Idén, akárcsak 2017-ben, Emmanuel Macron és Marine Le Pen között fog eldőlni a francia elnökválasztási verseny. Az április 24-én tartott második fordulóban a nemzetiek jelöltjének minden eddiginél jobb esélye van arra, hogy legyőzze a hivatalban lévő elnököt. Macronnak ugyan jót tett a háborús konfliktus, vezetése alatt azonban több társadalmi csoport elégedetlenségét is kiváltotta a politikájával.
A sárga mellényesek bosszúja talán most éri el az elnököt. Erre utal az is, hogy az Ipsos közvéleménykutató cég mérése szerint Macron 54-46 százalékos arányban vezet Le Pennel szemben, az Ifop Opinion mérése szerint azonban a különbség kisebb, Macron csak 51 és 49 százalékarányban vezet.
A rejtőzködő szavazók ugyanis vélhetően Le Pen táborát erősítik. Ez pedig még akkor is fontos lehet, ha az első fordulóból kiesett aspiránsok közül a republikánus párt jelöltje, Valérie Pécresse és Párizs baloldali polgármestere, a szocialista párt csúfosan leszerepelt jelöltje (aki 2 százaléknál is kevesebb szavazatot szerzett) Emmanuel Macron támogatására szólították fel szavazóikat.
Ezek a „nagylelkű” felajánlások azonban nem sokat érnek, a két jelölt mögött ugyanis olyan elenyésző számú szavazó állt, akik száz százalékos támogatása mellett sem igen dőlhet hátra Macron a második forduló eredményére várva.
Már csak azért sem lenne indokolt a nyugalom, mivel a szintén jobboldali Éric Zemmour támogatói körében nyolcvan százalékos a Le Penre való átszavazási hajlandóság. Ez pedig semmi estre sem lebecsülendő, mivel a „Visszafoglalás” nevű mozgalom jelöltje 7 százalékot ért el az első fordulóban, amely jelentős tartalék lehet Le Pen számára.
Nem mellékes az sem, hogy az elmúlt években Le Pennek sikerült levetnie magáról a szélsőjobboldali billogot, kitört a mesterségesen köré épített karanténból, személye széles körben elfogadottá vált a francia társadalomban.
Rendpárti, hazafias üzeneteivel a munkások tömegeit nyerte meg magának, függetlenül attól, hogy ki bevándorló hátterű.
Emmanuel Macron számára további csapást jelent, hogy nem igen számíthat az elnökválasztás első fordulójában a harmadik legtöbb szavazatot kapott kihívójának, a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchonnak a támogatóira. Egy felmérés szerint ugyanis Mélenchon híveinek tekintélyes része, nagyjából kétharmada otthon maradhat, vagy érvénytelenül szavaz a második fordulóban.
Mélenchon ugyan arra szólította fel a híveit, hogy semmiképp se szavazzanak Le Penre, azt azonban már nem mondta, hogy támogassák Macront. A felmérések szerint egyébként erre a jelölt támogatóinak csupán egyharmada készül, ellenben 16 százalékuk Marine Le Penre adja szavazatát a második fordulóban.
A második fordulóban ráadásul minden eddiginél nagyobb lehet a távolmaradók aránya, ami Le Pennek előnyös. A csillagállás így egyértelműen a nemzeti oldal jelöltjének kedvez.
Ekkor lépett közbe az OLAF, mint független szerv, amely tiltott pártfinanszírozással vádolta meg a nemzeti tömörülés jelöltjét.
Igen, a két választási forduló között derült fény a pénzek állítólagos elterelésére. A hatóságok pedig éppen most érezték szükségét annak, hogy a nyilvánosság elé lépjenek az üggyel.
Ki kell emelni, hogy az OLAF anyagában szerepel az is, hogy nem egyéni meggazdagodásról van szó, nem saját zsebre terelték el a pénzeket, hanem állítólag a párt tisztségviselőinek megbeszélését tartották uniós forrásból. Pontosabban szállodai szobákat béreltek egy megbeszélés alkalmával a párt vezetőinek, amikor éppen az irányvonal meghatározásáról értekeztek.
Érdekes módon semmilyen hivatal nem vizsgálja azt, hogy Macron csak kozmetikai szerekre több ezer eurót költ el havonta az adófizetők pénzéből.
A hazánkkal szemben is fenyegetően fellépő OLAF így csalás ellen létrehozott szervként egy választási csalás főszereplőjévé lépett elő. Amikor a franciák nemzeti jelöltjének a legnagyobb esélye van arra, hogy megnyerje a francia elnökválasztást, akkor lecsap az Unió keze.
Az európai elit ugyanis nem akarja, hogy egy nemzeti elkötelezettségű jelölt álljon az Európai Unió egyik legnagyobb államának élére. A jelenlegi Európában semmi szükségét nem látják a nemzeti érdekű politizálásnak.
Macron győzelme érdekében pedig mindent hajlandóak elkövetni, még a törvénytelen beavatkozástól sem riadnak vissza.
Pedig a Nemzeti Tömörülés pénzkezelési módszere vélhetően tökéletesen megfelel az uniós gyakorlatnak. Semmilyen törvénytelenséget nem követtek el, a vizsgálat azonban csak a választások után zárul majd le, amelynek eredményéről nem sokat hallunk majd. Az ügynek csak és kizárólag a kampányban van és volt jelentősége:
azzal a céllal kezdeményezték, hogy elgáncsolják Le Pent.
Érdemes elgondolkodni azok demokratikus elkötelezettségén, akik ezekkel a módszerekkel gáncsolják el egy politikus választási szereplését.
Illetve az is megérdemelne egy gondolatnyi bekezdést, hogy vajon milyen gyakran fordul elő, hogy politikai fegyverként használnak különböző uniós és függetlennek mondott antikorrupciós hivatalokat a renitenskedő politikai alakulatokkal szemben.
Elég csak arra gondolni, hogy éppen az öt évvel ezelőtti francia elnökválasztás előtt emeltek vádat – feleségének és a gyerekeinek a feltételezett fiktív parlamenti alkalmazása miatt – Francois Fillon, a jobbközép jelöltje ellen. Ez komoly zavart okozott a kampányában, a történet vége pedig ismert: Emmanuel Macron megnyerte a választást.
