A jogegyenlőségért folytatott harcban a kisebbségek érdekeit védő bajnokok egyre gyakrabban esnek át a ló túloldalára.
A koncepció, miszerint születéstől kialakult biológiai adottságok szerint (származás, nemi identitás, szexuális orientáció) valamely kisebbséghez tartozó csoportban bármely teljesítménytől, vagy alkalmasságtól függetlenül előjogokat élvez, a versenyszféra működési mechanizmusaitól teljesen idegen. Ennek ellenére a pozitív diszkrimináció és kvóta szerinti kötelező reprezentáció több olyan multinacionális szervezetnél jelen volt, amelyek fontosnak tartottak megfelelni a napjaink progresszív közhangulata által támasztott vélt, vagy valós elvárásoknak.
Az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletének új szabályozás azonban kötelezővé teszi a tőzsdén jegyzett óriáscégek számára, hogy legalább egy nőt és egy kisebbséghez tartozó személyt delegáljanak az igazgatótanácsba.
Ez egyaránt lehet fekete, latino, vagy LMBTQ közösséghez tartozó vezető. A CNN beszámolója szerint a NASDAQ kérésére elfogadott szabályozás azt is előírja, hogy az érintett vállalatok saját diverzitásukról adjanak részletes, írásbeli jelentést egy éven belül, valamint nevezzenek ki szivárvány-komisszárt esélyegyenlőségi igazgatót.
A mostani szabályozás már nem állami, hanem szövetségi szintű kötelezettség. Noha távolról sem lehet állítani, hogy nők és kisebbségiek méltatlanul alulreprezentáltak (az 500 legnagyobb cég élén 38%-nál magasabb volt az arányuk 2020-ban), Kalifornia államban már életbe lépett egy olyan törvény, mely alapján
szabálytalanságonként 100.000-300.000 amerikai dolláros büntetésre számíthat az a cég, amely nem teljesíti a kötelező kvótát.
Noha több politikus és szakember is figyelmeztet rá, hogy az ilyen irányú szabályozás erős negatív hatással lehet a gazdasági növekedésre, az amerikai óriáscégek jelentős része (és persze a demokraták) támogatja a kezdeményezést.
A származási-biológiai alapon való megkülönböztetés kötelezővé tételétől valószínűleg még a néhai Imrédy Béla egykori miniszterelnök is elismerően csettintene.
Ugyanis nem csak beavatkozás ez a szabadpiaci folyamatokba, de definitív diszkriminációja a XXI. század bűnbakjának tekinthető sikeres, önálló ciszheteró férfiak „kasztjának”. A nagy történelmi igazságtételek során ugyanis soha nincs tekintettel a mindenkori hatalom azokra, akiknek a kárára történik a rendcsinálás.
- Felmerül továbbá a kérdés, vajon az Egyesült Államok polgárai számára létrehozott új gender-kategória milyen elbírálás alá esik?
- Őket nem kötelező alkalmazni?
- Akkor a transzdelfin = fehér, ciszheteró férfi?
- Nem kirekesztő ez?
Ha egy ciszheteró férfi nőként identifikál, vajon ismét az esélyesek között lesz? Vagy csak akkor, ha valami fájdalmas és drága csonkító műtétet vesz igénybe? Esetleg egy szoknya és egy tűsarkú is elég? Azonkívül mennyire kell valakinek például latino nemzetiségűnek lenni? Ez is majd származás szerint lesz elbírálva, amolyan zsidótörvény stílusban? Esetleg állásinterjún kapnak majd fehér csillagot a mellkasukra a nem kedvezményezett kategóriába tartozók?
Bruhaha.
Nem.
De ez igazából nem sokat számít.
Az amerikai társadalom és gazdaság kimozogja majd ezt is, ahogy tette az elmúlt évszázad szesztilalomhoz hasonló mindenféle életszerűtlen, ideológiai alapú agymenése után. Előbb utóbb szép csendben visszavonják majd ezt a vaskos marhaságot, mert az amerikaiaknak szent dolog a divatos korszellem, de még inkább szent a profit, a fejlődés és az ebből táplálkozó hatalmuk.
Tehát mikor majd saját kárukon megtanulták, hogy a tengerben még mindig a cápa a csúcsragadozó (amelyiknek attól függetlenül nincs természetes vetélytársa a tápláléklánc csúcsán, hogy fehér, vagy szürke, meleg, vagy heteró), visszatérnek a kapitalista kapzsiság józan eszének talajára.
