Az igénytelen lázadáshoz való jog védelmében

A szólásszabadság kétirányú utca: a Hétköznapi Csalódások raktárkoncertjének cenzúrájáról

Futótűzként szaladt végig a Hétköznapi Csalódások nevű, veterán punk zenekart ért, állítólagos atrocitás-sorozat híre a kormánykritikus médiában. A történet számos ponton egyoldalú állításokon, majd a sajtó által levont következtetéseken alapszik, nekünk nem feladatunk, vagy célunk az igazság kiderítése.

Feltételezve, de nem megengedve, hogy a zenekar által adott tájékoztatás részben, vagy egészben igaz, érdemes átgondolni, milyen károkat okoz(hat) egy ilyen nevetséges és rövidlátó eljárás.

Mindenekelőtt rögzítsük: az Orbán-kormány számos intézkedése mutatja, hogy a politikai csatározásba nem kívánja bevonni a könnyűzenét. Mindig voltak és vannak pártok vagy politikai elitek által emberi vagy ideológiai okok miatt preferált kedvencek, de

alapvetően a közönség (tehát a Szent Piac) ítélete alapján születnek új sztárok, telnek meg egész évben koncerthelyszínek zsúfolásig.

A közönség részéről van igény és van pénz sokszínű szórakoztatóiparra, Ákos és Kiscsillag koncertek is vannak bőven (apropó, a rossz ízléshez való jog is alapjog - a szerk)

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

A magyar kultúra szélesebb spektrumban vizsgálva is virágzik, a járványhelyzettől eltekintve a könnyű- és komolyzenei koncertek, színházi előadások, kiállítások iránti igény folyamatosan magas, televíziós és mozifilmes produkcióink közelítenek a világszínvonalhoz, és ezek alkotói, szereplői között

enyhén szólva sem a kormány politikájával szimpatizáló művészek és szakemberek vannak többségben.

Lehet búslakodni, cirkuszt csinálni az SZFE átalakításának vitája körül, de alapvetően nem jellemző, hogy elhallgattatásra kerülnek kormánykritikus hangok. A Demeter Szilárd kormánybiztos felelősségi körébe tartozó intézményrendszer mind az irodalom, mind a könnyűzene tekintetében egyértelműen a minőségi teljesítmény és a hozzáadott érték alapján törekszik támogatni az arra érdemes művészeket, produkciókat. A PIM főigazgatója számos interjúban megerősítette, hogy nem foglalkozik az írók és zenészek politikai motivációival. Egyéni sérelmek, panaszok mindig voltak és vannak azoktól a túlfejlett egójú művészektől, akik ilyen-olyan okok miatt nem érzik, hogy értékük szerint lennének megbecsülve, de az úgynevezett „legrosszabb vészkorszakot” idéző cenzúra az Orbán-féle kultúrpolitikára egyáltalán nem jellemző.

Az Antenna Hungária Zrt. által szervezett Raktárkoncert-sorozatban sem dominálnak a fideszes kötődésű előadók, mind stílus, mind vélemények tekintetében sokszínű a kínálat.

Ha viszont csak a fele igaz a PICSA állításainak, akkor itt egy ótvar komcsi stílusú, gyáva és amatőr eljárás történt, amit minden jóérzésű, józan ember megvetéssel kezel.

Minden rendszerben vannak kivételek, de itt egy rossz beidegződésből, szervilis és rövidlátó hozzáállásból keletkező ordas nagy hiba történt. Ez kivételként sem fér bele.

„Minek ment oda?”

Ha nem tetszik az anarchista, vidám, punk bohóckodás, akkor tessék tökösen kihagyni őket a buliból. Vonatkoztassunk el személyes ízlésünktől zenében és a szövegek mondanivalójától: erre van igény, ugyanúgy van helyük az online térbe menekített kulturális „Noé bárkáján”, mint Ákosnak vagy Demjén Ferencnek - ha már úgy döntött az állam, hogy kisegíti a bajba került szakmát.

Ez a zenekar 30 éve következetesen ugyanazt a stílust és színvonalat produkálja, rendes punk lázadóként lételemük a polgárpukkasztás és botrány. Óriási meglepetés, hogy a raktárkoncertet is erre használták. (Más kérdés persze, mennyire hiteles ez a lázadás: most az egyébként a Kádár-rendszert dicsérő nagy lázadó punkok hisztiztek be a cenzúrán - ami, ugye, mégiscsak a Kádár-rendszer egyik tartóoszlopa volt -, és plusz lázadás gyanánt az ultrabalos punkok egy nemzetközi spekuláns nagytőkés nevét hordják a pólójukon; eközben további bónuszként még el is fogadják a fasiszta állam fasiszta pénzét. Tehát: állami pénzből, nemzetközi spekuláns nevét büszkén lobogtatva ultrabaloskodnak és komcsiskodnak. Ehhez gyakorlatilag semmit sem kellett volna hozzátenni, annyira kerek. Ha erre túlbuzgóságból nem segítenek rá cenzúrával, épp elég égő lett volna a történet.) Ha pedig a szervezők nyíltan, ízlés, vagy politikai vélemény alapján óhajtanak szelektálni (eleve szánalmas), de adminisztratív ügyetlenségből átcsúszik és

gyáva nyúl módon a felső vezetői visszajelzésektől kezdünk el rettegni, akkor legalább vállaljuk be, hogy besz*rtunk a veterán punkoktól és fújjuk le az egészet. Szerződés ide, vagy oda, majd a bíróság igazságot tesz.

Ha pedig már odakerültek a kamera elé, akkor hagyni kell, hogy történjen minden úgy, ahogy azt a zenészek kitalálták. Igen, hadd nyomja a bohóc is.

A repertoárba belenyúlni, kameraállásokkal manipulálni, számokat kivágni olyan sötét gazemberségek, amire Aczél György is megnyalná mind a tíz, mocskos kis kommunista ujjacskáját. Ez gáz.

Mert biztos ők fogják alapjaiban megdönteni a renccert. Soros póló, te jó ég, mi lesz, HA VALAKI MEGLÁTJA? Elviszi a gyártásvezetőt az Orbán-halálosztag fekete autón?

nem.  

Biztos nagyon vicces lett volna ez a performansz annak a 4-5 ezer embernek, akik eredetileg megnézték volna. 

Szerintünk éppen ezért (is) abszolút létjogosultsága van a raktárkoncertek között ilyen ócska punknak is. Orbánozzanak kifulladásig. Mi meg nem fogjuk megnézni, mert ez meg a mi szabadságjogunk.

Miért?

Mert nekünk például egyáltalán nem tetszik az öt akkordos öregrokkerkedés, de mi a Kárpátián is inkább csak röhögünk. DK-s interpellációkat sem nézünk, ha nem muszáj.

Ha viszont letiltjuk, cenzúrázzuk őket, botrányt generálva ezerszeres elérést, reklámot csinálunk nekik. Mostantól majd lehet ellenzéki tüntikéken picsa-pólóban, bohócjelmezben üvölteni, hogy „...Viktor! Savanyú a narancs!”. Csináljunk belőlük mártírt és szimbólumot, bravó! Ez pedig VALÓBAN árt annak az ügynek, amit védeni akart a tisztelt szervező elvtárs.

Persze az egész egy ügy egy nagy „HA”. A zenekar állításai egyoldalúak, azokat bizonyítani nem lehet, bár általában nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. A szervezők sajnos sem maguktól, sem a kormánykritikus média megkeresésére nem reagáltak egyelőre. Pedig kéne.

Az pedig, hogy a produkcióban bohócként közreműködő Borbíró Andrást az előadást követően „kopaszok” támadták meg, a hatóságok dolga kivizsgálni. A Telex nyilván megkereste a színészt, aki rögtön levonta a következtetést: „…Borbírónak egyből az NVI-nél és a Városligetnél látott Fradi Securityhez köthető figurák jutottak az eszébe”. Akárkik is voltak, ha ilyen történt, az közönséges maffiatempó, nem politikai kategória.

Forrás: Facebook/Hétköznapi Csalódások/Kósz Jenő

Meredek és ijesztő gondolat, hogy ehhez bárkinek is köze lenne a szervezők közül. Mi úgy gondoljuk, hogy

amíg be nem bizonyosodik, hogy valóban volt a raktárkoncert felvételén történtek és a sunyi, aljas támadás között ok-okozati összefüggés, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Jogilag és a közvélemény előtt egyaránt.

Ha kiderül, hogy volt, azt példásan gyorsan szigorú büntetéssel kell szankcionálni.

A punkok szidják bátran továbbra is a mindenkori kormányt, főleg a nem baloldaliakat. Tök hülyén állna nekik, ha nem így tennének. Akinek nem tetszik, ne nézzen oda, de akik erre kíváncsiak, azoknak legyen lehetősége nézni. A politikusok üssék egymást, ahol érik, minden ellenkező híresztelés ellenére ezért fizetjük őket.

De a cenzúrát hagyjuk a történelem szemétdombján rohadni a kommunistákkal és a nácikkal együtt.