Az MSZP-SZDSZ ősbűnei: Az olimpiai sportágak lezüllesztése

Régóta ismert tény, hogy a szocio-liberálisok gyűlölik a sportot, és éppen ezért saját testük is maga az antitest, azaz a sportellenesség egyik földi szentélye: önkifejezés, absztrakt, modern művészeti ellen-installáció. Sokaknak ez is tetszik - nem vádolhatjuk őket érte, hiszen ez is csak egyfajta perverzió, akárcsak a mechanofília.

Nem is zavarna annyira (ellentétben a strandon sorakozó-tolakodó antitestűek hadseregével), ha megtartanák e különös, beteges mániájukat saját maguknak, és nem kéne látnunk, nem próbálnák ránk erőltetni. Ám természetesen - a balliberális embernél már megszokott módon - ezt is mindenképpen általános érvényűvé (kötelezővé) kívánják emelni,

hiszen a tolerancia és a szabadság mindenek fölött; de csakis akkor, ha már az ellenkező gondolatokat véglegesen ki sikerült gyomlálniuk.

Túl sokat beszéltünk, beszéljenek helyettünk a számok - mégis, hogy teljesítettünk 1990 után?

Mindenki tisztában van vele, hogy az olimpia iszonyatosan kemény műfaj sportemberi, de évtizedek óta egyre inkább üzleti, politikai szempontból is. A nagyhatalmak mögött már csak a szocializmus NB I-éből ismerős, Budapest által dominált "a vidék bajnoka"-címekért versenghetünk, és 1-1 olimpiai aranyat, sőt: érmet elcsípni is már csak nagyon keveseknek sikerülhet. Ám mégis, mivel közmegegyezés szerint az olimpiai aranyérmet tekinthetjük a sportvilág csúcsteljesítményének (leszámítva persze a labdarúgást - tudjuk, az egész igazságtalan), ezért most azt nézzük át, hogy 1990 óta mennyit szerzett a mindenkori magyar csapat a nyári olimpiai játékokon.

Ismétlésképpen, hogy mindenki érezhesse az olimpiai aranyérem kivételességének súlyát, összehasonlításképpen pár környékbeli ország teljesítménye a rendszerváltás óta:

• Szlovákia, Csehország, Ukrajna: 6-6 aranyérem
• Szerbia: 4 aranyérem
• Horvátország: 7 aranyérem
• Románia: 34 aranyérem
• Ausztria: 4 aranyérem
• Magyarország: 53 aranyérem

Mint látjuk, ezen a szinten még a pénzzel, lakosságszámmal, infrastruktúrával se feltétlenül magyarázhatjuk az egyes országok húszéves teljesítményét - annál inkább az erős hagyományokkal és a megfelelő fókusszal. Kormányszintű fókusszal és támogatással.

• Jobboldali kormányok: 8,75-ös átlag
• Baloldali kormányok: 6-os átlag

Tehát, hogy ne mindig csak szidjuk szegényeket: a jobboldal ciklusaira mindig pont beérett az MSZ(M)P munkája, akárcsak a gazdasági és társadalmi eredményeknél!

Még egyszer: minden részvétel, érem és pontszerzés önmagában kiemelkedő és elképesztő teljesítmény.

Ha az érmek, pontok számát nézzük, akkor is hasonló a (sajnos csökkenő) trend - és leginkább az ütközik ki, hogy Peking, 2008, MSZP-SZDSZ volt a mélypont minden tekintetben - és amikor a Fidesz kormányoz, akkor az a bizonyos érem mindig nagyobb eséllyel lesz arany.

Nem hiszitek? Folytatjuk.

És a végére függelékként még jöjjön pár név, és persze ez mind csupán korreláció, semmi kauzalitás:

Deutsch Tamás: ifjúsági és sportminiszter 1999–2002

Jánosi György: gyermek-, ifjúsági és sportminiszter 2002–03

Gyurcsány Ferenc: gyermek-, ifjúsági és sportminiszter 2003–04

Simicskó István: sportért felelős államtitkár 2010–2014

Szabó Tünde: sportért felelős államtitkár 2015–