Az aprószentek (innocentes martyres = ártatlan vértanúk) azok a két év alatti kisgyermekek, akiket Heródes Jézus miatt öletett meg. A zsidók akkori királya ugyanis féltette királyságát a provinciákban megígért Messiástól, miközben dinasztiát akart alapítani a zsidók országában.
Heródes idúmeus származásúként egyébként nem volt zsidó, vazallus királyként a rómaiak ültették a trónra. Kortársai változóan ítélték meg személyiségét. Állítólag ravaszsággal, vesztegetésekkel és erőszakkal szerezte hatalmát.
Úgy került trónra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy tigris, és úgy halt meg, mint egy kutya.
– szól a korabeli példázat Heródes életéről.
Heródes mindezek mellett sikeres uralkodó volt, a zsidók országát fölvirágoztatta, birodalma majdnem olyan nagy volt, mint Dávid korában. Heródes, bár arab származású volt, egyben római polgár is, és lelkiismeretesen betartotta a zsidók törvényeit.
A kivételes bátorsággal és vezetői képességekkel megáldott Heródes megértette, hogy hatalma Palesztinában kizárólag attól függ, mennyire tud megfelelni a rómaiak elvárásainak anélkül, hogy a zsidóság vallási érzékenységét megsértené.
Josephus Flavius írásaiból az derül ki, hogy a vérengzésre sokkal inkább az szolgáltatott indokot, hogy a farizeusok közül néhányan a Messiás eljöveteléről jövendöltek. Heródes uralkodása idején ugyanis megerősödött a messiásvárás a Palesztinában élő zsidók között, amit a király a hatalma elleni fenyegetésként értelmezett.
Ebben az időben történt, hogy a napkeleti bölcsek – perzsa vagy babilóniai csillagjósok, asztrológusok – egy fényes csillag jelét követve Jeruzsálembe értek: az égi jel a zsidók újszülött királyához kellett hogy vezesse őket. Heródes udvarába is ellátogattak, ugyanis azt hitték, hogy a prófécia az akkor uralkodó dinasztia legfiatalabb sarjáról szól.
Heródes megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem.
A bölcsek látogatása olyannyira megrémítette Heródest, hogy az ekkorra már bomlott elméjű király azonnal összehívta a főpapokat és az írástudókat, hogy megtudja:
„Hol kell megszületnie a Messiásnak?”
Mikor azok elmondták, hogy a prófécia szerint a júdeai Betlehemben, Heródes hívatta a bölcseket, és pontosan kikérdezte őket arról, hogy mikor látták meg a csillagot, amely a Messiáshoz vezeti őket. Majd ezekkel a szavakkal küldte őket tovább:
„Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki!”
A bölcsek útra keltek, az égi jel pedig elvezette őket a betlehemi istállóhoz, melyben a Szent Család megszállt. Szent József és Mária azért volt úton, azért kényszerültek itt megszállni, mivel távolról érkeztek a városba. Augustus császár ugyanis megparancsolta, hogy minden alattvalót írjanak össze, és mindenkit a születési helye szerint.
A három távoli jövevény, mikor megérkezett a Szent Család átmeneti szállására, leborultak a gyermek jászla előtt, imádták a szent Megváltót, majd átadták ajándékaikat:
aranyat, tömjént és mirhát.
Álmukban megjelent előttük az Úr angyala, aki figyelmeztette őket, hogy ne menjenek vissza Jeruzsálembe, mert Heródes el akarja veszejteni az isteni kisdedet. Az angyal Józsefnek is üzent:
Kelj föl! Fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, és meg akarja ölni!
A Szent Család elmenekült, és csak Heródes halála után térhettek vissza Izraelbe, így teljesedett be a próféta szava:
„Egyiptomból hívtam KI az én fiamat.”
Miután a bölcsek nem tértek vissza Heródes udvarába, a borult elméjű király elrendelte, hogy az újszülött nem maradhat életben, ezért minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket öljenek meg. A bölcsek vezető csillaga ugyanis már két éve ragyogott az égen, biztosnak tehát azt tűnt, ha minden fiúgyermeket elpusztítanak Betlehemben, aki a csillag megjelenése után született.
A vérengzésről ugyan Josefus Flavius, a kor egyik legtöbbet idézett krónikása nem tett említést, esszénus iratok azonban igazolják annak megtörténtét. A mészárlás amúgy sem állt távol az idős Heródes uralkodói stílusától, hatalomféltésében megölte szeretett feleségét és két fiát is. Ugyanaz a motiváció vezette, mint amikor elrendelte az újszülöttek megöletését.
A meggyilkolt kisgyermekek száma nem ismert, Betlehem akkori lélekszáma alapján 30 gyermek eshetett áldozatul Heródes őrjöngésének.
A hagyomány szerint az aprószentek sírja a Születés Temploma alatt található. A barlangot, ahová eltemették a gyerekeket, valóban megtalálták, a kis sírok nem messze vannak attól a barlangtól, ahol Jézus született. 1347-ben egy Miklós nevű szerzetes járt a Szentföldön, és följegyezte, hogy a születés barlangjától kelet felé van egy másik barlang, amely szűk, kereszt formájú barlangban folytatódik.
Ott vannak eltemetve az aprószentek. A sírokat egész szorosan egymás mellé vágták a sziklába, mint a lovak abrakos jászolát. A barlangot a 15. század folyamán befalazták, egy idő után pedig feledésbe merült a pontos helye. 1962-ben vették észre az elfalazott bejáratot, amikor kibontották, fölfedezték a „görögkereszt” alaprajzú sírbarlangot.
Az egyház a kezdetektől vértanúként tiszteli az aprószenteket, akik szóval még nem, halálukkal azonban megvallották Krisztust.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint a vesszőszentelések és a játékos vesszőzések egész Magyarországon hagyománnyá váltak. Székelyföldön, Csíkszentgyörgyön a vesszőzők ezekkel a szavakkal állítanak be a gazdákhoz: egy kis mustármagot hoztam, el szabad-e hinteni? Székelykocsárdon a mustármagért küldött gyerekeket az ágy alá bújtatták, hogy onnan hozzák azt ki. De mivel nem találtak semmit, előbújva szalaggal átkötött nyírfaseprővel megverték őket, végül almát, diót kapott engesztelésül.
Szóval csattogjanak azok a vesszők, utána jöhet az ajándékozás!
