Meglehetősen komikus, ha egy pártot nem csak a szavazói hagyják ott egy másik párt miatt, de a saját politikusai is. A Magyar Szocialista Párttal éppen ez történik, a szavazóik és a politikusaik egy jelentős része az elmúlt években átszivárgott a DK-hoz.
A szavazók az erőt és a sikert jutalmazzák azzal, hogy átállnak, a politikusok pedig a személyes egzisztenciájukat féltik az MSZP közelgő megszűnésétől. A tagságtól az elnökségig mindenki érzi, hogy hatalmas a baj, nem nehéz belátni,
Gyurcsány Ferenc nyilvánvaló alkoholproblémái ellenére is sokkal sikeresebb pártvezér, mint Kunhalmi vagy Tóth Bertalan bármikor az életben.
Ilyen körülmények között pedig nevetséges a párthűséget számonkérni a kádereken. Az előválasztási színjáték közben pedig folytatódik az MSZP lemorzsolódása.
Erre a folyamatra erősít rá az, hogy a DK elsődleges célja nem a kormányváltás, hanem az ellenzéki oldal teljes dominálása, a vezetés megszerzése, a potenciális versenytársak kiszorítása. Gyurcsány tapasztalt politikusként jól tudja, hogy a jelenlegi ellenzéki összefogás képtelen lenne kormányozni. Nem is szeretne ilyesmivel kísérletezni. Neki nem hiányzik még egy gigantikus blamázs.
Sokkal célszerűbb, ha az előválasztási cirkuszban ledarálja a kisebb pártokat, majd legfeljebb egy párttal osztoznak az ellenzéki térfélen.
A DK-MSZP párharc legújabb és legbizarrabb epizódja az a Molnár Gyula jelölése körül kialakult szövevényes cirkusz. Molnár egy televíziós interjúban elmondta, hogy az MSZP a feje fölött állapodott meg arról, hogy milyen színekben indulhat 20220-ben. Gyakorlatilag eladták a bőrét a DK-nak.
Az említett interjúban egyébként Molnár hazugsággal vádolta meg a pártja elnökségét, ami arra enged következtetni, hogy a harmónia némileg megbicsaklott a párton belül, egy kiadós kommunikációs tréning pedig úgy hiányzik számukra, mint egy pohár víz a sivatagban.
A történet végeredménye, hogy a kialakult vita folytán a DK megszerezte a szocialista párt képviselői közül azon kevesek egyikét, aki a 2018-as országgyűlési választásokon győzni tudott a körzetében.
Az MSZP egy újabb vereséget zsebelt be, az ügy hátteréről pedig jó eséllyel sosem tudjuk meg a teljes igazságot, mivel a szembenálló felek egyikére sem jellemző, hogy igazat mondjon.
A szocialisták elnöksége Molnár ügyével párhuzamosan visszavonta a komlói jelöltjük, Szakács László támogatását is, mivel vele szemben is felmerült a gyanú, hogy veszélyes közelségbe került a DK nevű kommunista halálcsillaghoz. Az MSZP félelmei jogosak, az utóbbi években a DK sorra csábította magához a vezető szoci politikusokat.
A 2019-es önkormányzati választások óta Óbuda és Pestszentlőrinc szocialista polgármesterei, Kiss László és Szaniszló Sándor álltak át a DK-hoz, Trippon Norbert Újpest alpolgármestere pedig két szocialista önkormányzati képviselővel, Farkas Istvánnal és Szabó Gáborral lépett be a Demokratikus Koalícióba.
Az ellenzéki pártok megállapodtak abban, hogy ki hol indulhat, ki kit támogat kerületenként, majd az MSZP pénzéből, aktivistáival kampányoló politikusok egy része átállt a DK-hoz. Ez érzékenyen érintette a szocialistákat, mintha kirabolták volna őket.
A két polgármester árulásával átrendeződött a fővárosi közgyűlésben résztvevő ellenzéki pártok közötti erőviszony is. A DK nagyot lépett előre Budapesten, miközben már korábban is óriási befolyásuk volt a főváros működésére. Ezt bizonyítja azt is, hogy Karácsony Gergely tanácsadói körében és fővárosi cégek élén már a 2019-es győzelem után azonnal megjelentek a Gyurcsányhoz köthető, még pontosabban a Gyurcsányhoz hűséges káderek:
Draskovics Tibor, Katona Tamás, Kolber István, Tordai Csaba.
A politikusok elhappolása tulajdonképpen a DK megalakulásával kezdődött, az MSZP válságának kezdte is éppen a pártalapításhoz köthető. A Gyurcsány-párt szépen lassan megfojtja a szocialistákat. Ami igazán dermesztő, hogy az elkövetőből lett áldozat szó nélkül kell tűrje azt, hogy a torkának szegezték a jéghideg késhegyet. Nem sikolthat még egyet utoljára, csendben kell tűrnie, hogy az erősebbek kivéreztetik.
Ilyen körülmények között jutottunk el oda, hogy az MSZP sokkal jobban gyűlöli a DK-t, mint a Fideszt. És nem nehéz megérteni, hogy erre alapos okuk van:
mindenkinél jobban ismerik a DK politikusait, tudják, hogy kikkel állnak szembe.
A szocialista kisbolygó így lassan, de biztosan gravitál a nagy DK névre keresztelt fekete lyuk felé. Már csak az a kérdés, hogy mi lesz a Jobbikkal.
Ebben a tekintetben érdemes megbarátkozni a:
