"Allah akbar" éneke nyomja el a templomi harangszót Németországban

Nemcsak Németországban, hanem szerte Nyugat-Európában heves ellenvéleményeket váltott ki az a városvezetői döntés, miszerint a Kölnben található mecsetek müezzinjei mostantól szabadon, nagy hangerővel hívhatják a pénteki közösségi imára híveiket. Ám Köln bevándorláspárti főpolgármestere, Henriette Reker, ahelyett, hogy kompromisszumra törekedett volna a döntést ellenzőkkel, tovább szította a konfliktust azzal, hogy a müezzin énekét a kölni dóm harangszójához hasonlította.

Miután október elején Köln városvezetése hivatalosan is jóváhagyta azt a főpolgármesteri kezdeményezést, mely szerint egy kétéves, ún. próbaidőszak keretében a városban létesített mecsetek péntekenként müezzinek segítségével imára hívhatják az ott élő muszlim hívőket, néhány közéleti szereplő úgy értékelte, a 2015-ös migrációs válság után Németország újabb kulturális mélypontot él át, ráadásul ismét önként.

Hogy e megállapítás mennyire helytálló, hűen érzékeltetik a főpolgármester, Henriette Reker azon megjegyzései, melyeket az őt kritizálókkal szemben alkalmazott.

Mint mondta, „számos kölni lakos muszlim, így meglátásom szerint a müezzinek engedélyezése az irántuk való tisztelet jeleként értelmezendő”, majd hozzátette, „azok, akik a főpályaudvarra érkeznek, szintén hallhatják a kölni dóm harangjátékát”.

Forrás: AFP

Nem vitás, azzal, hogy Reker egyenlőségjelet tett a müezzinek éneke, valamint a dóm harangjai között, kulturális értelemben átlépte a Rubicont.

Ugyanis az iszlám vallásban a müezzin egy olyan alkalmazottja a mecseteknek, aki az imára hívó szöveget - többek között - a pénteki közösségi ima előtt elénekli. S bár a legtöbb mecset ma már hanghordozóról játssza az imára hívást, a müezzin szövege természetesen mit sem változott:

Allah a legnagyobb. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah. Tanúsítom, hogy Mohamed Allah prófétája. Gyertek imádkozni! Gyertek az üdvösségre! Allah a legnagyobb. Nincs más isten, csak Allah.”

A szavak szintjén értéksemleges harangszó és az „Allah akbar” szándékos összemosása jóval több, mint egy, a kölni muszlimok iránt intézett gesztus, s e vélemény, akármilyen meglepő módon, de át is futott a német sajtó nagy részén. Csakhogy a cikkekből, valamint publicisztikákból az is kiderült, hogy Reker főpolgármester efféle tevékenysége egyáltalán nem számít újkeletűnek Németországban.

Példának okáért Hessen tartomány közigazgatásának döntése szerint már nem is kell kérvényt benyújtaniuk az ott található mecseteknek annak érdekében, hogy az egyébként komoly zajterheléssel járó müezzinek szabadon hívhassák imára híveiket. De hasonló döntésre jutott München, valamint Hannover városának vezetése is, előbbi 5, utóbbi 27 müezzint alkalmazó mecsetnek ad otthont.

Forrás: AFP

A felsorolásnak természetesen nincs vége, nemcsak Drezdában szól szabályozatlan módon az „Allah akbar”, hanem Frankfurtban is, ahol a legnagyobb mecset 6 ezer hívőt számlál.

Mi több, az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található Düren városában napi háromszor hallani a müezzinek hangját, amely számos környékbeli lakos szerint az iszlám világ bugyrába röpítette a nyugat-német települést.  

Ami a németországi iszlamizációt illeti, kétségtelen, hogy e fenti példák a kölni főpolgármester botrányos párhuzamvonásával aligha tudnak versenybe szállni. Azonban a történelmi Frank Birodalom székvárosaként, valamint az egyházmegye püspöki székhelyeként ismert Aachen városának vezetése akár még konkurálhatna is Rekerrel, ugyanis korábban arról döntöttek, hogy az egyik központi mecsetet körülvevő főteret átnevezzék Moscheeplatz-nak, amely magyar nyelven annyit tesz, Mecset-tér.

Az iszlám nagy erejű kulturális térhódítása azonban nemcsak az önfeladó, bevándorláspárti politikai elit tevékenysége mentén magyarázható. Ugyanis a különböző demográfiai számadatok arra engednek következtetni, hogy a tárgyalt városvezetői lépések pusztán lekövetni szeretnék az egyre duzzadó, muzulmán választói rétegeket. E szegmens pedig szinte fékevesztetten gyarapszik.

A patinás Pew Research Center agytröszt adatai szerint, amíg a Németországban élő muzulmánok termékenységi rátája évek óta kicsivel az 1,9-et is meghaladja, addig a tősgyökeres németek ugyanezen mutatója éppen csak súrolja az 1,4-et.

Mi több, az intézet jövőt kutató adatai szerint – amennyiben állandó marad a Németországba érkező muszlim bevándorlók száma -, 2050-re a német társadalom akár 20 százalékát is alkothatják, amely megközelítőleg 17 millió iszlámhívőt jelentene.

E prognózis komolyságát támasztják alá azok a felmérések is, amelyek az iszlám iránt érdeklődő, iskoláskorú gyermekek számát igyekszenek nyomon követni.

Forrás: AFP

A Mediendienst Integration által készített felmérés szerint országszerte mintegy 800 köznevelési intézményben oktatnak megközelítőleg 54 ezer (!) diák számára iszlám tanulmányokat, ám a kutatás egyik legfontosabb tanulsága még ennél is kiábrándítóbb.

Mint az kiderült, legalább 580 ezerre tehető azon diákok száma, akik potenciálisan érdeklődnének efféle kurzusok iránt.

Amennyiben összevetjük ezen adatokat az alsó-szászországi Osnabrück Egyetem egyik professzorának becslésével, miszerint az iskoláskorú (6 és 18 év közti) muszlim gyerekek száma valahol 750 és 800 ezer közé tehető, még világosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen alapvető és nagyszabású társadalmi átalakulás megy végbe Németországban.

Mindezek fényében már sokkal érthetőbbé válik, hogy miért nem ütközik évek óta az iszlám térhódítás egy-egy karcosabb tévériportnál vagy cikksorozatnál nagyobb ellenállásba, hiszen a tősgyökeres, hétköznapi németek egész egyszerűen elfogyóban vannak. Persze sokan messzemenő túlzásnak, valamint az idegengyűlölet megtestesítésének értékelik e számadatokat, de a valóság mást mutat. Példának okáért ezt támasztja alá a Hessen tartományban lévő Raunheim polgármestere, Thomas Jühe is, aki baloldaliként aligha vádolható bevándorlásellenességgel, mégis soha nem látott természetességgel beszél arról, hogy a településén lévő új müezzin létjogosultságát alapvetően az adja, hogy mára több muszlim él Raunheimben, mint keresztény. A kérdés csupán az, hogy e masszív demográfiai átalakulásnak, s iszlamizációnak mi lesz a következő állomása?