Immár sokadjára történik meg az utóbbi hetekben, hogy valamelyik magyar online portál szemléjében megjelenik egy brit lap cikke, amely az egyre nehezebbé váló megélhetési helyzetről számol be.
Az emelkedő energiaárak, az infláció lehetetlen helyzetbe hozza az átlagpolgárokat. Sokan gyakorlatilag oda jutottak, hogy választaniuk kell az étkezés és a fűtés között.
A Mandiner a The Independent című brit lapra hivatkozva írta, hogy
„A megélhetési válság következtében egyre többen kényszerülnek gyertyafénynél felmelegíteni vacsorájukat, ami sokszor állateledel – írja a The Independent. A lap szerint 41 éves csúcsra hágott az országban az infláció, az élelmiszerek és nem alkoholos italok ára 16,4 százalékot ugrott, 1977 óta ez a legmagasabb. A háztartásoknak egyre gyakrabban kell kemény döntéseket hozniuk: fűtsenek vagy egyenek?”
Kutyakaja és gyertyafény
Nemrég pedig „Élelmiszerbankba járnak a brit ápolók, mert a mindennapi betevőre sem futja a bérükből” címmel jelent meg cikk a Mérce (!!!!!) felületén.
Jóllehet, egy szélsőbalos lapnak tényleg nehezen ad hitelt egy magára valamit is adó ember, az azonban tény, hogy most nem légbőlkapott az állításuk, nem tucatszor megbukott közgazdaságilag értelmezhetetlen társadalomjobbítói módszerekről írnak, hanem a színtiszta valóságról.
A brit egészségügyi dolgozók (persze nem az orvosok) gyakorlatilag beestek a szegénységi küszöb alá, egy állami egészségügyben dolgozó ápoló a fizetésből nem képes eltartani magát és a családját. De nemcsak az ápolók, hanem a postások és a vasutasok is a megélhetési válság áldozataivá váltak.
A klasszikus kékgalléros munkások ma nélkülözni kényszerülnek Britanniában, a dolgozói szegénység több évtizede nem látott mértéket öltött.
Ám nemcsak maga az elszegényedés ténye okozhat meglepetést, és nemcsak annak a felismerése, hogy a válság a Nyugaton is érezteti hatását – ráadásul erősebben, mint Magyarországon –, hanem az a reakció is, ahogy a baloldali érzelmű olvasók fogadják ezeket a beszámolókat.
Bár a szemlecikkekben az eredeti linkek is elérhetőek voltak, az ellenzéki buborékban élő olvasók gyakorlatilag hazugsággal vádolták meg azokat a lapokat is, akik vették a bátorságot, és a baloldal narratívájával legalább egy cikk erejéig szembemenve megírták a brit valóságot.
A kommentszekcióból kiderült, hogy a meggyőzés sikerült. A lakosság egy jelentős hányada egyszerűen nem hiszi el, hogy Angliában vagy Németországban is jelentős bajok vannak, hogy a megélhetés ott is minden nappal nehezebbé válik.
Ez nem felel meg annak a valóságképnek, amit a magyarországi baloldal beléjük sulykolt a médián keresztül.
Szóval, akik a jobboldal szimpatizánsait ostobázzák és birkázzák, amiért a saját tapasztalataikra hagyatkozva dicsérik a kormány munkáját, azok nem hiszik el a brit lapok beszámolóit, miközben arról semmiféle tapasztalatuk nem lehet.
