Kontra

Ó, az a bizonyos első Orbán-kormány, ami érdekes módon mostanra úgy tűnik, hogy minden idők legjobb polgári kormánya volt odaát – akárcsak Antall József, aki szintén halálában, utólag vált európai konzervatív politikussá; életében pedig ott gyalázták, ahol érték.

Na, aki rosszul (vagy sehogy se) emlékszik, annak hoztunk egy kis SZDSZ-archívumot 2002-ből, ahol állítólag humorral sikerült kormányt váltania ezeknek a szemétládáknak (ha nem lennék úriember, akár azt is mondhatnám, hogy kis dobozba összezsúfolt, tekergő csővájóférgekre (tubifex tubifex) emlékeztető ocsmány, utálatos liberálisoknak, de persze nem teszünk ilyet).

Mindenképpen el kell ismerni, hogy az SZDSZ-nek végtére is pozitív a hosszú távú hatása, hiszen rengetegen lettünk pont miattuk protest-fideszesek, ami a mai napig kitart.

Mivel az SZDSZ 2002-es bűnlajstroma (és szerencsére a fellelt anyagok adatbázisa is) orbitális terjedelmű, ezért kezdésnek engedje meg a T. Olvasó, hogy csak az olimpiára, illetve az ellene kihegyezett anyagokból idézzünk fel párat – lesz miből folytatást írni, és akkor az ARC-plakátkiállításokról meg a Heti Hetesről még szót sem ejtettünk.

De mi is volt ez a kampány egyáltalán?

Támadták a Fidesz-kormányt, ahol érték: volt diktatúrázás, korrupcióvád, egészségügy, sportellenesség, személyeskedés, kézcsók, az Országimázs Központ, a Széchenyi Terv gyalázása – és persze néhány ígéret, amelyekből később az SZDSZ leginkább semmit nem valósított meg.

Támadj, támadj, támadj, ígérj, emeld a tétet, aztán majd csak lesz valahogy.

kapcsolódó

Ezért nem fog Orbán többet kiállni Gyurcsánnyal vitázni

Visszanézve az évszázad (?) hazugságait, nem csodálom

Ismerős?

(...) A kampánynyitó 'show' így formai elemeiben igencsak eltért egy hagyományos kampánynyitó rendezvénytől: nem pártprogramok bemutatását, vagy a párt legfontosabb személyiséginek beszédét tartották fontosnak a szervezők, hanem egy alapvetően a humoron és az interakción alapuló tömegrendezvényt mutattak be... (Political Capital, Háttérelemzés: 2002. január 26.)

És kik voltak a házi humorzsákok?

(...) A médiakampány hatékonyságát fokozandó a párt szerződtette a groteszk politikai üzenetek 'fenegyerekét', a baloldalon ünnepelt Vágvölgyi B. Andrást, a Magyar Narancs volt főszerkesztőjét, és - egyes hírek szerint - a reklám- és óriásplakát-bizniszben utazó Geszti Pétert is.

Bizony Gesztit, aki Berkessel együtt írta meg később az MSZP 2006-os Igen, igen c. kampánydalát is, úgyhogy ahova csak nyúlunk, ott Gesztit érünk... szobrot érdemel ez a fiú még egyszer.

Ugye mekkora szerencse, hogy nincsenek már hazaáruló, fiatalosan-frissen vicceskedő liberális pártok itthon, akik az olimpia ellen kampányolnának..?

Egyszerű üzenetek, egyszerű ellenségkép. Neked azért rossz, mert a Fidesz olimpiát szeretne rendezni. De ha ránk szavazol, ígérjük, hogy minden jóra fordul: nem lesz olimpia, de lesz több pénz, lesz gyógyszer és egészségügy!

Eleve ne legyen semmilyen sport, se stadionok, se foci: adjunk mindent a szegényeknek!