A szótár meghatározása szerint a gerontokrácia az öregek uralmát jelenti, pontosabban az öregekből álló politikai réteg uralmát. Gerontokráciának nevezték a Szovjetunió utolsó néhány vezetőjének – Andropov, Csernyenko – kormányzási periódusát is, mivel olyan idős káderek kerültek az első titkári pozícióba, akik mindössze néhány hónapig töltötték be tisztségüket, majd meghaltak.
Hogy a Szovjetunión kívül honnan lehet még ismerős Joe Biden esetlen karaktere? Nos, valamikor a '90-es évek elején adták ki azt a magas tudományos színvonalon jegyzett, Amerika jövőjét modellező alkotást, amelynek a Nagy durranás fantázianevet adták. A film alkotói kifogástalan jósnak bizonyultak, még olyan részleteket is előre láttak, hogy a zavaros gondolkodású elnök a feleségét sem lesz képes felismerni.
A Nagy durranás című opus cselekménye mindössze annyiban különbözik a jelenvalótól, hogy Benson tengernagy egy szerethető figura volt, nem fogdosta látványosan a gyerekeket, mulatságos furcsaságai pedig a háborús sérüléseiből származtak. Illetve van még egy jelentős különbség a két „elnök” között: Benson admirális csak egy kitalált személy volt, Biden viszont a való életben sodorja egy újabb világháború felé a világot. Pedig milyen vérmes reményeket tápláltak Biden megválasztásához! Visszavezeti a szabad világot a fejlődés az együttműködés és a kölcsönös tisztelet útjára, ahonnan Trump négy év alatt eltérítette.
Hogy új szelek fújnak a Fehér Házban azt onnan tudhatjuk, hogy Joe Biden már elnökségének első két hónapjában sikerült diplomáciai botrányt kavarnia azzal, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnököt egyszerűen gyilkosnak nevezte. Ilyen gyorsan, ilyen mélyre még sosem jutott két nagyhatalom viszonya!
A megütközést az keltette, hogy bár mindegyik nagyhatalom vezetőjéről elmondható szemérmesség nélkül, hogy gyilkos, viszont a diplomácia világában egyszerűen nem szokás ez a fajta beszédmodor. Az államközi kapcsolatokat szabályozó protokoll maradisága egyszerűen nem teszi lehetővé azt, hogy egy Biden szerű figura önmaga lehessen. Bár nem látunk a kulisszák mögé, lehet az is hatalmas bravúr, hogy csak ennyire szaladt meg a szája Bidennek, és nem kezdett kamerák előtt valami sokkal kínosabb produkcióba. Nem lehet tehát tudni, hogy véletlen volt-e Putyin provokálása, azonban az tény, hogy Joe Bident szisztematikusan távol tartják attól, hogy a külföldi vezetőkkel kerüljön közvetlen kontaktusba, helyette alelnöke, Kamala Harris és a külügyminisztere folytat megbeszéléseket.
Az is figyelemreméltó, hogy az elnök a beiktatása óta eltelt több mint két hónap, mégsem tartottak egyelőre sajtótájékoztatót, miközben Donald Trump már az első hónapban kiállt a média nyilvánossága elé.
Ezzel szemben az amerikai nemzetbiztonsági érdeket nem sikerült megvédeni attól, hogy az USA és Oroszország között tovább romoljon az amúgy is rossz viszony. Járulékos kár!
- Ellenben Ukrajnát sikerült fegyverrel támogatnia a Biden kabinetnek és újabb oroszellenes provokációkra sarkallni. Ugyan mi baj is lehetne abból, ha a legendásan stabil és megbízható Ukrajnának fegyvereket adnak, és eleresztik a gyeplőt?
Amennyiben Biden az ukrajnai rendezéssel nem érdemli ki a Nobel-díjat, akkor kénytelen lesz ő is Szíriában bombázni! Vagyis újra és újra bombázni, ugyanis az amerikai légierő már megválasztása után néhány héttel bombázott Szíriában.
- De, ha már a Közel-Keleten járunk, akkor érdemes megemlíteni az egyetlen országot a világon, amellyel Biden valóban békére törekszik: Irán. Noha, a bombatámadások Iránhoz hű milíciák ellen irányultak, Biden beiktatása után jelezte Irán vezetőinek, hogy amennyiben leszerelik az atomlétesítményeik egy részét, akkor kivezetik az Iránt súljó gazdasági szankciókat. Szóval miközben Irán minden jel szerint nagyobb sebességre kapcsolt az atomprogramjában és egy lépés választja el egy bomba előállításától, Biden a türelem politikájával kísérletezik.
- Amerika és Kína között utoljára a hidegháború idején folytak olyan feszült hangulatú megbeszélések, mint amilyenek manapság, pontosabban, Biden elnöksége óta. Bár Kínával szemben Trump is határozott fellépést sürgetett, a kétoldalú kapcsolatok mindvégig abban a mederben maradtak, amelyek egy kompromisszum létrejöttének egyengették az utat. A Biden kabinet azonban a sértegetést, mint innovációt, a kínai-amerikai kapcsolatok rendezésében is alkalmazni kívánja. Az amerikai külügy tulajdonképpen arra használta fel a két ország között létrejött találkozót, hogy az amúgy is sértődékeny Kínát állami szinten próbálják megalázni. Amerikai partnerei Európát is belevonták az iszapbirkózásba, így most úgy tűnik, hogy Bidennek mindössze két hónap alatt sikerült létrehoznia egy Kína ellenes nyugati tömböt. Mindezekkel párhuzamosan további fegyvereladásokban állapodtak meg Tajvannal, amellyel valószínűleg nem csaltak mosolyt a kínai vezetés arcára.
- Ázsia kapcsán pedig érdemes megemlíteni, hogy Joe Biden megkeresésére az észak-korai diktátor még csak nem is reagál. Kim Dzsongunnak esze ágában sincs tárgyalásba bocsátkozni Bidennel, vagy lehet, hogy egyszerűen nem értik, hogy miért Kamala Harris van a telefon amerikai végén, amikor az amerikai elnök jelentkezik be hívásra.
Az újszerű külpolitikai megközelítés eredménye mára az, hogy már egy kínai-orosz és egy iráni-orosz-török szövetség körvonalazódik a láthatáron.
