Azt követően, hogy Barack Obama volt „helyettese”, Joe Biden demokrata elnökjelölt véleményes körülmények között legyőzte republikánus ellenfelét, Donald Trumpot a 2020-as elnökválasztáson, számos konzervatív elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy Biden a kampánya során hiába ígért teljes megújulást mind politikai, mind pedig társadalmi értelemben, valójában elkerülhetetlen, hogy az általa vezetett Egyesült Államok visszatérjen a 2009 és 2017 közötti Obama-éra alappilléreihez.
E fontos meglátásokat az újonnan megválasztott elnökkel teljes mértékben elfogult fősodratú média, valamint a demokrata establishment azonban álhírnek, ferdítésnek minősítette, mivel meglátásuk szerint Trump Amerikája után az alapoktól kezdve kell Washingtonnak építkeznie, ez pedig gyökeresen más szemléletet kíván.
A tengerentúli vitát minden bizonnyal Donald Trump egyik legszorosabb szövetségesének, Orbán Viktornak a kormánya is nyomon követte, amely 2010 és 2016 között különösen ki volt téve az Obama-féle külpolitikának.
Mint ismert, a Budapestre kirendelt ideiglenes amerikai ügyvivő, André Goodfriend példának okáért megszegve a diplomáciában előírtakat, teljesen tudatosan részt vett egy ellenzéki tüntetésen, amelynek keretében a tömegből többen megrongálták a Fidesz székházát.
Emellett Goodfriend nevéhez és Obama elnöki ciklusához kötődik az úgynevezett „amerikai kitiltási botrány” is, mely kapcsán az ügyvivő nemcsak szokatlanul gyakran nyilatkozott különböző magyar ellenzéki médiumoknak, hanem – ami a közbeszédet illeti – egyfajta narrátorként tetszelgett az egész botrány kapcsán, melyről utóbb kiderült, hogy az amerikai politikai nyomásgyakorlás és az ellenzéki pártok felkarolása mellett a magyar kormánynak sem érintettsége, sem pedig hatásköre nem volt egyetlen ismertetett részlet kapcsán.
E tények ismeretében a magyar kormány kellőképpen felkészült a Biden utáni időkre, mivel az demokraták első embere – rácáfolva az őt kiszolgáló mainstream médiára – már a választási kampányában is egy totalitárius diktatúrához hasonlította Magyarország vezetését, valamint gengszternek nevezte Orbán Viktor kormányfőt.
S hogy az „alapoktól kezdődő építkezés” fémjelezte demokrata szlogen mennyire hamisnak bizonyult, azt hűen érzékeltette, hogy nem sokkal azután, hogy beiktatták Biden külügyminiszterét, Antony Blinkent, az új pozíciójában tetszelgő politikus szintén megengedhetetlen módon beszélt Magyarországról és a magyar emberek által példátlan felhatalmazással rendelkező kormányról, ráadásul azelőtt, hogy a protokollnak megfelelően először felvette volna a kapcsolatot a magyar kollégájával, Szijjártó Péter külügyminiszterrel.
Ahogyan akkor Blinken többek között fogalmazott, „világossá tesszük az aggodalmainkat és az alapelveinket is, amikor az emberi jogokról és a demokratikus intézmények állapotáról és a sajtószabadságról van szó”, valamint ízléstelenül párhuzamot vont a Szovjetunió időszakának sajtóhelyzete és a jelenlegi magyar sajtó állapota között.
Túl azon, hogy a Blinken és Biden által Magyarországra tett dehonesztáló megjegyzések valamilyen kifürkészhetetlen okoknál fogva soha sem merültek fel a korábbi, Trump-adminisztrációval lefolytatott amerikai–magyar kétoldalú találkozókon – kimerítve ezáltal a kettős mérce klasszikus értelmét –, érdemes leszögezni, hogy e demokraták által erőltetett, kontraproduktív külpolitikai hozzáállást egyes politikai körökben már nyíltan szakmaiatlannak bélyegezték.
Emlékezetes, Mike Pompeo volt republikánus külügyminiszter Biden 2021 januári beiktatását követően jegyezte meg a közösségi médiában, hogy „az Obama-adminisztráció a NATO-szövetségesét, Magyarországot úgy kezelte, mint Észak-Koreát. […] Mi megújítottuk ezt a fontos kapcsolatot […]”, érzékeltetve, hogy Budapest valószínűsíthetően az Obama-kabinet reinkarnációjával fog a jövőbeni politikai ügyletek mentén találkozni.
Amennyiben szemügyre vesszük az Egyesült Államok Szenátusának külügyi bizottsági meghallgatásán elhangzottakat, akkor sajnálatos módon minden jel arra enged következtetni, hogy nemcsak a magyar kormánynak, hanem Mike Pompeo volt külügyminiszternek is igaza volt.
Ugyanis néhány nappal ezelőtt David Pressman budapesti nagykövetjelölt még azelőtt felrúgta a diplomáciai protokollt, hogy kiutazott volna a célállomására, Budapestre.
Mint azt a meghallgatásán támadólag elmondta, eufemizmusnak tartja azt, ha valaki hanyatló demokráciáról beszél hazánkkal kapcsolatban, „hiszen az leplezi a sajtószabadság leépítése, az igazságszolgáltatás befolyásolása mögött meghúzódó szándékosságot”.
A nyíltan diktatúrát kiáltó, valamint Magyarországot a meghallgatáson később a gyermekvédelmi törvény kapcsán burkoltan lehomofóbozó nagykövetjelölt ezután még továbbment, amikor kifejtette, „a civilszervezetek ki vannak szorítva a demokratikus folyamatokból, ezért szükségük lesz az amerikai nagykövetség támogatására”.
Azt leszámítva, hogy Pressman egyetlen mondatával a magyarok túlnyomó többségét megsértette azáltal, hogy a rendkívüli társadalmi támogatottságú, zsinórban a negyedik kétharmadot szerző kormányt egy diktatúrához hasonlította, két megállapítás is helytállónak bizonyul a nagykövetjelölt személye kapcsán.
- Egyrészt egészen biztos, hogy nem jól mérte fel célállomásának politikai klímáját, ahol a magyar emberek egyik legjellegzetesebb vonása, hogy nem kérnek a nagyhatalmak pökhendi stílusú kioktatásából, sem pedig a belügyeikbe való beavatkozásából legyen szó akár keleti, akár nyugati irányúról.
- Másrészt Pressman nyilatkozataiból egészen pontosan kikövetkeztethető a politikai felkészültségének mértéke, amely egyelőre azt sejteti, hogy hiányosságai okán összekeverte Budapestet a lassan amerikai műveleti területté váló Kijevvel. Kérdés, hogy ezek után képes lesz-e az önmérséklet útjára lépni, vagy a megbízatása a korábbi ügyvivő, André Goodfriend karrierjének mentén fog körvonalazódni.
