Régóta dédelgetett illúziója a magyar baloldali pártoknak, hogy Magyarországon többségben vannak a kormánnyal szemben kritikus, megfelelő módszerekkel mobilizálható választópolgárok. Mantrázzák ezt egymásnak, önmaguknak, szavazóiknak és a sajtónak annak ellenére, hogy nemcsak a választásokon esnek pofára szinte minden alkalommal, de a közvélemény-kutatásokon és az általuk szervezett kisebb-nagyobb tiltakozó rendezvényeken is kénytelenek szembesülni vele: a kutyának sem kellenek.
Tüntetést szervezni kétélű fegyver: a modern demokráciában kevés ennél meggyőzőbb eszköz létezik a népakarat kifejezésére. Feltéve, ha meggyőző létszámmal erődemonstrációvá válik.
Gondoljunk csak az internetadó hírére megmozduló tízezres tüntetésekre, melyek végül a magyar kormányt visszalépésre késztették a konkrét ügyben (amúgy ennyit a diktatúrázásról). Ha azonban kínosan kevesen veszik a fáradságot, hogy részt vegyenek a demonstráción, az hiteltelenné teheti az egész ügyet, még akkor is, ha egyébként elvben sokan egyetértenek a kezdeményezéssel.
Nehéz eldönteni, hogy az idén kudarcba fulladt tüntikékről a moslékkoalícióval szemben érzett általános utálat vagy a kormányváltás lehetőségének kilátástalanságának felismerése tartja-e távol a remélt tömegeket.
2022 nyár végén szervezett baloldali „tömegdemonstrációk” igen gyászos képet festenek – legalábbis az ő szempontjukból. A kata módosítása ellen tiltakozó kisvállalkozók és a velük szimpatizálók hídfoglalós tömegdemonstrációja (melyre ugyan néhány ellenzéki politikus megpróbált piócaként rátapadni, de nem sikerült pártpolitikai irányba vinniük a kezdeményezést) jelenti az egyetlen kivételt. Ezt leszámítva megállapítható, hogy tiltakozás helyett inkább nyaralnak a kormányváltást kívánó magyar szavazók. Voltak ugyan olyan rendezvények, melyekre sikerült néhány száz vagy akár pár ezer embert a helyszínre csábítani, az összkép azonban egyértelmű: nincs most szezonja Orbán megbuktatásának.
Emlékeztetőül összeszedtük Olvasóinknak a top 5 legkínosabb, kudarcba fulladt ellenzéki tüntetést 2022-ből:
1. Kormányváltó tüntetés Márki-Zay Péterrel: Augusztus hatodikán egy békéscsabai punkkoncert átlagos közönségszámával megegyező létszámú rendezvényt tartottak a Kossuth téren, melyet kedvencünk, Antsi szervezett. A képek és a beszámolók alapján remek, szimbolikus utórezgése volt az április harmadikai földrengésnek, mely a baloldalt az akkor ismert formájában maga alá temette. Már a Facebook esemény is igen szerény számú érdeklődőt, alig 2500 embert vonzott, ebből a beszámolók szerint alig kétszázan jelentek meg a téren. Ahol aztán több, teljesen érdektelen D kategóriás közéleti szereplő mellett felszólalt az ellenzék legutóbbi miniszterelnök-jelöltje is. A kormányváltás ezúttal (is) elmaradt.
2. A Momentum zéró résztvevős Kossuth téri tömegdemonstrációja:
„Üzenj a kormánynak! – Gyere a Parlament elé!” – ez volt a neve annak az augusztus elejére szervezett tiltakozó akciónak, melynek funkciója már önmagában kissé megmosolyogtató lett volna. Elvileg a Momentum újdonsült parlamenti frakciója szeretett volna villogni azzal, hogy rendszeresen egy helyiségben lehetnek Orbán Viktorral, így meghirdették, hogy ha valaki elégedetlen bármivel, a tüntetésen elsírhatja bánatát, azt pedig majd az ifjú román liberálisok átadják üzenetként a kormánynak. Ez olyan népszerű volt, hogy a szervezőkön és sajtó munkatársaink kívül konkrétan nulla ember volt rá kíváncsi. A leleményes főpolgármester-helyettes a helyszínen rögtön át is keresztelte az eseményt tüntetésről sajtótájékoztatóra.
3. Az LMP és a fák megvédése: Kijelenthető, hogy az energiaválságra adott válaszok közül pártállástól függetlenül az egyik legmegosztóbb döntés a fakitermelést környezetvédelmi célokból korlátozó szabályok lazítására adott válasz. Az LMP mint ügyeletes zöldpárt úgy gondolhatta, itt az ideje bizonyítania saját létjogosultságát, és szervezett is egy megmozdulást – szintén a Kossuth térre. A Facebookon 58.000 ember részvételét ígérő tüntetés azonban alig 2500 ember jelenlétében zajlott le, ami – valljuk be – csúfos kudarc. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy sem az LMP-vel, sem a fák védelmével szemben nincs igazán súlyos kritika a magyar választók tömegeiben.
4. Gazdatüntetés a Dózsa György úton: A múlt héten mi is beszámoltunk róla, hogy az eredetileg ezres nagyságrendű traktoros gazda részvételével beharangozott mezőgazdasági érdekképviseleti megmozdulásból mindössze egy másfél traktoros, törpemalacos, gyermekjátékos fővárosi kerti partit sikerült összehozni. A Szabó Bálint szegedi jogász vezetésével tiltakozó gazdákat láthatóan nem zavarja, hogy ügyüket a jelenlegi megmozdulás inkább komolytalanná teszi.
5. Gyurcsány-ellenes tüntetés a régi MTV-székház előtt: bizony időről időre felmerül Don Gyurleone eltávolításának igénye a baloldalon, de úgy tűnik, pont olyan népszerű ez a kezdeményezés is, mint a kormány leváltásának gondolata. A Juhász Bence nevű, tisztázatlan politikai hovatartozású fiatalember által szervezett Szabadság-téri megmozduláson eredetileg még Puzsér Róbert is felszólalt volna, de úgy tűnik, ez még az ő szintjét sem érte el – ami már önmagában is beszédes.
