Az ellenzék dögevő szakértői azonnal lecsaptak: Surányi, Bod Péter Ákos és Békesi most már jobban tudják

Az említett urak szerencsére már bizonyítottak, így ránéztünk a számaikra. Parádé!

Bod Péter Ákos: Mi a baj a forinttal? [...] Nemcsak kifelé gyenge a forint: ismét két számjegyű a fogyasztói árindex, még az ifjúkoromra emlékeztető árszabályozások ellenére is.
Békesi László: Ennek a bűnös, rabló gazdaságpolitikának a következménye, hogy összeomlott a forint árfolyama, hogy a tartós, vágtató infláció pusztító következményeit egy egész országnak viselnie kell, hogy felelőtlen költekezésükkel súlyos gazdasági terhet rónak az utánuk következő nemzedékekre...
Surányi György: Nem igaz, hogy a forint árfolyamának máshogyan kellene alakulnia, mint a régió többi valutájának, [...] míg a cseh korona vagy a lengyel zloty árfolyama az év elejéhez képest 1-1,2 százalékkal romlott, addig a forint árfolyama több mint 10 százalékkal. [...] Nem reális azt gondolni, hogy ha vége lenne a háborúnak, vége lenne az inflációnak.

A három úriember most így a világméretű energia- és háborús válság közepén úgy érezte – nem is egyszer –, hogy ez egy kiváló alkalom a megszólalásra és egy kis szakértésre. Surányi Friderikusz podcastjában, de Bod Péter Ákossal közösen is terjengősen okoskodott, mit hogyan kellene tenni a tankönyvek szerint. Békesi László, az MSZP, korábban az MSZMP színeiben is minket boldogító pénzügyminiszter se maradt csöndben: kisnovellának beillő Facebook-posztokban osztotta ki a Fidesz–KDNP-vezette kormány intézkedéseit.

Mivel mindhárom tanár úr esetében van olyan „szerencsénk”, hogy élőben, a  gyakorlatban is bizonyíthattak (jól emlékszünk rájuk), mi segítünk nekik a sarokszámokra is emlékezni, mert ezeket most szemérmesen elhallgatták.

Az érdekesség kedvéért az elején rögzítsük: a cikk írásának pillanatáig (július 14. délelőtt) a lengyel zlotyi az utóbbi egy hónapban 7,8 százalékot, a forint 6,8 százalékot gyengült a dollárral szemben, és az euróval is hasonló a helyzet. Csekély vigasz, és ettől még tényleg aggasztó a helyzet, de amikor a regionális devizákról és a forint elszakadásáról beszélünk (beszélnek), ez is tény. Persze ezekről nem szívesen ír senki, inkább csak olyasmit, hogy minden hiába, megállíthatatlanul zuhan a forint. Azt pedig, hogy nekünk a stabil, erősödő (!) hrivnyára kellene irigykednünk, felejtsük el. Az árfolyam mesterségesen rögzített, egy feneketlen kútba öntik a pénzt, és még így se kell a kutyának se. Részletek a Mandineren.

Nézzük elsőként Bod Péter Ákost, aki 1991. december 9. és 1994. december 14. között volt a Magyar Nemzeti Bank elnöke! Bod Péter Ákos a jobboldalról indult: az MDF és Antall József-vezette kormány megbízásából került a jegybank élére, és 2006-ban Orbán Viktor még az ő nevét is bedobta mint közös miniszterelnök-jelöltét.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

  • Bod elnöksége kezdetén az amerikai dollár 77,02, a német márka (fogadjuk el ezt „európótló”-ként) 48,82 forintba került. Leköszönése napján ugyanezek a számok 109,14 (USD), illetve 70,74 (DEM) voltak, ami a dollárral szemben 41,7 százalékos, a márkával szemben 44,9 százalékos gyengülés.
  • Az inflációt tekintve a KSH historikus adatait hívjuk segítségül: és bizony a '90-es évek elején az éves (!) fogyasztóiár-index bőven 20 százalék környékén (meg fölötte) alakult: 1992-ben 23, 1993-ban 22,5, 1994-ben 18,8 százalék. Bod Péter Ákosnál – ha az 1991-es évet nagyvonalúan nem hozzá számítjuk – a göngyölített infláció 79 százalékos volt három év alatt. 

Persze nyilván azt a rendszerváltás utáni friss időszakot nem lehet összehasonlítani a mostanival, hiszen nekik végig ellenszélben, illetve regionális tanácstalanság és a jugoszláv konfliktus na meg egy új világrend kialakulása közepette kellett dolgozniuk, AZ MÁS! Vagy talán nem is annyira.

Jöjjön személyes kedvencünk, Békesi László, aki egészen apokaliptikus képet fest, társadalmi katasztrófát vetít előre – mintha sose láttunk volna ilyen vagy ennél rosszabb számokat... A Mesterről annyit, hogy pénzügyminiszter volt már a rendszerváltás előtt is az MSZMP színeiben (1989. május 10. – 1990. május 23.), hogy aztán Hornékkal együtt újra színre léphessen (1994. július 15. – 1995. február 28.).

Forrás: Facebook

  • Az inflációt tekintve elmondhatjuk, hogy 1989-ben 17, 1990-ben 28,9 százalékot romlott a forint vásárlóereje, két év alatt 50,81 százalékot; csak 1995-ben pedig 28,2 százalékot. Ejnye... de hát nyilván a körülmények áldozata már megint, és tuti Orbán Viktor gáncsolt el mindent ellenzékből! Jött is gyorsan Bokros Lajos rendet tenni, akit az MSZP–DK-hívők szerint a mai napig tanítanak az Egyesült Államokban (!).
  • De a forint árfolyama biztosan kőstabil volt, ugye? Nyilván ő már csak tudja, miről beszél! Egyéves első fellépése idején 1989-ről 1990 májusáig a dollár 5,9 százalékot, a márka 21,2 százalékot drágult. Hoppácska.
  • 1995-ig a szakértők kormányával volt (lett volna) bő fél éve újra bizonyítani és javítani: ezalatt a dollárhoz képest 11,6, a márkához mérten 18,5 százalékot csúsztunk lefelé. Hát, biztos jót akart, az eszme nemes volt, csak az emberekben volt a hiba itt is! Mindenesetre Békesit még a sajátjai se tűrték sokáig, ahogy látjuk.

Végül nézzük a fő-főcelebritást, akit újra körberajongnak Fridiék és követőik köreiben: Surányi Györgyöt! A tanár úr 1995. március 1. és 2001. március 1. között ült és állt az MNB élén, ez már önmagában tiszteletreméltó teljesítmény. Nézzük meg, hogy elnöksége alatt hogy alakultak a számok, hátha ott is találunk végre valami dicséretes mutatót!

Forrás: MTI/Marjai János

  • Az inflációt tekintve valóban ereszkedő pályára álltunk rá: 1995-ben 28,2 százalék, majd 23,6, a végén – már Fidesz-kormányzat alatt – már csak 9,2 százalékos volt a pénzromlás. A Surányi alatti hat évben összesítve 182,6 százalékot romlott a forint, magyarul: névértéken közel háromszorosára drágult az élet. De a tendencia kétségtelenül csökkenő volt 2001-ig is.
  • Nézzük, a valutaváltók mivel számolhattak ezalatt! 1995 és 2001 között sok év telt el, úgyhogy a dollár árfolyama több mint két és félszeresére (111,66-ról 287,54-re), a márka 78 százalékot  (76,36-ról 136,11-re) emelkedett. Ne felejtsük: ez már a szerintük tankönyvbe illő, országmentő Bokros-csomag alatt-után történt. Ha esetleg bárki úgy gondolná, hogy a dollár 158%-os drágulása normális: amennyiben a 2001-es 287 forintos dollárárfolyamra számolunk rá ugyanekkora növekedést, akkor az USD-kurzusnak 2007-re 452 forintra kellett volna kúsznia, ez pedig szerencsére nem történt meg azóta sem.

Szóval ilyenek vannak, ezek vezettek sokáig, most ezek oktatnak bennünket. Persze tudjuk, a '90-es évek annyira másak voltak, összehasonlíthatatlan és igazságtalan párhuzamokat keresni a mai korunkkal, hiszen ők olyan turbulens nemzetközi helyzetben kormányozták az országot – a Fidesz–KDNP-nek pedig csupáncsak egy orosz–ukrán háború, robbanó energiaárak, világszerte száguldó infláció és közelgő válság közepette kellene az ő tanításaikat követnie.

Esetleg kaphatnának egy újabb esélyt, hátha most már tényleg jobban fog sikerülni, és Király Júlia is komolyabban veszi „a tornádó oldalszelé”-t?

Hát ilyenek voltak azok a legendás '90-es évek. Nem vágyunk vissza, és arra se vágyunk, hogy a Surányi-félék szakértsenek. Az éves 20-30 százalékos infláció és forintleértékelés teljesen megszokottak voltak: a rendkívül rossz slágerek mellett nem ad nosztalgiára okot úgy semmi se. Ebben éltük, ezt szoktuk meg.

És talán sokan el is felejtettük már. Főleg ők.