Kontra: Az SZFE hosszú időn keresztül amolyan hadszíntérként jelent meg a közvéleményben. Milyen érzések kavarogtak Önben, amikor elfogadta a köztársasági elnök megbízását?
Rátóti Zoltán: Az SZFE már nem hadszíntér. Az elmúlt időszakban a remek kancellári vezetés és az alapítványi kurátorok biztosították azt, hogy a magas színvonalú oktatás feltételei adottak legyenek. Már csak és kizárólag a munkáról van szó. Kisebb villongások, az érdekérvényesítő szándékok ütközése előfordulhat, én azonban most nyugodt időszakra számítok.
Az építkezés idejét éljük, nem a hadszíntér kezelését.
Kontra: Nem tartott attól, hogy rektorként politikai támadások kereszttüzébe kerül?
Rátóti Zoltán: Mi, akik szerepet vállaltunk az egyetemi modellváltás végrehajtásában, másfél éve vagyunk tűz alatt. Ez idő alatt volt alkalmam hozzászokni a nyomáshoz. Mondhatni, mára immunissá váltam a támadásokra.
Persze nem esik jól, amikor azt tapasztalom, hogy sok évnyi barátság ér véget úgy, hogy egyesek elfordítják a fejüket, amikor véletlenül összefutunk. Mind a két oldal kapott és szerzett sebeket. De felesleges a sérelmeinket dédelgetni, felemlegetni.
Ezzel együtt sincsenek illúzióim azt illetően, hogy egyik napról a másikra eltűnik majd a szembenállás az egyetemről. A magam részéről azt tudom mondani, hogy nem akarok részt venni politikai csatározásokban, szakmai alapon szeretnék vitákat folytatni.
Kontra: Mi jön most, milyen tervekkel kezd neki a munkának?
Rátóti Zoltán: A pályázatomban is kihangsúlyoztam, hogy a magas szakmai minőség az elsődleges célom.
Azt szeretném, hogy az egyetem itthon és nemzetközi szinten is újra egy elismert intézmény legyen. A modellváltásnak és az alapítvány létrehozásának is ez volt a célja, tehát egy megkezdett munkát folytatok.
Mint az egyetemet működtető kuratórium tagja láttam az eddig elért eredményeket, ez nagyban ambicionált, amikor a pályázatomat benyújtottam.
A tehetséggondozás kérdése szorosan összefügg a minőséggel. Az egyetem története során mindig az egyik legfontosabb szempont volt a tehetségek kibontakoztatása, ez a jövőben is így lesz. Nem kell új módszereket kitalálni, a tradíciók, a hagyományok felélesztésében bízom, amelyek garantálják, hogy hallgatóink egy nap rangos művészekké váljanak.
Vissza kell állítani a szakma hitelét.
Ez csak úgy lehetséges, hogy a végzett hallgatókban meglegyen az eltökéltség arra, hogy nagyszerű színészekké és filmrendezőkké váljanak.
Kontra: Tanárként mikor elégedett? Mire törekszik a színésztanoncok formálása közben?
Rátóti Zoltán: Az egyetemre való belépés pillanatában mindenkiben megvan az elszántság arra, hogy meghódítsa a világot. Arra kell koncentrálni, hogy ne törjön meg ez a lendület. Akik bekerülnek az egyetemre, azokban biztosan ott van a tehetség, a lehetőség arra, hogy színészek legyenek. Erre a meglévő értékre lehet építkezni.
Szükség van megpróbáltatásokra is, az elsődleges mégis az, hogy a diákok bízzanak saját tehetségükben.
Szarvas Józseffel közösen vezetünk egy osztályt. Azt a metódust szeretnénk továbbvinni, amit annak idején mi is kaptunk az egyetemtől. Mindketten Horvai István és Kapás Dezső osztályába jártunk, azt szeretnénk továbbadni, amit tőlük kaptunk.
Horvai tökéletesen ötvözte a „nagy” módszereket. Amikor megterveztük a szakmai stratégiánkat, akkor az ő módszerét idéztük fel magunkban. Az idő igazolta a metódusának a hatékonyságát, Horvai és Kapás egyaránt fantasztikus színésznemzedékeket neveltek ki.
Kontra: A baloldali médiában arról írtak, hogy az utóbbi időben megcsappant az egyetemre felvételizők száma. Ez egy létező probléma vagy csak hangulatkeltés?
Rátóti Zoltán: Minden híresztelés és az ellenszél dacára is azt tudom mondani, hogy hatalmas az érdeklődés.
Az egyetem népszerű a fiatal művészek körében. A tavalyi felvételi időszakban is többszörös volt a túljelentkezés. Bizakodó vagyok.
Eddig azt tapasztaltam, hogy rengeteg tehetséges fiatal jelenik meg a felvételi bizottság előtt. Aki a hallgatók elmaradásától reméli a modellváltás kudarcát, az csalódni fog.
Kontra: Az SZFE kapcsán többször felmerült a világnézeti irány kérdése. Hogy látja Ön, egy művészeti egyetemnek feltétlenül szükséges deklarált ideológiai irányvonalat követnie?
Rátóti Zoltán: Nem, nekünk tanároknak nem a világnézeti nevelés a feladatunk. Ilyen tekintetben amúgy is a példamutatásban, a valós értékek felmutatásában hiszek.
Az természetes, hogy mindenki rendelkezik valamilyen világnézeti irányultsággal. Ezzel semmi baj nincs. Ez azonban nem jelenhet meg az oktatásban. A művészi tapasztalataink és nem ideológiák alapján oktatjuk a következő nemzedéket. Én ezt várom el minden oktatótól.
Kontra: Eljön egyszer az a nap, amikor a művészvilág megosztottsága megszűnik? Vagy a széthúzás hozzátartozik a közeg természetéhez?
Rátóti Zoltán: A legfontosabb szempont számomra, hogy a szakmaiság kerüljön előtérbe. Azt remélem, hogy ez hozzásegít minket ahhoz, hogy megszűnjön a rideg szembenállás.
Minden tanárral szeretnék személyesen találkozni. Nagyon fontosnak tartom, hogy adjuk meg egymásnak az esélyt arra, hogy kiderüljön, van-e közös feladatunk, közös céljaink. Nyilván majd mérleget vonunk a próbálkozások után.
Az első lépés szeretném megtenni, üljünk le, tisztázzuk a vitás helyzeteket. Nézzünk egymás szemébe, és beszélgessünk, ne a sajtón keresztül üzengessünk egymásnak. Aki nem érdekelt az ellentét fenntartásában, azzal minden akadály nélkül együtt tudunk majd dolgozni.
