A jövő évi választásokon az ellenzék számára csak két forgatókönyv létezik:
- rossz
- és a nagyon rossz.
Ha a baloldal elveszti a választást, akkor az szimplán egy rossz forgatókönyv számukra. Akkor el kell könyvelniük azt, hogy a Fidesz – KDNP még úgy is képes legyőzni az ellenzéket, hogy a koronavírus okozta gazdasági nehézségekkel is meg kellett birkózzanak.
A kormánypártok egy nehezített pályán is maguk mögé utasítanák az ellenzéki összefogást, amelyben a résztvevő pártok csodafegyverként hisznek abban, hogy együtt többen vannak, mint a Fidesz.
A még rosszabb forgatókönyv szerint az összefogás megnyeri az áprilisi választást és kormányt kell alakítsanak. Ez nem csak az országra nézve lenne katasztrófa, hanem a győztes pártok számára is megnyitná a pokol kapuját.
Egyik napról a másikra megkezdődne a zsákmány feletti harc, a kiszorítósdi, a pozíció szerzés. Valójában már most is ez zajlik, még el sem jutottak a kormányrúdig, de már most erős jelei mutatkoznak annak, hogy egymást jobban gyűlölik, mint a Fideszt.
Néhány éve történt, hogy Karácsony Gergely maga mondta el, hogy jobban utálja az MSZP-t, mint a Fideszt. Ma pedig az MSZP jelöltjeként indul a választásokon. Ez nem azt jelenti, hogy mára megszerette a szocikat, a szükség rendezte így, ő pedig időlegesen szereti az MSZP-t. Időlegesen.
Ahogy a Karácsony Gergely mögött létrejött fővárosi egység is éppen ennyire stabil.
A Gyurcsány-klán, ha tehetné, már holnap bedarálná Karácsonyt.
A DK éppen akkor kezdett el a Gyurcsány és Dobrev "kiváló" nyelvismeretével kérkedni, amikor a teljes magyar nyilvánosság arról beszélt, hogy Karácsony Gergely egy rajzfilmet sem tudna úgy végig nézni, hogy megértse azt, hogy miről beszélnek a szereplők.
Külföldi produkciók közül Karácsony Gergely csak a Mr. Bean-et képes megnézni felirat és szinkron nélkül.
Érezni lehetett, hogy az ellenzéki pártok egy része is ütni akar a jelenlegi polgármesteren. Nem a városvezetés közben elkövetett bűnei miatt kérik számon, mivel azokat közösen követik el. Csak és kizárólag a személyét támadják.
Az ellenzéki összefogást belülről feszítő ellentétekről még hosszan lehetne értekezni, elég ehhez megnézni egy ellenzéki vezetésű kerületet, a fővárost, és azonnal láthatóvá válik, hogy kinek van szava az ellenzéken belül. A nyílt küzdelemre azonban még várni kell, legalább addig, amíg valamilyen komoly pozíció birtoklása nem lesz a tét. Például minisztériumoké.
Amíg erre sor kerül, addig képzeljük el lelki szemeink előtt, ahogy összeül az ellenzéki pártok képviselőiből létrejövő kormány:
Jakab, Gyurcsány, Dobrev, Fekete-Győr, Tóth Bertalan, Kunhalmi Ágnes, Bangóné valamilyen Ildikó, Szabó Tímea, és még néhány terhelt személy, akik most nem jutnak eszembe.
Jah, igen, például Kocsis-Cake Olivio, aki belsős információim szerint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történetének legkevésbé jóeszű hallgatója volt. Remek csapat lenne!
Nos ezekre az emberekre egyik napról a másikra ráomlana az országvezetés feladata. A belső marakodáson kívül a képességek hiányával is meg kellene küzdeniük. Az időleges békét meg lehet teremteni, de rátermettséget nem lehet növeszteni.
Az alap feladatok ellátása is gondot okozna. Amiről ma azt gondoljuk, hogy magától értetődően működik, az nem működne tovább. A korlátolt képességeik mivoltáról naponta szolgáltatnak bizonyítékot.
Elég csak Burány Sándor parlamentben elhangzott kínaiakat sértő megjegyzésére gondolni. Ezek az emberek ilyenek. Az ellenzéki politikusok pontosan annyit tudnak Kínáról, mint amit Burányi előadott,
egy ellenzéki Kína-szakértőt hallhattunk általa az országházban megszólalni.
A világképüket a kínai éttermek, a kínai piacon szerzett élmények formálták. Ezek akarják alakítani Magyarország külpolitikáját, a nemzetköz kapcsolatok irányát megszabni.
Ezek Amerikát a Jóbarátokból ismerik, Indiát a bollywoodi filmeken keresztül tanulmányozzák, azt csak remélni tudom, hogy a franciák tekintetében túlléptek a Louis de Funes filmek színvonalán, illetve nem gondolják, hogy Spanyolország éppen olyan, mint a Torrente című remek alkotásban.
Ezek mellett azonban Magyarországról egyetlen filmet sem néztek végig, így fogalmuk sincs, hogy mit akar az ország népe. Valami talán rémlik nekik a Szomszédokból, ezért a Mágenheim doktor és az Oli úr miatt támogatják a melegeket, a kamerák előtt pedig falják a parizert.
- Éppen ennyit tudnak a magyarokról.
Az ellenzék pártjainak nincs semmi mondanivalója a magyar emberek számára. Nincs programjuk, nincs víziójuk, nincsenek működőképes javaslataik, szakpolitikai kérdésekbe szinte sosem foglalnak állást.
Az pedig senkit ne tévesszen meg, hogy az ígéretekkel bőkezűen gazdálkodnak, az ugyanis ingyen van.
Elhitetik, hogy az Uniós pénz, ingyen pénz, hogy ők minden ágazatnak többet adnának, mindenkinek mindenből többet és ingyen.
Csakhogy ez nem kormányprogram, hanem nettó hazugság. Szakpolitikai kérdésekben sosem állnak bele a vitába, nincsenek működőképes javaslataik.
Ezek az emberek nem a kormányzásban jók, hanem abban, hogy meggátolják a kormányzást.
A napokban Orbán Balázs parlamenti felszólalásában emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy milyen „nagyszerűen és konstruktívan” vett részt a védekezésben az ellenzék.
Az ellenzék kormányzóképességének a próbája volt a válságban mutatott formájuk, gyakorlatilag totális csődnek bizonyult az, amit járványkezelés ügyében a kormány javaslatainak az alternatívájaként kínáltak:
- nem akartak keleti vakcinákat
- amikor a kormány lezárt, akkor ők nyitni akartak
- amikor a kormány nyitott, akkor ők zárni akartak
Kormányon lenni egyáltalán nem könnyű móka. Nagy kapacitású, felkészült emberekre van szükség, több tucatra per minisztérium. És most idézzük fel a korábban felsorolt személyeket:
Bangóné, Jakab, Szabó, Kunhalmi…
Igazából az ellenzéki oldal egyetlen leginkább politikusnak tűnő alakja Gyurcsány Ferenc. Rendelkezik politikai képességekkel, van némi politikai érzéke, képes fanatizálni a táborát.
A dicséret azonban csak akkor érvényes, ha éppen nincs behörrentve már délelőtt tízkor. Ilyen esetekben legfeljebb olyan mutatványokra képes, mint a derékfájásban szenvedő Jean-Claude Juncker.
Illetve esetében az sem mellékes szempont, hogy erkölcsileg alkalmatlan arra, hogy az ország vezetésében részt vegyen. Aki pedig vele összeáll egy választási szövetségbe, viseli a Gyurcsány-terhet. Ez így működik.
Valami dereng azzal kapcsolatban, hogy Fekete-Győr valami olyasmit mondott, hogy "összegyurcsányozni" magunkat. Igen, létezik ez a jelenség, aki pedig "összegyurcsányozza" magát, az annyit is ér!
Az ellenzék reménytelen helyzete ellenére hiba lenne jobboldaliként hátra dőlni, és csendesen szemlélni az ellenzéki freak - showt. Ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, akkor nem csak az ellenzéki pártok törik össze magukat a próbálkozásban, hanem Magyarország is jelentős károkat szenvedhet.
A világ országai között őrületes verseny zajlik, sorsfordító időket élünk. Egy mameluk kormány visszarepíthet minket a start mezőre, ott tartanánk, ahol 2010 előtt. És ez fix!
