Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben a pedofil-ellenes törvény miatt. Többek között azért merült fel a jogsértés gyanúja, mert Magyarországon az LMBTQ tematikájú mesekönyvekben fel kell tüntetni, hogy azok a „megszokottól eltérő” tartalmú kiadványok.
Németh Balázs közösségi médiában megosztott bejegyzéséből tudtam meg, hogy az eljárás indokainak listáján a mesekönyves megjegyzésnél is fertelmesebb bűnök terhelik Magyarországot.
Az uniós számonkérés része többek között az is, hogy a pedofil-ellenes törvény megsérti:
- az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelvet, az e-kereskedelmi irányelvet,
- és korlátozza a határokon átnyúló, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat.
A pedofil-ellenes törvény esetében először tapasztaljuk, hogy milyen, amikor az uniós vezetők következetesek maradnak az ígéreteikhez, Ursula von der Leyen bizottsági elnök ugyanis nemrég megígérte, hogy mindent bevetnek a magyar törvény ellen.
És tényleg mindent bevetettek, ezt most tényleg nagyon akarják. Akár a jog, a törvények megerőszakolásával is keresztülerőltetik a szándékukat.
Von der Leyen az említett fenyegetéssel egy időben azt is elárulta, hogy nincs most fontosabb téma az EU-ban, mint a magyar pedofil-törvény. Az, hogy Magyarország nem akarja beengedni az LMBTQ szervezeteket az oktatási intézményekbe, az ma az Európai Unió vezetőit leginkább aggasztó kérdés.
A felsorolt "álproblémák" mind másodlagosak ahhoz képest, hogy Nyírbátorban vagy Tunyogmatolcson egy nőnek öltözött férfi nem beszélhet a szexuális szokásairól óvodásoknak . Illetve a művelt világ azt sem tudja elfogadni, hogy Magyarországon figyelmeztető jelzéssel látják el a Ratyiország tündérei című olvashatatlanul silány kiadvány borítóját.
Apropó, mi történt a világ éhezőivel? Én abban a világban szocializálódtam gyerekként, amelyben az Afrikát sújtó éhezés, a háborúk foglalkoztatták a nagypályán játszó politikusokat.
A mindenre érzékeny liberális elitünk valamiért a mesekönyvhöz fűzött egymondatos figyelmeztetés miatt aggódik, nem pedig azért, mert százezrek halnak meg gyógyítható betegségekben, afrikai falvak ezreinek közelében nincs ivóvíz.
De lehet, hogy ezek a kérdések már megoldódtak, csak a Fidesz propagandagépezet szándékosan paraván mögé rejti a liberális demokráciák sikeres segítségnyújtását. Ez tűnik az egyetlen valószínű magyarázatnak.
Ellenben, ha nem szűntek meg az említett krízisek, hanem egyszerűen lesöpörték őket az asztalról, akkor az EU vezetése a probléma részévé vált. Ennek pedig rövid távon is súlyos következményei lesznek. Nem jó jel a jövőre nézve, hogy az európai politikai elit Magyarországot akarja csuklóztatni a gyermekvédelmi törvény miatt, miközben nem áll bele a valódi problémák megoldásába.
Ilyen körülmények között semmi okunk csodálkozni a brexiten, ahogy érthetővé válik, hogy miért növekszik Európa nyugati felében az euroszkeptikusok aránya.
Tömegek érzik, hogy valami nem kerek ebben az európai történetben, a kontinensre nehezedő nyomást érzékelik az egyszerű választópolgárok is, az LMBTQ-nyomulás elleni küzdelemben pedig egyáltalán nem vagyunk egyedül.
Egyszerűen tilos megszólalni Magyarország védelmében. Aki megteszi, annak számolnia kell a következményekkel.
Ez az egész szivárványos cirkusz egy merénylet Európa egysége ellen. A melegjogi kérdés már régen nem kérdés Európa, az emberek többségének semmilyen ellenérzése nincs a melegekkel szemben. A nyugalmi állapotot mégis sikerült megzavarni azzal, hogy az egész kontinenst megosztó kérdést faragtak az LMBTQ jogok kérdéséből.
Mintha szándékosan vezetnék bele a nyugati társadalmakat egy újabb heves indulatokat keltő vitába.
A megoldás pedig kézenfekvő. Senki ne szóljon bele, hogy a magyar családok hogy nevelik a gyerekeiket, cserébe mi sem szólunk bele abba, hogy például Belgiumban utcai vitrinekben árulják magukat a nyomorból érkező román, ukrán és afrikai nők.
Bár kétségtelenül embertelen, a méltóságot súlyosan sértő barbár jelenségről van szó, mégis a belga emberekre (muhahahaha) bízzuk a kérdés megoldását.
