Az elmúlt napokban érdekes levelet kaptak kézhez a budapesti önkormányzatok jegyzői a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságtól (FÖRI).
Spórolnak, lepasszolnák a feladatot
A fővárosi önkormányzat fenntartása és irányítása alatt álló szervezet arra kérte a kerületeket, hogy saját hatáskörben oldják meg a kóbor állatok tartását a befogásukat követő 16. naptól.
Mint ismert, rengeteg gazdátlanul maradt kutya él Magyarországon: a Kutyaszemmel 2019 elnevezésű kutatás szerint 300 ezerre tehető a számuk, de a frissebb adatok szerint is több tízezren vannak. A statisztikák szerint napi szinten számos állat kerül utcára, szerencsésebb esetben bekerülnek egy állatmenhelyre vagy egy állatmentő szervezethez, akik megpróbálják gazdásítani őket. Ha ez nem sikerül, akkor az intézmény döntése értelmében akár el is altathatják őket.
Korábban erre a befogást követő 15 nap után már sor kerülhetett, azonban a januárban hatályba lépett új kóborállat-rendelet főszabály szerint tiltja, hogy 45 napnál előbb megtehessék ezt. Nem kell különösebben magyarázni, mi húzódott meg a döntés hátterében: a kormány szerette volna kitolni a határidőt, és ezzel állatok ezreit megmenteni a haláltól.
Ugyanakkor kétségkívül igaz az is, hogy támogatás híján ez komoly terhet ró az érintett intézményekre, szervezetekre. A FÖRI minden bizonnyal ebből a megfontolásból próbálja átpasszolni a kerületeknek a feladatot, csakhogy ezzel egy probléma van: a befogott állatok ellátása nem az ő feladatuk lenne, vagy legalábbis nem csak az övék.
cseles értelmezés
Az állatvédelmi törvény világosan kimondja, hogy a kóbor állatok befogása a települési (kerületi) önkormányzat feladata, ahogyan azt is, hogy az állatok tulajdonjoga a befogás után 15 nappal az államra száll.
Ezen a ponton jogszabályértelmezési vita alakult ki, ugyanis a FÖRI (tévesen) úgy veszi, hogy az állam a kerületi önkormányzatokat jelenti. Ebből az értelmezésből az következik, hogy a fővárosnak csak 15 napig kell állatokat tartania, utána az államnak (szerintük az önkormányzatoknak) kell gondoskodniuk róluk – ahogy akarnak, és ahogy tudnak.
A levélben arra szólítják fel a budapesti önkormányzatokat, hogy kössenek megállapodásokat az ebrendészeti telepek, illetve az állatmenhelyek üzemeltetőivel, vagy ha erre nem kerül sor, akkor oldják meg maguk a feladatot, és biztosítsák az állatok ellátását.
A fővárosi szervezetnél látványosan szabadulni akarnak a feladattól, hiszen fel sem ajánlották, hogy a kerületek akár velük is szerződhetnének az állatok megmentése érdekében, hogy ők is alkalmasak a feladatra.
Azt, hogy a FÖRI a szerencsétlen sorsú jószágok kapcsán tévesen utalja a kerületek hatáskörébe a feladatot, az is alátámasztja, hogy több önkormányzat (például: Zalaegerszeg) is kötött már háromoldalú megállapodást (önkormányzat – nemzeti vagyonkezelő – menhely). Ezekben leszögezték, hogy a 16. naptól az állam (képviseli: nemzeti vagyonkezelő) finanszírozza a tartási költségeket, és azt, hogy az állatok a helyi gyepmesteri telepről átkerüljenek a helyi menhelyre.
Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert az állatokat nem sok-sok kilométerre a befogás helyszínétől helyezik el, így a gazdáik – ha vannak – könnyebben meg tudják találni őket. Értelemszerűen ebben a konstrukcióban nincs különbség egy kerületi önkormányzat és egy klasszikus települési önkormányzat között: a háromoldalú megállapodás – a befogás helye szerinti önkormányzat, a FÖRI mint ebtelep és a nemzeti vagyonkezelő között – akadálytalanul létrejöhetne a fővárosban is.
Ugyanakkor erősen félő, hogy a FÖRI iránymutatását követően a 23 kerület 23 eltérő szervezettel szerződik. A káoszt csak fokozná, ha ezek a helyszínek távol lennének a fővárostól. Erre ezért van komoly esély, mert jellemzően a vidéki állatmenhelyek alkalmasak nagyobb számú állat befogadására. Magyarán az ilyen esetekben, ha egy kutya elszökik otthonról, de a kerületen belül marad, könnyen lehet, hogy a gazdájának a 16. nap után messze az otthonától kell keresnie szeretett jószágát.
feszültség a főváros és a kerületek között
Információink szerint a kerületek jelenleg is rágódnak azon, hogyan kezeljék a helyzetet. Úgy tudjuk, a baloldali vezetésű önkormányzatok informális úton már megkérdezték a FÖRI-t, miért nem vette fel a nemzeti vagyonkezelővel a kapcsolatot a probléma egységes, fővárosi szintű kezelésének érdekében. Az ugyanis egészen biztos, hogy a jelenlegi helyzet senkinek sem jó. Állítólag erre az volt a válasz, hogy nem folytatnak tárgyalásokat velük.
Jól mutatja a főváros hozzáállását az állatvédelemhez, hogy az Illatos úti ebrendészeti telep ügyére a mai napig nem sikerült megnyugtató választ találni, pedig az már több éve húzódik.
