Apu azért iszik, mert egy 4 éves gyerek szintjén ért a külpolitikához...

Észrevettétek már, hogy a nacionalizmust szívből elutasító tudálékos belpesti éttermiségre időként azért néha-néha rátör egy hatalmas nacionalista roham? Ilyenkor úgy járnak rá a nacionalizmusra, mint fogyókúrázó a nutellára.

De természetesen soha nem a magyar nacionalizmusra, hiszen magára valamit is adó értelmiségi sose fog a magyar nacionalizmus bűnébe esni. Soha-soha! Hiszen Adyt olvasva már a középiskolában is megtanulta, hogy a magyar nacionalizmus buta, elmaradott, lábszagú, gumicsizmás, mucsai nacionalizmus. Sose támogatna semmi ilyesmit.

A határon túl rekedt magyarokra is kicsit gyanakodva tekint, hiszen bár vannak köztük ilyen aranyosabb csoportocskák, mint a csángók, alapvetően ezek mégiscsak a Fideszre szavaznak, ezért nagyon nehéz azonosulnia velük egy olyan menő, belpesti értelmiséginek, akinek a pincéje előtt tömött sorok állnak azért, hogy fizethessenek a mondandójára.

A menő belpesti értelmiségi pedig pont ezért nem is az az ember, aki valaha is csalódást okozna saját közönségének, így a nacionalizmus iránti természetes vágyukat más népek nacionalizmusa iránti ódákkal elégíti ki. 

Más népek pedig bőven vannak, és a belpesti értelmiségi számára az sem kizáró ok, ha létüket saját maguk számára sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Sőt, az ilyen eset tulajdonképpen még vonzóbb, hiszen sokkal könnyebb a tündék, elfek, klingonok nacionalizmusával őszintén azonosulnia, mivel egyik sem jár azzal, hogy esetleg megszólja és lecikizi a többi belpesti értelmiségi.

A tibetiek szabadságharcával azonosulni, és a zászlójukat lóbálni a kínai delegáció útvonalán sosem volt különösebb kockázat. Főleg, ha azt mondjuk a Rottenbiller utcában csináljuk, és nem a világnak azon pontjain, ahol elver érte a helyi rendőrség.

A katalón nemzeti függetlenségért szót emelni se kerül semmibe, hisz Katalónia felkapott hely, ráadásul népszerű futballcsapata is van, így - mivel ez külföldi foci - divatos imádni a belpestiek körében is. Aki még emlékszik pár éve a rohingjákra, az bizonyára nem felejtette el, hogyan képes a belpesti értelmiség krokodilkönnyeket ejteni és orbánozni egy olyan nép hallattán, akikről se előtte, se azután nem hallott soha, hogy az amúgy buddhista kormány elzavarta őket Myanmarból. 

Apu kedvenc projekciós felületei azonban nem ezek a népségek. Nem, nem! Apu igazi ínyenc, így ő az elmúlt két évben két különleges kedvencet választott magának az elnyomott népek hosszú sorában.

2019 kedvencei Apunál a kurdok, akik valóban sokat szenvedett népként ismeretesek, valamit rendszerint azzal a jelzővel illetik őket, hogy a világ legnépesebb olyan nemzete, mely nem rendelkezik saját állammal. Apu mindig minden nacionalista pátoszt kikacagott, sőt, erősen meg is kritizált. Azonnal a sajátjait fikázó, míg az idegeneket imádó Adyt idézett a legkisebb nacionalista elhajlásnál is, ha a magyarok merészeltek elhajolni, de most hirtelen minden más! Ez most kurd nacionalizmus! Apu hirtelen fiatal lányokat lát maga előtt, akik feláldozzák magukat a hazáért, nemzeti lobogóval a hajukban, hiszen ők KURDOK, az Isten szerelmére!

Felvilágosult nyugati nép keleten! Na, jó, annyira azért nem. Apu rögtön visszakozik, hogy bár marxisták, de az ott más. És bár ezeket a lányokat is simán kinyírja a bátyjuk vagy az apjuk, ha rossz csávóval mernek randizni, de a kurdok végülis az egyetlen szövetségeseink a térségben! (mármint a Művelt Nyugaté - a szerző). Őket dobta most oda Trump, cinikusan és a saját érdekeit követve, ami nyilván példátlan eddig a világpolitika színpadán.

Ráadásul a kurdok fő ellensége Erdogan, aki Orbán Viktor legjobb barátja, ami ugyan nyilván nem teljesen igaz ebben a formában, de Apu ezt az ATV-n látta. Hatalmas barátság, hogy Erdogant konvojjal viszik Budapesten, és Gül Baba türbéjét is megkoszorúzhatja, tárgyalásai pedig nagyjából annyiról szólnak, hogy Orbán Viktor maradt az egyetlen politikus az EU-ban, akivel hajlandó szóba állni, és akin keresztül újabb pénzeket tud kizsarolni ebből a nemes szervezetből, hogy a szíriai polgárháború menekültjeit ne eressze rá ismét Európára, és így Magyarországra is.

Aput most nem érdeklik a tények. Apu tombolni akar, és 0rbánbasizni!

Apu most a kurdokat akarja szentté avatni, amiért volt annyi eszük, hogy az amerikaiakat vélték olyan szövetségesnek, akikkel a hátuk mögött nyugodtan csinálhatnak bármit.

Például megközelíthetik a törökök határait, pedig a törökök figyelmeztették őket arra, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet, és esetleg ellenreakciókat válthat ki belőlük. Apu matematikája ez ügyben nem túl bonyolult. E1G = O1G

Aki pedig naivan azt gondolta, hogy csak a tavalyi év múlik el azzal, hogy egy piszlicsáré határvillongást népirtássá ajvékolva Apu orbánozhasson egy jót, azt idén Azerbajdzsán és Örményország lepte meg egy igazi és komoly háborúval.

Apu természetesen az első pillanatban az örmények oldalára állt. Vadul álkeresztényezve és baltásgyilkosozva a kormányt, amiért hajlandó volt Azerbajdzsán mellé állni (sic!). Az állás természetesen nem jelentett mást, minthogy a magyar külügyminisztérium elismeri Azerbajdzsán mindenki által elismert határait. Sajnos az a helyzet, hogy Örményország 1988-1994 között pont ezeket a határokat lépte át, és azóta is bent tartózkodik Azerbajdzsán területén, pontosabban most már csak tartózkodott, mivel Azerbajdzsán katonai erővel kiverte onnan.

Na, és mi a történet legpikánsabb része? Hogy Azerbajdzsán pontosan az, amit Apu úgy imádott a kurdokban. Például számos nyugati ország szövetségese. A jelentős örmény lakossággal bíró Franciaországon és Görögországon kívül gyakorlatilag minden nyugati ország kiállt mellette, ami persze ez esetben kb annyit jelentett, hogy katonailag megvédheti a saját határait. Apu ellenérvei amúgy megingathatatlanok, hiszen Erdoganék már 100 éve is az örményeket irtották, Orbán pedig visszaszolgáltatta a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak, ezért az eddig nyugatbarát és putyingyűlölő Apu nagy hirtelen mégis oldalt váltott ebben a dicstelen és eléggé egyoldalú konfliktusban. Orbánt köpönyegforgatózva beállt a Putyin-közeli Örményország mellé, aki elég simán veszített. Pedig érdekes módon ha a magyarok próbálnak Putyinnal akárcsak üzletelni is, akkor Apu éles hangon visít, bizáncozik és szovjet Közép-Ázsiához hasonlítja a magyar kormányt. Mégis miért? Mert almát merészeltünk eladni Jekatyerinburgba? 

Apu egyébként mindig kikelt az ellen, ha a történelmet jókra és rosszakra bontjuk le. Ha Mel Gibson vagy Pataki Attila tett ilyet, az ellen Apu dühösen fellépett és keményen megkritizálta. Úgy látszik, két kivételt még Apu is elismer, ezek pedig a kurdok és az örmények.  

Akkor most egy külön kis csemegét feldobva zavarjuk össze Aput azzal, hogy az első világháború alatti örmény népirtásban jelentős szerepet játszottak végrehajtóként és a kiirtottak helyére betelepítettként a kurdok.

Bár jobban belegondolva ez se fogja megzavarni Apu koherens világnézetét. Apu ugyanis pont leszarja úgy az örményeket, mint a kurdokat. Meg a világ összes népét. Apu csak a saját fingját akarja szagolgatni, és tetszelegni önnön értelmiségi mivoltában, hiszen neki Elvei vannak, míg a Fidesznek csak külpolitikája...