Napjaink Magyarországán az egyik leggyakrabban kritizált – az orosz–ukrán háború kapcsán pedig még inkább a közéleti figyelem fókuszába került – nagyberuházás a Paksi Atomerőmű bővítése.
Változatos okokból támadták már: az orosz technológia, a kivitelezés és a hozzá tartozó finanszírozás miatti kiszolgáltatottság, a „sötétzöldek”, vagyis a radikális megújuló energiaforrás-pártiak (mint például Fekete-Győr András, aki szerint a napelem is egy atomerőmű) elavult és veszélyes megoldásnak minősítették, a még ténylegesen el sem indult fejlesztéssel kapcsolatban pedig azonnal szárnyra kaptak az ellenzék kedvenc, korrupciót lebegtető pletykái.
Tény, hogy Magyarország – sok minden más mellett – energiaellátás szempontjából is függésben volt, van és lesz is, nem mindegy azonban, hogy mennyire vagyunk egyetlen irányba kiszolgáltatottak.
A Paks II elnevezésű projekt egy korszerűbb, hatékonyabb és környezetkímélőbb hosszú távú alternatívája a földgáznak és a szénerőműveknek, ráadásul éppen a mostani ukrán–orosz háború kapcsán kialakult hidegháborús hangulatban jönne csak igazán jól, ha pusztán morális szempontok szerint dönthetnénk az orosz gázcsap elzárásáról. Ezt a luxust azonban egyelőre nem engedhetjük meg magunknak, és ha az ellenzék Márki-Zay Péter vezetésével kormányra kerül, várhatóan véglegesen búcsút inthetünk a diverzifikáció lehetőségének.
- Bár az ukrán néppel való szolidaritás szellemében MZP és csapata új kommunikációs kapaszkodót talált a projekt fúrásához, az ellenzéki miniszterelnök-jelölt valójában már tavaly ősszel, egy körmendi rendezvényen elmondta, hogy vagy újratárgyalná, vagy felmondaná a szerződést.
- Januárban pedig már úgy fogalmazott: nem mondanák fel egyből a szerződést, mert nem tudják, mi van benne.
Korábban már több cikkben is foglalkoztunk vele, hogy Márki-Zay Péter 2011 és 2012 között egy brüsszeli lobbiszervezetben tevékenykedett, melynek elsődleges funkciója brüsszeli döntéshozóknál multinacionális vállalatok érdekeinek képviselete.
A baloldali miniszterelnök-jelölt egy francia tulajdonú vállalatnak, az EDF–Démásznak dolgozott vezető beosztásban több mint tizenöt éven keresztül.
Ezt az információt a hódmezővásárhelyi polgármester természetesen igyekszik elmismásolni, ami nem meglepő, hiszen az önmagát következetesen konzervatív politikusként meghatározó MZP és csapata valószínűleg tudja, hogy a rezsicsökkentés legelkötelezettebb ellenfelei azok a cégek, akik elsősorban az MSZP–SZDSZ-kormányok idején szereztek tulajdonjogot az energia-szektorban, és a magyar állampolgárok pénztárcájából lapátolták külföldre a tetemes profitot évtizedeken át.
A brüsszeli lobbiszervezet közvetlenül nem kíván választást nyerni, ezért kevésbé kénytelen szemérmesen fogalmazni, ha arról van szó, mi a fontosabb: az emberek vagy az extraprofit. Szerintük ugyanis az államnak távol kell maradnia az energiaáraktól, és kívánatos lenne a lakossági fogyasztók világpiaci ingadozásoknak való kiszolgáltatása – a Szent Piac nevében.
Márki-Zay, ennek a lobbiszervezetnek az egykori vezetője Gulyás Márton Partizán című műsorában sem rejtette véka alá, hogy számára fontosabb a kapitalizmus, mint az emberek:
Hát én mindenképpen azt gondolom, hogy a világpiaci árakat nem lehet megállítani a határon, tehát én általában nem ennek vagyok híve. Én annak vagyok a híve, hogy ha a gazdaság tud alkalmazkodni ezekhez az árakhoz.
Márki-Zay egykori francia munkáltatójához nemzetközi szinten is több korrupciós botrány köthető, ennek a rovott múltú óriáscégnek a lobbiszervezetében tevékenykedett az a politikus, aki most éles hangon követeli Paks II azonnali leállítását. Bár az üzleti élettől hivatalosan már jó ideje eltávolodott, úgy tűnik, hogy a régi reflexek még működnek: közismert, hogy amennyiben Paks II fejlesztését mégsem az oroszok csinálnák, a franciák örömest vállalnák, hogy felveszik a Roszatom által elengedett fonalat.
Az EDF szerepvállalása azért sem lenne meglepő, mivel a multinacionális vállalatnak jelenleg 19 erőművi telephelyen 58 aktív atomreaktora működik.
Paks II éppen olyan fejlesztés volna, mellyel Magyarország Meg tudja óvni saját polgárait ezektől az ingadozásoktól, elvágva a nemzetközi cégek ellátói szerepének növekedési lehetőségeit.
Nagyon kényelmes és könnyű most Ukrajna tragédiájának apropóján a magyar energiabiztonság kontójára szolidaritást követelni, kérdés azonban, hogy kinek állhat még érdekében ennek a projektnek a leállítása?
Április harmadikán tehát ne felejtsük el, hogy a baloldal önjelölt messiása egy olyan gépezet fogaskereke volt, amelynek elemi érdeke a rezsicsökkentés eltávolítása és a lakossági fogyasztókon való nyerészkedés.
