"Áron, milyen a kilátás onnan? Tényleg aprónak látszunk mi, átlagos magyar emberek?"

Kollégánk hiába hívta ki NoÁrt kultúrpolitikai kérdésekben vitázni, csak személyeskedés lett a vége. Pedig az elmúlt 12 évnek elegendőnek kellett volna lennie annak felismerésére: a baloldali kultúrelitnek ideje lenne lenéznie az elefántcsonttoronyból. Bódi Ábel írása.

Molnár Áron, azaz a noÁr nevű „mozgalom” elnök-vezérigazgató-tulajdonos-névadója önnön magának vindikálja a kultúra megfejtésének jogát, csakhogy ideje lenne a toronymagas lótól kicsit alább adnia.

Ez akkor derült ki, miután a Hoppál Péterrel folytatott csörtéje után kihívtam egy vitára: beszélgessünk arról, mi is az állam feladata a kultúrával. Úgy gondolom, erről tényleg csak két civil vitatkozhat – már ha ez a jelző rá is igaz, de jóindulattal feltételezem, hogy igen, mert a CIA sem ennyire ostoba, hogy őt bízza meg a destrukcióval. 

Áron minderre magától képes.

Emlékezzünk a közízlés elleni vétség bűncselekményét messzemenőkig kimerítő „a szeretet nem vár” című eposzra!

Forrás: Instagram/Noár
Forrás: Instagram/Noár

Nem ez lenne az első kör, amikor „összecsapunk”, ugyanis anno Domini 2020-ban, az SzFE körüli botrány során már volt egy többórás vitánk, ami ugyan parttalan volt, de a disputának nem a másik meggyőzése volt a célja, hanem a saját álláspontunk kipróbálása, megvédése. És annak a próbája, hogy amit mondunk, az valóban igaz-e, vagy csak szellemi autofellációnk eredményezte gondolatokat birtoklunk.

Naiv vagyok, és úgy gondoltam, hogy a kultúra nemcsak egy szűken vett kör értelmezési privilégiuma, hanem mi, az egyszeri honpolgárok szerves alkotóiként és őrzőiként, organikus sejtjeiként magunk is részt veszünk benne, így aztán van róla mondanivalónk.

Erről Áron nem így gondolkodik, szerinte a magamfajta agrárdiplomásnak semmi keresnivalója nincs a kultúráról folyó diskurzusban. Mintha szakmai kérdés lenne a magyar népnemzeti hagyomány!

Emlékszünk, ugye, hogy kik is jöttek itt nekünk „szakmai” kormányzással. És talán még az is szemünk elé ötlik, ahogy a 2010 előtti szellemi „elit” ugyanezt gondolta magáról, mint Áron, hogy ők kanonizálnak, ők alkotják a nyelvi struktúrákat, ők rendelkeznek a magaskultúra, a színház, a film, a könyv és a folyóiratok felett is.

Aztán 2010-ben jött egy hatalmas pofon, de ekkor sem szálltak alá az istenadta néphez, hanem bezárkóztak az elefántcsonttoronyba.

Áron, milyen a kilátás onnan? Milyen onnan a valóság? Tényleg aprónak látszunk mi, átlagos magyar emberek? Gyere, ugorj le egy vitára, beszéljünk róla, hogy kinek és milyen köze van – az állításod szerint – te magad által is hőn szeretett magyar örökséghez.