- Dés László és családja a II. kerületi Apostol utca 8. villájának három lakásában is érdekeltek: érdekesség, hogy bár feleségétől elvált, Vásárhelyi Mária is még mindig érdekelt a régi közös lakásban.
- A neobarokk épület története kísértetiesen emlékeztet a Gyurcsány–Dobrev házaspárék által lakott Apró-villáéra: jómódú, zsidó származású polgárok építették az 1900-as évek első felében, amit előbb a nyilasok, majd a kommunisták sajátítanak ki. Az Apostol utcai villában az eredeti tulajdonos, özv. Donáth Józsefné utódai a jelek szerint egy leválasztott lakásban maradhattak csak az államosítás után.
- A kommunisták a legjobb kádereiket költöztették ide: Antos István pénzügyi államtitkárt, Orha István D-150-es SZT-tiszt későbbi Mercur-főnököt és id. Földes László volt belügyminiszter-helyettest (56-ban a Katonai Bizottság egyik vezetője) szinte egymást váltották az Apostol utca 8-as szám alatt, egészen a rendszerváltásig...
- A rendszerváltás után pedig gombokért vásárolhatta meg minden bérlő az adott ingatlant: Dés László és a többiek is így juthattak jutányos áron rózsadombi villalakás(ok)hoz. És az ember még meg is bocsátana utóbbiaknak, ha nem helyeznék magukat olyan erkölcsi magaslatra, amelyre a tetteik alapján nem méltóak. Dés nagyképűsége, az állítólagos orbáni diktatúrával való kérlelhetetlen szembenállása, agresszivitása nem ismer határokat. De persze gond nélkül éli napjait a komcsik által egy holokausztban meghurcolt zsidó család elzabrált villájában.
Az elmúlt időszakban többször is szóba került a sajtóban, hogy a Szemlőhegyen található Apró-villától megválna a Gyurcsány–Dobrev házaspár. Ezt maga a volt miniszterelnök jelentette be Gulyás Márton műsorában.
kapcsolódó
-
Dobrev Klára: Visszaadjuk nektek, amit elloptak tőletek - vö. privatizáció 2010 előtt
Biztos komolyan mondja, de kikre is gondol?
A történet felháborító és már jól ismert a közvélemény számára.
A Kontrának azonban most egy hasonlóan felháborító családtörténet jutott a tudomására. A két történet a legkisebb részletekig megegyezik.
Ugyanúgy gazdag, zsidó polgári család építteti, szerzi meg a Rózsadomb egy másik nagyon értékes ingatlanát az Apostol utca 8. szám alatt. Majd jön a vészkorszak, a holokauszt, amelyet követően kommunisták államosítják a gyönyörű kúria lakásait, meghagyva egyetlen lakást az eredeti tulajdonos és holokausztot megjárt család számára.
Ma pedig olyan emberek laknak a sanyarú sorsú ingatlan lakásaiban és szerezhették ezeket meg fillérekért, mint Dés László és egykori neje, Vásárhelyi Mária. Teszik ezt minden lelkiismeret-furdalás nélkül és a legnagyobb természetességgel. Hiszen nekik ez is jár.
Hát így az ember már jóval könnyebben félti a jogállamiságot és harcol a diktatúra ellen.
Felvidékről származó polgári család építette
No de ne rohanjunk ennyire előre. Nézzük meg a szomorú sorsú Apostol utcai neobarokk ház történetét. A cikk címe – figyelembe véve az eredeti tulajdonos, özv. Donáth Józsefné életét, személyes tragédiáit, majd a villa államosítás utáni sorsát – nem túlzó, bár sajnos tipikus XX. századi sorsnak is mondhatnánk.
A telek első említése az Arcanumban/Hungaricanában 1912-ből való, amikor Ernst Károlyról és nejéről Vékei Károlyra és nejére írták át a tulajdoni jogot.
Ezek után, 1926-ban özv. Donáth Józsefné kért és kapott építési engedélyt nyaralóra – és ő lesz az ingatlan kulcsszereplője a vélhető államosításig.
A villa Jakab Dezső és Sós Aladár tervei szerint épült, neobarokk stílusban.
Az Apostol utca 8. mellett a környéken Donáthéknak még két telkük volt a környező Bólyai és a Borbolya utcákban (elképzelhető az akkori tulajdonviszonyok mellett, hogy ez mind egy akár részben is, de egybefüggő, átjárható, hatalmas birtok volt), ld. térképünket:
Donáth Józsefné Szold Erna néven született 1880-ban Galgócon, a Felvidéken – édesapja, az 1924-ben elhunyt Szold József a Szlovák Cukorgyárosok Egyesületének volt az elnöke.
Ugyanebben az évben halt meg férje is, a jó nevű budapesti ügyvéd, Donáth József.
Az asszony pedig a budapesti Musica Zongora- és Hangszerkereskedelmi Rt. Igazgatóságának tagja volt.
Donáth Józsefné és férje, valamint veje is izraelita vallású, művelt, jómódú magyar emberek voltak. Hasonlóan egyébként az Apró-villa eredeti tulajdonosaihoz: Sebestyén Aladárhoz és nejéhez, Grünwald Rózához, és sajnos mindkét családot sújtotta a holokauszt tragédiája is.
Donáthék családi tragédiasorozata folytatódott a házban, hiszen lakója volt a háznak a színházigazgató Bródy Pál testvére, Bródy Andor, a Viktoria Kötszergyár alapító igazgatója is. Ő úgy került be a családba, hogy feleségül vette Donáthék lányát, Annát (Annust) 1926-ban.
Bródy Andor neve mindenesetre a budapesti telefonkönyvekben ettől kezdve rendszeresen felbukkan – utána pedig már újsághírekben is.
1932-ben a kötszerüzemet már felszámolták, és jómódú anyósa hiába segíti ki mindig, Bródy depresszióba zuhan, és egy grazi kísérlet után 1935-ben, 35 évesen öngyilkos lesz – megmérgezte magát.
Bródy Andor hagyatéka csődhirdetmény keretében szerepel a sajtóban ismét – 1936-ban és 1938-ban is – a Bródy-hagyatékra az örökösök (vélhetően a tartozások miatt) nem tartottak igényt, így árverésre bocsátották azt.
Özv. Donáth Józsefné egyébként vagyonos, adakozó asszony volt és több rokonát is kisegítette: szintén újsághírekben olvasható, hogy az egyiknél kezességet vállalt, a másikat a végrehajtásból mentette ki – de egy 1929-es Charité-bálon is feltűnik a névsorban.
Jött a holokauszt
A telefonkönyvben és a hírekben az Apostol utca egyre több ember nevét vonultatja fel: keresnek ide németül is beszélő szobalányt, laktak itt diplomaták (USA és Olaszország) – illetve egy itt lakó, Horváth Mátyás nevű ember gondnokság alá helyezéséről is volt bejegyzés. Özv. Donáth Józsefné neve utoljára 1944-ben szerepel a címen, ami nem véletlen, mert 1946-ban holokauszttúlélőként találtunk rá az adatbázisban: a bejegyzés szerint a budapesti gettóban vészelte túl a háború végét. Végül 1951-ben halt meg, de ezután az Apostol utcában nincs nyoma.
A háború alatt aztán még jobban felgyorsulnak az események, és cserélődnek a lakók: előbb 1944-ben a háromszéki Fülöp Sándor jelentkezik erről a címről újsághirdetésben, hogy két leventét - feltehetően fiait - megtalálja.
Aztán 1945-ben a „puma” Szabó Mátyás pilótát alakulatának egy csoportjával együtt itt fogják el.
Lassan visszatérhettek a diplomaták, külföldiek: 1948-tól a valószínűleg svéd Hallström Bertil nevét látjuk a telefonkönyvben, de aztán megjelentek a kommunisták.
A keményvonalas kommunisták lakóhelye lett a ház, a család egy lakást tarthatott meg
1949-ben hirtelen dr. Antos István pénzügyi államtitkár nevét látjuk meg a címen.
1967-ben látjuk viszont nyomtatásban – egy elnyert könyvjutalommal kapcsolatban – Donáthné leszármazottjait, vagyis ebből arra lehet következtetni, hogy a „nagylelkű” kommunisták egy lakás megtartását engedélyezték a családnak.
De nézzük csak végig, még milyen kommunista felsővezetők, funkcionáriusok éltek ugyanitt.
Orha István SZT-tiszt (szigorúan titkos) itt lakott a haláláig, 1978-ig.
Fia, Orha Zoltán csillagász, fizikatanár és médiamunkás – az ő nevét legkésőbb 1982-ben látjuk az Apostol utcával kapcsolatban: a Meteor című csillagászati magazin rovatvezetőjeként bukkan fel a neve egy 1982-es kiadásban.
Továbblépve id. Földes Lászlót 1985-ben találjuk a címen a Budapesti Pártbizottság Konzultatív Testületének tagjaként, a HUNGEXPO nyugalmazott igazgatójaként;
...de egyik fia, György még 1999-ben is itt szerepel a Politikatörténeti Intézet tisztségviselőjeként egyik cégbejegyzésében.
Hobo, ifjabb Földes László többször is keményen nyilatkozott az apjáról:
Akik jól jártak
A rendszerváltást követően az 1993. évi LXXVIII. törvényben szabályozták az önkormányzati, valamint az állami lakások elidegenítésének metódusát, ami azt jelentette, hogy a bérlőnek vásárlási joga lett, de ezzel egy időben társasházzá kellett alakítani az épületet.
Akárhogy is történt, Dés Lászlónak és családjának (volt feleségét, Vásárhelyi Máriát is idesoroljuk) a jelenlegi tulajdoni lapok szerint most is több érdekeltsége van a hányattatott sorsú ingatlanban, amelyeket természetesen mind a területileg illetékes II. kerületi önkormányzattól vásárolták, vagyis jó eséllyel a fenti lehetőséget kihasználva.
Jelenleg a tulajdoni lapok szerint:
- egy 121 m2-es, négyszobás lakásban;
- egy 55 m2-es, egyszobás, alagsori lakásban (1/5 tulajdoni hányaddal);
- valamint egy 63 m2-es egyéb helyiség besorolású albetétben van a családnak érdekeltsége.
Van aki jól járt. De nem Donáthné és leszármazottai.
Jómódú zsidó polgári család, személyes tragédiák, nyilasok, holokauszt, háború, kommunisták – majd a kommunizmusban tisztára mosott „tehetséges” üzletemberek, művészek, maga a 20. századi magyar történelem. Végül pedig a privatizációban az utódok juthattak hozzá a zabrált vagyonhoz, persze fillérekért. Láttunk már ilyet?
És az ember még meg is bocsátana utóbbiaknak, ha nem helyeznék magukat olyan erkölcsi magaslatra, amelyre a tetteik alapján nem méltóak. Dés nagyképűsége, az állítólagos orbáni diktatúrával való kérlelhetetlen szembenállása, agresszivitása nem ismer határokat. De persze gond nélkül éli napjait a komcsik által egy holokausztban meghurcolt zsidó család elzabrált villájában.
Mert neki ez jár.
De a Dés–Vásárhelyi páros végtelen pökhendiségéről, mindenkit lesajnáló önteltségéről, az állítólagos antikommunizmusukról és a diktatúrában való nyomorgásukról majd a következő részben számolunk be részletesen.
