre egy közösségben morálisan megbélyegezni – és ezáltal izolálni - azokat, akik különvéleményt fogalmaznak meg.

Forrás: AFP
Mivel a kisebbségi álláspontok képviselete során kincset érnek a szövetségesek (hagyományosan a V4-es országoktól számíthatunk támogatásra) a vádak és vizsgálatok elszigetelés céljából is hasznosak. Nehezebb olyanok mellé állni, akiket hírbe hoztak még akkor is, ha egyetértünk velük.

A magyar álláspont már számos ügyben verte ki a biztosítékot az uniós elitnél, legyen szó akár a gyermekvédelmi törvényről, a bevándorlásról, médiatörvényről stb… Nem meglepő, hogy hazánkkal szemben megannyi eljárás és vizsgálat indult, melyek után csóválhatták a fejüket az európai elit tagjai.

Ezek a jelentések és vizsgálatok menetrend szerint szállítják a közhelyes, sommás megállapításokat: Magyarországon köztudottan kiegyensúlyozatlan a média, nem működnek a fékek és ellensúlyok, mindent átitat a korrupció, és a rendőrök ólmozott gumibotokkal verik a melegeket ablaktalan pincék mélyén. Ezt nevezzük jogállamisági kritikának, amelyre hivatkozva vissza lehet tartani olyan pénzeket is, melyek egyébként a tagállamoknak mindenféle feltétel nélkül járnának, el lehet indítani mindenféle hivatalos csicskítást is.

Forrás: AFP

A módszert minden bizonnyal az Amerikai Egyesült Államok demokráciaexportba csomagolt nagyhatalmi politizálása ihlette. Az USA ugyanis minden alkalommal megállapítja leendő áldozatáról, hogy az abszolút igazságként kommunikált mérce szerint (melynek a csúcsán az amerikai állam és életforma áll) nem kellően demokratikusan működik, valamely alapvető szabadságjogot (általában mindet egyszerre) sért, és ezt Amerika nem tűrheti ölbe tett kézzel. Ezek a „felszabadító” szándékú politikai és katonai eszközökkel végzett fegyelmezések aztán Irakban, Afganisztánban, Szíriában és még számos más országban vérfürdővel, lerombolt városokkal és megannyi további szenvedéssel végződnek.

Mi szerencsések vagyunk, hogy az erőszakos javító szándék megtámogatására (még) nem indultak meg a német tankok.

Egyébként az EU-nak igazán nem lenne erre szüksége saját hatáskörben vizsgálódni, hiszen a Soros Györgyhöz köthető NGO-k (Helsinki Bizottság, Nyílt Társadalom Alapítvány, Amnesty International stb…) rendszeresen publikálnak tudományosnak tűnő anyagokat, melyekből ugyanez a következtetés vonható le – és azok sem kevésbé rosszhiszeműek.

 

Az ilyen jelentéseknél megkönnyíti a munkát, hogy az esetek többségében a Tanúhoz hasonlóan az ítélet már megszületett mielőtt elindult volna a vizsgálat. Egy tagállam (nevezzük az egyszerűség kedvéért például Magyarországnak) politikai konfliktusba, érdekellentétbe keveredik valamely erősebb tagtársával, bürokratikus szervezeti egységével, esetleg az EP valamely pártcsaládjának érdekeivel, viszont a tárgyalóasztal mellett nem közelednek kellő gyorsasággal az álláspontok, így sarokba kell szorítani a nyilvánosság előtt. Ez persze nem több, mint puszta tárgyalástechnikai eszköz, amely hirtelen mégsem lesz olyan érdekes és aggasztó, miután bizonyos ügyekben sikerül a brüsszeli bürokraták számára szimpatikusabb feltételekkel megállapodni a „vádlottnak”.

Forrás: AFP

Mikor tehát valakik készítenek egy 60 oldalas tanulmányt, mely Magyarország lejáratásának céljából taglalja a feltételezett bűnöket, nézzük meg, van-e aktuális, érdemi vitánk az Unióval. Megsúgjuk: mindig így lesz.

Brüsszel nem lesz kevésbé sunyi, Magyarország nem lesz kevésbé szuverén. Legalábbis addig biztos nem, míg Orbán Viktor kormányoz.