A hivatalos eredményére még várni kell, azonban nagy meglepetésekre már nem lehet számítani: a német választásokat az SPD (25,7 %) nyerte, a CDU-CSU (24,1 %) szövetség egy hajszállal lemaradva a második helyen végzett.
Ezzel a német kereszténydemokrata pártok történetük legrosszabb választási eredményét érték el.
Összességében annyi történt, hogy a hosszú ideje haldokló szocialisták öt százalékot erősödtek, a konzervatív pedig pártok kilenc százalékot veszítettek. Az ellentétes irányú mozgással a nagy rendszerpártok támogatottsága azonos szintre gyengült, ami azt jelenti, hogy
sem a SPD, sem a CDU-CSU nem kell már a németeknek. A két tábor között mára gyakorlatilag alig maradt valami különbség. Ezek rendszerpártok.
Hogy milyen kormánya lesz Németországnak, az a jövő zenéje.
Hamarosan elkezdődnek majd a tárgyalások, és a sok népszerűtlen párt összefogásából jön majd létre egy koalíciót. Ennyi. Csodás a nyugati értelemben vett liberális demokrácia.
Az egyetlen biztos pont, hogy a zöldek és a német szabaddemokraták a királycsináló pozícióból várják az ajánlatokat. Főként rajtuk múlik, hogy milyen kormány alakul majd Berlinben.
Bár a lehetséges koalíciókról ugyan még korai beszélni, a tanulságok levonására éppen megfelelő az időzítés.
A magyar jobboldal egy emberként mondhatná: mi megmondtuk! Azzal, hogy a CDU-CSU szövetség pártjai folyamatosan gesztusokat tettek a baloldali liberálisoknak, kiaraszoltak a magyarok és a kereszténydemokrácia mögül, semmit nem nyertek. Hacsak azt nem számolják el eredményként a kockás füzetükbe, hogy a magyar ellenzék szemében ők az igazi konzervatívok.
Szembetűnő veszteség az is, hogy a CDU-CSU balratolódásával a hagyományos szavazóbázisuk jelentős része lemorzsolódott. Azok az elkötelezett jobboldaliak maradtak párt nélkül, - az egykori pártjuk pedig a szavazataik nélkül - akik valóban hisznek a keresztény értékekben, akik megtöltik a templomokat, dolgoznak, adót fizetnek, gyereket vállalnak.
A CDU-CSU pártok nevében szereplő keresztény jelző már jó ideje csak egy korábbi Európa emléke. A CDU-CSU évekig kereszténydemokráciát kínált a politikai piacon, nagyjából 10-15 éve azonban már kizárólag neoliberalizmus került terítékre. A kereszténydemokrácia egy sikeres brand volt, ezért a korábbi termék logóját és csomagolását megtartották. A márkahűségre apellálva időlegesen meg tudták téveszteni az embereket.
Pedig már jó ideje egyértelmű, hogy a CDU-CSU fősodratába tartozó elit túlnyomó többsége se nem német, se nem keresztény érzelmű. A párt lelkéért folytatott küzdelem azonban eldőlt, a neoliberálisok győztek, a keresztény elkötelezettségűek alul maradtak. Már nem lehetnek illúziói senkinek.
A német kereszténydemokraták odahaza és az európai színtéren egyaránt feladták pártjaik nemzeti és vallásos elkötelezettségét. A CDU-CSU kihátrált a magyarok és úgy általában a kereszténydemokrácia mögül, elindultak abba a neoliberális irányba, ami az Európai Néppárt többségét jellemzi.
Nem történt semmi különös, egy újabb jéghegy zuhant az óceánba. Európa nyugati felében tucatjával vannak olyan nevükben keresztény pártok, akik saját politikai meghatározásuk szerint sem keresztények.
A svéd kereszténydemokraták például „emberarcú” neoliberálisokként azonosítják magukat, pedig a párt nevében ott áll, hogy keresztény. Semmilyen keresztény értéket nem vallanak, ez csak egy szó nekik.
Eddig azonban főként a kisebb északi országok, kisebb pártjaira volt ez jellemző. Nem bírtak igazi súllyal, mindössze a Néppártot vitték rossz irányba.
Most azonban egy valódi nagyhal hódolt be a kis sneciknek.
A CDU-CSU vezetői készek voltak kiherélni pártjaikat annak érdekében, hogy a jelentéktelen súlyú európai liberálisok szemében ne tűnjenek túl kereszténynek, túl németnek. Színtelen – szagtalan, se nem hús, se nem hal alakulattá vált a két német kereszténydemokrata formáció.
Nagyon megérte ez az önfeladás dolog németeknek, ezekben a pillanatokban is a nagy hal húsából falatoznak azok, akikkel „értékközösségben” állnak.
A német kereszténydemokrácia már egy jó ideje bajban van.
Mindenképpen érdekes, hogy nem egy esetben a CDU-CSU szövetségben politizáló polgármesterek nevezték át a keresztény ünnepekhez köthető eseményeket valamilyen semleges elnevezésre. Ahogyan az is furcsa, hogy a CDU muszlim tagozattal büszkélkedhet. Ez aztán a nyitottság!
Így talán érthető, hogy a német szavazók tömegei pártoltak el a CDU-CSU pártszövetségtől. Jórészt az ideológiai váltás miatt, azonban nem kizárólag.
A CDU-CSU ugyanis nem csak az elveit, a kereszténységet, hanem a német embereket is elárulta. A Németországot eddig vezető „keresztény” pártok nem voltak képesek igazi válaszokat adni a valóságos kérdésekre. A CDU-CSU már jó ideje nem tudta sikerrel kezelni az ország gazdasági és társadalmi problémáit. Tény ugyanis, hogy Németországban egyre szembetűnőbb a társadalom elszegényedése.
Igen, a magyarországi ellenzék körében terjedő propaganda ellenére Németországban óriási problémát okoz a szegénység. Az Európai Unió vezető, sőt, annak első számú gazdaságáról van szó, ahol sokan nagyon jól élnek, a leszakadó rétegek azonban egyre dominánsabbak.
Tömegek kerülnek a szegénységi küszöb alá évente, ők jórészt nem látszanak a Berlin Pride forgatagából nézve.
A CDU-CSU nem találta a kivezető utat, úgy próbálta menteni a népszerűségét, hogy belemenekült azoknak a napirendeknek a tárgyalásába, amelyet az európai neoliberálisok határoznak meg: társadalmi nemek napi számolgatása, sokszínűség, transzszexuálisok jogai, a nyelv kirekesztő szavaktól való megtisztítása, illetve politikailag korrekt beszédmodor rákényszerítése mindenkire, és még egy tucat olyan ügy, amelyek a 80 milliós Németországban is legfeljebb 500 embert érinthetnek és érdekelhetnek.
Közben a kormány Németország gazdasági érdekeivel teljesen ellentétesen beszállt az orosz, -és Kína ellenes balhéba. Közben az európai kontinens is lemaradt a világban zajló gazdasági versenyben, nemrég pedig a nagy angolszász országok ejtették pofára úgy egészében az Európai Uniót.
A tanulság: a választók egyre inkább az erőt, a rendet, a biztonságot, a hűséget díjazzák a szavazófülkék magányában, és azt, ha egy kormány jó problémaérzékkel rendelkezik. Ezért sikeres a Fidesz 12 éve Magyarországon.
A CDU-CSU-tól pedig egy darabig búcsúzzunk el. Legalább addig, amíg meg nem erősödik egy valóban kereszténydemokrata vezető a pártok élén, akivel újra érdemes lesz számolni.
