Az LMBT+ emberek elfogadásának gazdasági hatásairól értekező jelentést tett közzé az Open for Business nemzetközi szervezet a napokban. Bill Clinton egykori amerikai demokrata elnök 2005-ben hozta létre a Clinton Alapítványt. Az általa pénzelt organizáció 4 Kelet-Közép-Európai országban, Magyarországon, Lengyelországban, Ukrajnában és Romániában vizsgálódott, ki tudja, miért. Ezt szemlézte a hasonlóan óriási horderejű témákban mindig jártas 444.hu.
Az alapvetés egyszerű, a dolgozat azt vizsgálja, hogy milyen mértékű GDP-kiesést jelenthet egy ország számára, ha polgárai és vállalatai megkülönböztetve viszonyulnak az LMBT+ emberekhez. Mivel mind a tanulmány, mind a 444 értekezése szerint a 4 országban gyakran éri hátrány a melegeket (és a többieket, akiket ez a mozaikszó rejt), érdemes volt gazdasági szempontból is kielemezni ezt a roppant fontos ügyet. A pandémia kellős közepén az embereket mi sem érdekelheti jobban, főleg a Kelet-Közép-Európai régióban. A nyugati országok muzulmán közösségeinek kirekesztő, soviniszta mivoltáról sajnos nem készülnek hasonló elemzések, pedig tudjuk, hogy antiszemitizmusért és homofóbiáért egyikőjüknek sem kell a szomszédba menni. (A nyugatiak felsőbbrendűségi komplexusát inkább ne is említsük meg -a szerk.)
Az Open for Business és a 444 szerint ma Magyarországon az LMBT+ embereket rengeteg negatív megkülönböztetés éri, nem csak társadalmi szinten, de bizony a munkaerőpiacon is. A „Család az család” kampány során elhíresült Háttér Társaság felmérése szerint például az LMBT+ emberek közel egyharmadát zaklatják a munkahelyén a nemi hovatartozása miatt. A tanulmány viszont arra is rámutat, hogy az ezeket az személyeket ért elnyomás és a bérkülönbség miatt például Magyarországon a GDP 0,14-0,23 százaléka megy veszendőbe. Csak viszonyításképpen, Magyarország 2020-as hadászati összköltsége GDP-arányosan cca 1.5% volt. E sorok írójának viszont merőben más tapasztalatai vannak.
Bárcsak a testi vagy szellemi fogyatékkal élők vagy mondjuk a dolgozó anyák, apák jogaival, az őket ért megkülönböztetés miatt, esetleg a férfiak és nők közti bérszakadék betemetése érdekében emelnék fel ilyen gyakran és ilyen vehemenciával a hangjukat! A képmutatás netovábbja.
A kutatás a homoszexuális férfiak közt fokozottan terjedő nemi betegségek, mint például az AIDS rohamos terjedését is a „kulturális normákon alapuló megbélyegzés és a kirekesztés” számlájára írja. Ha jól értjük, akkor semmiképp sem a gyakori partnerváltás és a gumióvszer mellőzése lehet a ludas. Így tulajdonképpen azt próbálják az orrunk alá dörgölni, hogy ezek az emberek miattunk és az irányukban érzett kirekesztő gondolataink miatt kapják el a HIV-vírust. Érdekes elmélet, főleg azon aspektusból, hogy az LMBT+ személyeket érintő depresszió, ami ezen betegségek miatt alakul ki elsősorban, nagy mértékben károsítja a GDP-t, hiszen ez előbb-utóbb munkaképtelenséghez és bérkieséshez vezet. Vajon az anyaság terhei, a társadalmi elvárások, és a túlzott munkamennyiséggel, felelősséggel agyonnyomott dolgozók mentális egészségét mekkorára becsüli az Open for Business legénysége? Vajon miért gondolják azt, hogy a társadalom ilyen kicsi szeletével foglalkozni hasznosabb, mint a többséget ért valós nehézségekkel?
A dolgozat arra is rámutat, hogy kutatásaik szerint a 4 országban terjeszkedni, befektetni készülő nyugati vállalatok számára meghatározó szereppel bír az adott ország nyitottsága az LMBT+ emberek felé.