Az amerikai vezetés minden jel szerint megőrült

Henry Kissinger néhány napja a Wall Street Journalnak adott interjút. Az egykori külügyminiszter véleményét egyre gyakrabban kérik ki a kínai–amerikai és az orosz–amerikai kapcsolatok értékelésében. Nincs is ebben semmi meglepő.

Kissingernél kevesen értik jobban a nagyhatalmak működését és egymáshoz való viszonyát. Külügyminisztersége (1973–1977) alatt javában zajlott a hidegháború, miközben neki sikerült a kínai–amerikai kapcsolatokat normális mederbe terelni.

A két kommunista nagyhatalommal – Kína és a Szovjetunió – képes volt olyan háttérmegállapodásokat kötni, amelyekkel évtizedekre garantálta a békét, közben pedig érdekelté tette őket az Amerikával való jó viszony fenntartásában.

A 99 éves politikus még ma is sokkal világosabban látja a valóságot és a potenciális kockázatokat, mint a legtöbb jelenleg aktív külpolitikai szakember Amerikában.

Kissinger a beszélgetés során többek között elmondta, hogy Amerika Oroszországgal és Kínával is háborúközeli konfliktusba manőverezte magát. Az interjú szavait sok hazai és külföldi lap is szemlézte, kiemelve egy különösen elgondolkodtató megjegyzést:

A háború szélén állunk Oroszországgal és Kínával olyan kérdésekben, amelyeket részben mi hoztunk létre, mindezt anélkül, hogy bármilyen koncepciónk is lenne azt illetően, hogyan fog ez végződni, vagy hova vezetne.

Kissinger mondandójának a legijesztőbb része nem is a háborús fenyegetettségre, hanem a koncepciónélküliségre vonatkozik. Ez ugyanis minden baj forrása és a jövőre leselkedő legnagyobb globális fenyegetés. Az amerikai külkapcsolati tudorok legfőbb tevékenysége ugyanis Biden beiktatása óta a kockázatos problémagyártásban merül ki. A progresszív adminisztrációnak két év alatt több robbanásveszélyes gócpontot is sikerült kialakítania.

És nem, nem Amerika egészét terheli felelősség a kialakult helyzetért, csak és kizárólag a demokrata vezetést. Donald Trump elnöksége alatt ugyanis közel sem jártunk ahhoz a világháborús kockázathoz, amely most ott kopogtat az emberiség ajtaján.

És nem, az sem igaz, hogy gonosz megfontolásból sodorják háborúba a világot, nem szándékos az, hogy a kínai vezetés tűrőképességét maximálisan próbára teszi a jelenlegi amerikai vezetés. Az okot a tervnélküliségben kell keresni, koncepció nélküli ideológiai őrjöngés vezeti a világ legerősebb katonai hatalmát.

A jelenlegi helyzet nagyban emlékeztet a 2008-as pénzügyi válságra. Ne felejtsük el, hogy azt a gazdasági összeomlást sem szándékos gonoszság okozta.

Az uralatlan hozzá nem értés és mérhetetlen kapzsiság váltotta ki azt, hogy a nagy amerikai pénzintézetek egymás után dőltek össze, hogy miután maguk alá temették a világgazdaságot, a kormányzat az amerikaiak, jórészt a kárvallottak pénzével mentse ki az elkövetőket.

Senki nem akarta, hogy baj legyen, hogy milliók jussanak koldusbotra egyik napról a másikra. Néhány gazember csak keresni akart egy keveset. Na jó nem, valójában hatalmas vagyont akartak harácsolni maguknak munka közbeiktatása nélkül.

Csak egy nagyobb hajót, egy drágább autót, egy kicsivel több kokaint, kettővel több tiniprostit szerettek volna. A politikai elit pedig falazott nekik, mert nem mérték fel a veszélyeket, illetve mert a felsorolt javakból nekik is jutott időnként.

Nem volt globális összeesküvés! Globális idiotizmus és erkölcstelenség volt és van, amelynek birodalmi központja Amerika progresszív közösségeiben található.

Nos, a fentebb vázolt ámokfutás ismétlődik most meg a nemzetközi politikában. Ugyanazok az összetevők. Gátlás nélküli milliárdosok, akik még többet akarnak keresni, illetve az őket kiszolgáló politikai réteg, akik jobb híján a legdivatosabb szélsőliberális ideológiát öltik magukra, hogy valamilyen világnézet fedezékében teljesíthessék a megbízatásukat.

Ez az oka annak, hogy az amerikai vezetés koncepció nélkül ront neki a világ többi nagyhatalmának. Esztelenül gerjesztenek konfliktusokat, hogy az egyik bajról egy másik kreálásával tereljék el a figyelmet. Ez ilyen egyszerű.

Kár összeesküvés-elméleteket gyártani. A demokraták nem egy tervet követnek, egyszerűen gátlástalanul ostobák és mérhetetlenül erkölcstelenek. Igazából egy részük jó eséllyel bomlott elméjű is. Csak sorba kell venni, kikről is van szó.

Jó példa a gátlástalanságra a The Squad, azaz Alexandria Ocasio-Cortez, Ilhan Omar, Ayanna Pressley, Rashida Tlaib, Jamaal Bowman, Cori Bush politikai csoportosulása.

Ezek az emberek gyakorlatilag abból élnek, az a politikai programjuk, hogy kommunisták és feketék. Megismételjük: ők azért lehetnek a politikai döntéshozatal különböző szintjein, mert szélsőbaloldali feketék. Nem, nem értenek semmihez, nincs egy koherens elképzelésük arról, hogy milyen világot akarnak építeni, hogy mi biztosítaná a színes bőrű emberek méltóságát és egyenlőségét, ők csak azt tudják, hogy mi az, amit biztosan elutasítanak:

keresztény, fehér, heteroszexuális.

That’s all.

De kisebbségi hátterű politikusok a szakpolitikai területeken is megjelennek.

Itt van mindjárt az amerikai hadügyminiszter, Lloyd Austin, aki egy virtigli, tőről metszett kirakati baba.

Bár négycsillagos tábornok, soha életében nem volt háború közelében. Na ő aztán biztos, hogy tisztában van vele, hogy milyen kockázatai lennének annak, ha Amerika Kínával közvetlenül konfrontálódna.

Egy másik derék és minden bizonnyal épelméjű hazafi, Rachel Levine, a Joe Biden vezette adminisztráció egészségügyi miniszterhelyettese. Nos, a hölgyúr szintén négycsillagos admirálisa, és egyáltalán nem mellékesen transzvesztita. Kétgyermekes családapaként jött rá, hogy ő voltaképpen nő, úgyhogy új életet kezdett. Éppen ez az oka annak, hogy a progresszív kormányzat ilyen magas polcra helyezte.

És mivel transzvesztitákból sosem lehet elég egy igazán haladó kormányzati tevékenység művelése közben, Biden Sam Brinton közismert drag queent nevezte ki a washingtoni szövetségi energiaügyi minisztérium atomenergetikai hivatalának a „használt nukleáris fűtőanyag elhelyezéséért és hulladékgazdálkodásáért felelős helyettes államtitkári” pozíciójába.

Ha veszélyes anyagok tárolásáról van szó, és milliók élete a tét, akkor egy olyan ember kezébe kell adni a döntést, aki férfi testbe született nőnek érzi magát. Evidens.

A fene egye azokat a tudósokat, akik azt állítják, hogy komoly pszichés zavarok állnak a Brintonéhoz hasonló zavaros identitás kialakulása mögött.

De menjünk egy kicsit feljebb a hierarchiában. Kamala Harris évek óta nem tudja eldönteni, hogy ő tulajdonképpen afroamerikai vagy indiai. Időnként feketeként, máskor indiaiként hivatkozik önmagára.

Karrierje során mindig éppen azt az identitását használta, amelyik az előnyösebb volt. Azaz sokáig afroamerikai volt. Aztán a 2020-as kampányban eszébe jutott, hogy az anyukája indiai, tehát ő ázsiai is.

És mekkora mázlija volt ezzel a színes háttérrel, amikor túltengés mutatkozott fekete progresszív politikusokból.

Igen, ez a nő az USA alelnöke. Identitásában szilárd és öntudatos. De nézzük az elnököt, az adminisztráció fejét, aki a sok tehetséges szakértőt összefogja.

Joe Biden sok nyomora mellett – kezet fog a levegővel, képtelen felmenni a lépcsőn, elfelejti a felesége arcát és nevét – legfőbb bűne, hogy gyermeklányokat fogdos a kamerák jelenlétében, a fickó nem csak nyilvánvalóan durván le van épülve szellemileg, hanem valószínűleg más problémák is lehetnek vele...

Nagyjából ők azok, akik arcot adnak az USA-t uraló progresszív elitnek. Az ő tündöklésük magyarázza a világban uralkodó zűrzavart. Azt teremtik meg maguk körül, ami bennük uralkodik.

Időközben az amerikai szenátus éppen arra készül, hogy Oroszországot terrorizmust támogató államnak nyilvánítják. Ez a lépés gyakorlatilag a diplomáciai kapcsolatok megszűnését jelentené, tovább eszkalálva a két nagyhatalom között amúgy is robbanásveszélyes konfliktust.

Tajvanra pedig újabb kongresszusi küldöttség látogatott a napokban, tovább élezve az amerikai-kínai szembenállást is.

Közben valószínűleg amerikai biztatásra a koszovói albánok is akcióba lendültek a szerbek provokálására. Az azeriek pedig az oroszszövetséges örményekkel kekeckednek.

Épeszű politikai vezetők most csillapítanák a kedélyeket, nem pedig savat öntenének az amúgy is eleven sebekbe.

Az amerikai vezetés megőrült a nyugati közvélemény pedig minden jel szerint rajong ezért az őrületért.