Szinte kezdem azt hinni, hogy a nyugati, kék-sárgában öltözködő politikusok az elejétől fogva hazudtak, amikor hangos szóval álltak ki Ukrajna mellett. Azóta is számolatlanul küldik a hol működő, hol ősi, lejárt szavatosságú fegyvereket, cserébe pedig Zelenszkij hetente bejelentkezik valamely nagyobb csúcstalálkozón. Sőt, mire a mondat végére értem, az is megfogalmazódott bennem, hogy a nagy félkaréjokban ülő öltönyösök talán élvezik is ezt a show-t.
Belefulladt a licitbe a nagy nyugati segítségnyújtás.
Mikor a háború másnapján egymásra ígérve küldték a hadianyagot az ukránoknak, egy olyan spirálba kerültek, amiből nehéz kiugrani. Kicsit olyan, mintha egy csapat Jackasst játszó kisgimis egymásra licitálna, aztán amikor már az a tét, hogy ki mászik a vonat tetejére a felsővezeték mellé, akkor ketten egy kicsit mégis visszakoznak.
Az egyikük, Stoltenberg az, aki az első pillanattól kezdve óvatosságra intette a többieket. Nem is csoda, hiszen ő azért mégiscsak katona. A másik viszont kétkulacsos játékos. No nem azért, mert az ukránt és az oroszt is segíti, hanem igazi antihősként két népet sodor a válság szélére.
Egyik ilyen csapat persze az ukrán, akiknek küldi az elavult, szinte használhatatlan haditechnikát, fenntartva a harci kedvet, a másik pedig a sajátjai. Ó, igen, már kitalálhatta mindenki, nem másról van szó, mint megint a németekről.
Nem tudom, hogy Olaf Scholz országa kivel van jelenleg. Az oroszok ellen minden szankciót megszavaz, aminek a következménye a nemsokára bevezetett vasárnapi vezetési tilalom és a fürdés minimalizálása, plusz a magától értetődő gazdasági válság. Az ukránokat a végletekig tüzeli a folyamatos fegyverimport és politikai hangulatgenerálás, amivel semmit nem ér el, csak azt, hogy még jó ideig elhúzódik a vérfürdő.
Az egyedüli nagyjából pragmatikus és realista ember itt Stoltenberg, aki látva a tébolyultak erényfitogtatást, néha kijelent olyan igazságokat, mint az invázió elején azt, hogy sem atomháborúba, sem NATO versus Oroszország konfliktusba nem fogunk belemenni, most pedig, hogy a vérontás akár évekig is elhúzódhat. A brüsszeli politikusok ámokfutását nyilván nem tudja megakadályozni, de a látlelete sajnos pontos.
Csak akkor húzódhat el a végtelenségig az anyagcsata, ha Európa kiszervezi a háborúját Ukrajnába. Meg lehet próbálni, akár kedvezőbb helyzetbe is kerülhetne a NATO, de a siker csak katonai lenne, ugyanis a gazdasági válság annyira elharapódzna, hogy az utolsó ukrán halálával – ami ezen esetben kétségkívül bekövetkezne – a legnagyobb országok mutatói is nullázódnának. Tényleg megéri?
