Van egy álmom! Olyan Budapesten szeretnék élni, ami megfelel a XXI. század elvárásainak, és végre a külföldi barátaim előtt sem kell szégyenkeznem azon, amikor sokadszorra azt kérdezik, hogy mi a fene folyik megint nálatok.
Olyan Budapesten szeretnék élni, ahol nem kérdés, hogy a focisták térdelnek-e meccs előtt, mert minden kerületi polgármester egy ír-néger focista, és alap, hogy így vezekel ősei rabszolgatartó bűneiért. A közönség pedig nem merészel közben füttyögni, mert ha mégis, akkor azonnal rátérdel a nyakára egy bátor rendőr, hogy a büdös náci megtanulja, hol a helye!
Olyan Budapesten, ahol alap, hogy a főpolgármestert nem kell kérdezni az angol nyelvvizsgája ügyében, mert nem kell, és kész!
Olyan Budapesten, ahol mindenre van pénz, csak arra nincs, amire a fideSS nem ad.
Olyan Budapestre, ahová csak azért érkezik őszentsége Ferenc pápa, hogy ne találkozzon 0rbán Viktorral.
Olyan Budapesten, amelyik bátran ellenáll a hódításnak, amennyiben az nem nyugatról érkezik.
Olyan Budapesten, ami ötletes elvtárspukkasztó provokációkkal hekkeli meg a közterek elnevezéseit, kivéve, amikor ezt vele szemben csinálják, mert az csúnya dolog, és nem szabad!
Olyan Budapesten, ahol nem üldözik a tudományt, és nem látnak ellenséget egyetlen külföldi egyetemben sem. Ahol stadionok helyett a tudásra költik a közpénzt. Kivéve természetesen, ha kínai egyetemről van szó, mert az tök más. A kínai fizika nem rendes fizika. Kéne szólni a németeknek, hogy csináljanak megint rendes európai fizikát helyette.
Olyan Budapesten szeretnék élni, ahol a rakpartokon egyértelmű, hogy plázs van. A dugóban ülő autósok szó nélkül kiszállnak, és gyalog folytatják. A közlekedésszervezést meg famous actressek ideologizálják meg, hogy Rómában meg Reggio di Calabriában mennyivel szarabb már.
Olyan Budapesten, ahol speciális erdővel védik meg a klímát, az autópálya-elválasztó korlátokon pedig méhek legelnek, szerves egységben a természettel, amelyet kötelességünk így érintetlenül továbbadni unokáinknak, akiket szintén klímavédelmi okokból meg se szülünk. Olyan Budapesten, ahol ismeretlen az olcsó demagógia, mert csak olcsó lakhatás van az egész várost átölelő diákvárosban, ahol egyetlen gyermek sem éhezik!
Olyan Budapesten, ami felülemelkedik végre a napi pártpolitika megosztó lövészárkaiból, de ami elzavarja végre a 0rbánt a kormányrúdtól!
Olyan Budapesten, ahol a politika végre eltakarodik a színházakból, de nagyon is politikus színházakat is csinálnak az arra érdemes Művészemberek, ha a fideszes gonosztevők magánéletéről van szó!
Olyan Budapesten, ahol a kormánypárt kitakarodik a hálószobámból és nem tekinti nemzeti erőforrásnak a méhemet akkor se, ha történetesen férfi vagyok, de ez jól megfér azzal, hogy a Pride egy egész hónapos nagy buli, mint Nyugat-Európában, a Városháza alagsorában pedig hajléktalanmelegedővel egybekötött melegbár fogadja a város polgárait.
Olyan Budapesten, ahol a főpolgármester egy rendkívül magas és szeretnivaló vezető, öt helyettesének pedig nem hánytorgatják a múltját meg mindenféle gyanús kapcsolatait, mert az öt helyettese Micimackó, Malacka, Zsebibaba, Nyuszi és Füles!
