Amerikának ma már nincsenek értékei, csak érdekei

A világban zajló eseményekből mi, magyarok is le kell vonjuk a megfelelő tanulságokat!

Olyan végtelenül elkeserítő, ami Afganisztánban zajlik. Amikor a levegőbe emelkedő repülőgépekről láttam a mélybe zuhanni embereket, akkor azon gondolkodtam, hogy mekkora lehet az a kétségbeesés, ami arra sarkall, hogy a repülőgép oldalára kapaszkodva a biztos halált válasszák a tálibokkal való találkozás helyett.

Az a néhány szerencsétlen talán azt remélte, hogy a repülőgép személyzetének megesik rajtuk a szívük, ha látják, hogy néhányan az életükért kapaszkodnak a gép oldalában.

Egy amerikai filmben biztos így történt volna.

A nemes eszmékért meghalni kész amerikai katonák az életük kockáztatása árán is civileket mentenek. Esetleg egy korábban unalmas bürokratának tűnő figura a film végi szívszorító jelenetben példaértékű humanizmusról tesz tanúságot azzal, hogy egy vakmerő bravúrral behúzza a menekülőket a gép gyomrába.

A film végén felcsendülne valami szép keresztény ének, amit fekák énekelnek, közben pedig loboghatna a csillagos – sávos zászló.

Csak hát, ami a szemünk előtt zajlik, az nem egy film, az a valóság. Egy olyan valóság, amelyben adómentes fizetésért, szerződéses katonaként dolgoznak az Amerikai Birodalom külföldi projektjén. Amolyan alvállalkozóként.

A többség azért választja ezt a munkát, mert egy másik opció szerint otthon egy benzinkúton, egy gyorsétterem konyhájában vagy egy nagyáruház raktárában kéne megkeresniük a lakbérre valót.

Szóval ebben a valóságban nem lobog az amerikai zászló. Sőt, a kabuli nagykövetségnek külön megparancsolták a Fehér Ház legilletékesebb irodájából, hogy égessék el az amerikai lobogókat, és mindent, amivel a tálibok vissza tudnak élni, propagandacélokra használhatják.

Amerika így a zászlót elfüstölve, sietve távozott, az érdekei már nem kötik Afganisztánhoz, és amúgy is egészen más kihívásokkal kell szembenézzenek odahaza. Az afganisztáni kaland már így is túl sokba került, miközben semmilyen eredményt nem hozott.

Már, ha nem számítjuk eredménynek azt, hogy mekkora üzletet kötöttek kevesek ezzel a háborúval. Mert akkor minden adófizetői cent jó helyre ment.

Persze ez nem volt mindig így, Amerika valamikor tényleg a szabadság hazája volt. Tök jó volt például, amikor feltartóztatták a kommunista világforradalmat.

Persze, ha számításba vesszük, hogy 1956-ban lelkiismeret-furdalás nélkül dobták oda a magyarokat a vörös táliboknak, akkor már kicsit más optikát kap Amerika kommunistaellenes szabadságküzdelme. Lehet, hogy csak ott léptek a tettek mezejére, ahol az érdekeik diktálták. Valójában eszük ágában sem volt konfrontálódni a szovjet tálibokkal, inkább a paraván mögött megegyeztek velük.

Közben magyarok ezreit kínozták meg, ölték meg, csonkították, tették tönkre az életét.

Valami elromlott Amerikában is, a szabadság eszménye helyet ma már valami teljesen más vezeti a washingtoni döntéshozókat. Mintha a demokráciaexport csak egy gigantikus méretű blöff lenne, és ott avatkoznak be, ahol az érdekeik kívánják.

Erre lehet következtetni abból is, hogy Amerika afganisztáni kalandja során köztársasági elnökké egy olyan figurát neveztek ki, (Asraf Gáni) aki a fél életét Amerikában töltötte, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója Pakisztánban nőtt fel, Angliában PhD-zett. Az elnök tanácsadói olyan emberek voltak, akik nem ismerték Afganisztánt, többségük a helyi nyelvet sem beszélte.

Ezeket a hiányosságaikat azonban pótolta, hogy mindenben tökéletesen igazodtak a Fehér Ház akaratához. Gáni egyébként 2014-ben és 2019-ben is csalások útján szerezte meg a hatalmat. Nemrég pedig hatalmas vagyonnal a hóna alatt elmenekült az országból.

Szóval az amerikaiak erőszakkal és csalással az elnöki székbe ültettek egy közutálatnak örvendő korrupt figurát, hogy ezzel Afganisztánt a demokrácia útjára tereljék.

Ezt nevezem pedagógiai érzéknek! Hihetetlen, hogy az afgán népek még ezután sem rajonganak az amerikai típusú demokráciáért. Őrület!

Amerika igazából saját ideáljainak az árulójává vált, a Pax Americana pedig lassan sírba száll. Amerikának mára csak és kizárólag érdekei vannak,

értékei csak akkor, ha az érdekei úgy diktálják, hogy legyenek értékei, melyek védelmében lerohanhat egy másik országot.

Mi, magyarok, le kell szűrjük a megfelelő tanulságokat ebből az egész gátlástalanságból, amit élő közvetítésen keresztül figyelhetünk a világhálón.

Amerika hazánk szoros szövetségese, ez így van jól. Ennek ellenére nem vagyunk amerikai gyarmat, nem kell kövessük őket minden vállalkozásukba. Ami ellentétes az érdekeinkkel, abból ki kell maradni.

Egyetlen nagyhatalomban sem lehet megbízni, nagyon hasonló logika vezeti mindegyiket. Kár ábrándokat kergetni.

Ezzel együtt azonban Kínával és Oroszországgal érdemes és kell is jó gazdasági és politikai kapcsolatokat építeni, egyik említett ország sem kevésbé megbízható vagy becsületes, mint Amerika.

Ilyen viszonyok mellett csak azt kell szem előtt tartanunk, hogy bármely nagyhatalomról legyen is szó, ne tudjon a magyar belpolitikába beleavatkozni. A tényfeltáró cikkeket pedig ne valamelyik nagykövetségen mondják tollba a "független" sajtó képviselőinek!

Magyarországnak kötelessége önálló külpolitikát folytatni. Azokkal kell jóban lennünk, akikhez érdekeink fűződnek, és azokkal rosszban, akik az érdekeinket sértik. Semmi más nem számít.

Senki nem szavatolja Európa biztonságát, csak Európa védheti meg önmagát.

Ne legyen többé sem nyugatbarát, sem keletbarát bábkormány az ország élén. Magyar érdekű kormányra van szükségünk. Pragmatikusan kell a Kárpát-medencén kívül eső világra tekinteni.