Az afgán háború kitörése után az Egyesült Államok nagyságrendileg összesen 108 milliárd dollárt adott azoknak a beszállító cégeknek, amelyek a konfliktus alatt segítették az ázsiai ország újjáépítését és a hadsereg munkáját. Tehát
nem mindenki járt rosszul az összecsapásokkal, néhány gigacég szép bevételt söpörhetett be az elmúlt húsz évben.
Az öt legnagyobb hadiipari vállalkozás részvényeinek ára látványosan növekedett. Aki 2001 szeptemberében 10 ezer dollárt fektetett az említett cégek részvényeibe, mára nagyjából 97 ezer dollárnyi összeget tudhat a virtuális pénztárcájában.
Ennek azonban komoly ára volt: az amerikai fiatalok tömegeinek kellett belerokkania, és meghalnia a véget nem érő háborúban. De hát valakinek áldozatot is kell vállalnia a jobb gazdasági adatokért...
A jólét ugyanis sosincs ingyen.
A Fluor nevű texasi vállalat 3,1 milliárd dollárt kasszírozott az afgán üzleten, ezzel ők voltak a háború legnagyobb nyertesei. A mai napig nem lehet pontosan tudni, mire ment el az összeg. A dokumentumokból csupán annyi derült ki, hogy a cég különféle logisztikai szolgáltatásokat végzett a hadsereg számára.
Egy másik, a légiforgalmi irányítással, a repülőterek karbantartásával, a pilóta nélküli repülőgépek üzemeltetésével, logisztikával, valamint az afgán hadsereg és rendőrség képzésével foglalkozó cég 1,7 milliárd dollárral gazdagodott. A kiképzést közösen végezték egy másik vállalattal, együtt 930 millió dollárt tettek zsebre ezért.
Ismerve a történet alakulását, egyértelművé vált, hogy minden cent jó helyre ment a vállalkozásban, az afgán hadsereg kiképzése parádésan sikerült. Felkészültségüket bizonyítja, hogy a fegyveresek tétlenül nézték végig a tálibok hatalomátvételét. Lehet éppen erre képezték ki őket, és most a Pentagonban mindenki mindenkivel kezet ráz.
Az amerikai hadsereg legnagyobb beszállítója Lockheed Martin, egyebek mellett rakétákat és Black Hawk helikoptereket is gyártanak a haditengerészetnek. Kár, hogy ezek egy részét csont nélkül lenyúlták a tálibok.
Pedig a Pentagon öt év alatt 1,2 milliárd dollárt költött harci helikopterek működtetésére. A költségek ebben az esetben is többszörösen megtérülnek majd: ha jó munkát végeztek az amerikai cégek, akkor a sok otthagyott gép műszaki állapota éppen megfelelő lesz az új tálib tulajdonosok számára.
Nem lenne szerencsés, ha az ország új urainak csalódniuk kellene az amcsi hadiipari cégek szakembereiben. A helikopterek idő előtti meghibásodása ugyanis negatív országimázs lenne Amerika számára.
Hogy a helikopterek ne porosodjanak a kabuli hangárokban, arról egy másik cég gondoskodott, amely cirka 830 millió dollárért afgán pilótákat képzett ki. Reméljük, a kiválóan felkészült szakemberek a talibánoktól is kaptak szerződést, hiszen most nem jó munkanélkülinek lenni Afganisztánban.
A sor pedig végtelenségig folytatható: számtalan nyereséges üzlet, megannyi elégedett cégvezető és részvénytulajdonos. Mert az afganisztáni kaland csak és kizárólag erről szólt.
Üzlet. A húsz évig tartó afganisztáni háborút ugyanis csak nagyon nehezen lehet azzal az érvvel alátámasztani, hogy az amerikai katonák a terrorizmus ellen küzdöttek, mivel néhány szaúdi pofa a szaúdi milliomosok pénzén szeptember 11-én terrortámadást hajtott végre Amerika ellen.
Valójában a rengeteg pénzről szólt tehát az afganisztáni cirkusz: 108 milliárd dollár, és ez éppen elég minden érdekelt félnek.
Nem akarták hazautaztatni ezeket a holmikat, miután a pénz gazdát cserélt, senki nem ragaszkodott hozzájuk. A tálibok majd használják az amerikai motyókat. Reménykedni csak abban lehet, hogy nem a civilek, hanem a kínaiak ellen fordítják majd az amerikai fegyvereket. Bár erre nem sok esély van. Kína sokkal vonzóbb üzletet kínál Afganisztánnak, emiatt senki nem kell meghaljon.
Ami pedig Amerikát illeti:
Isten áldja az Egyesült Államokat! Nagy szükségük lesz rá. Nem jó kezekbe került a kormányrúd. Újabb költséges kudarcok vannak kilátásban.
