Az Európai Bizottság az államszocialista időket idéző médiajavaslattal csicskítaná a tagállamokat

Nem ez az első és nem is az utolsó erőszakos kísérlete az önmagát európai birodalmi elitnek képzelő brüsszeli bürokratáknak, hogy beleszóljanak a szuverén nemzetállamok belügyeibe. Ugyanakkor az is igaz, hogy Věra Jourová kísérlete az utóbbi idők egyik legerősebb támadása az egyes tagországok függetlensége ellen.

Újabb zseniális ötlettel rukkolt elő a magyarok „nagy barátja”, az Európai Bizottság alelnökeként sz*rt kavaró dolgozó cseh liberális-populista politikus, Věra Jourová. Az AFP számolt be róla, hogy

a brüsszeli bürokraták ismét intézményesített formában szeretnék csicskítani azokat a tagállamokat, ahol nekik nem tetsző választási eredmények születtek.
Facebook

A hírek szerint már a héten a közösség törvényhozó testülete elé kerül egy javaslat, amelynek célja egy uniós médiahatóság létrehozása. Az indítvány lehetővé tenné a médiumok működésébe, tulajdonosi szerkezetébe való beleszólási lehetőséget, valamint bíróság elé citálhatnának minden olyan tagállamot, amely a létrehozandó birodalmi uniós hatóság véleménye szerint nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.

A jogszabály kezdeményezése nem meglepő és nem is titkolt módon többek között a magyar kormány megregulázásának céljából készül.

Jourová ugyanis régóta azon puffog, hogy  a Bizottságnak nincs megfelelő hatásköre, hogy odacsapjon, ha nem tetszik neki valami. A tervezet az eddig megismert részletek szerint az egyébként túlnyomó részt versenyszférában működő médiapiaci szereplők működését az államszocialista időket idéző „alapossággal” kívánná korlátozni.

Nem véletlen, hogy szakmai szervezetek (melyek semmiképp sem tekinthetők a magyar kormány elvbarátainak, vagy szövetségeseinek) is tiltakozásukat fejezték ki a javaslattal szemben. Emellett az Bizottság azt is szabályozná, hogy a választásokon felhatalmazást nyert kormányok kit és hogyan bízhatnak meg közszolgálati médium vezetésével.

 

Nem ez az első és nem is az utolsó erőszakos kísérlete az önmagát európai birodalmi elitnek képzelő brüsszeli bürokratáknak, hogy beleszóljanak a szuverén nemzetállamok belügyeibe. Ez a konfliktus azonban nem értelmezhető tágabb összefüggések megértése nélkül.

Az Európai Unió jövőjéről folytatott vita a tagállamok és az Európai Parlamentben változó arányban ülő különböző pártcsaládok képviselői között két, meglehetősen nehezen összebékíthetőnek tűnő álláspontról, mint alternatíváról szól. A liberális, szocialista és zöld párti politikusok – valamint az egykor konzervatív Néppárt egyes szereplői is – jellemzően az itthon Gyurcsányék szájából hallható Európai Egyesült Államok víziójáért küzd, míg a valódi konzervatívok, mint például a szövetségeseivel együtt rendszeresen populista-fasisztoid címkével megbélyegzett Orbán Viktor, kifejezetten ragaszkodnak a nemzetállamok szuverenitásához, sőt, annak elsőbbségéhez a közösségi döntéshozatallal és eljárással szemben.

Forrás: AFP
Míg a hazai ellenzék előszeretettel csomagolja „brüsszelezésnek” a magyar kormány következetes ellenállását olyan ügyekben, mint például az Európai Ügyészség, valójában az Unió szinte teljesen önjáró bürokrata hadseregének vezetői rendszeresen szolgáltatnak okot arra, hogy hét lépés távolságban tartsuk magunkat olyan döntésektől, ami kicsavarná a magyar emberek kezéből saját sorsuk irányítását.

Hetes cikkely, pénzek visszatartása, kötelezettségszegési eljárás, Sargentini-jelentés, Velencei Bizottság jelentése, és még hosszan sorolhatnánk tovább azokat a módszereket, melyekkel a baloldali erők pártpolitikai harcokat próbálnak meg uniós eszközökkel megvívni.

Az úgynevezett „demokratáknak”, akiknek hazai képviselőit az Olvasó baloldali ellenzékként ismerheti, piszkálja a csőrét a sorozatban négyszer egymás után kétharmados választói felhatalmazással dolgozó jobboldali kormány, méghozzá nem jogi, hanem ideológiai okok miatt.

Mi ugyanis következetesen elutasítunk minden olyan törekvést, amely nem csak Magyarország, de az egész Unió jövője szempontjából veszélyesen és visszavonhatatlanul átformálná azt a gazdasági, társadalmi és kulturális környezetet, amit megszoktunk, szeretünk és amire büszkék is vagyunk.

A valódi törésvonalak a bevándorlás, a családpolitika, az LMBTQ propaganda kiskorúak számára való terjesztése, amelyek helyett korrupciós, sajtó- és szólásszabadságos, jogállamisági és egyéb hasonlóan hangzatos vádakat szoktak felhozni, hogy megpróbáljanak minket megregulázni.

Szerencsére biztosak vagyunk abban, hogy ehhez a magyaroknak is lesz egy-két szavuk.