Még most is remegnek a lábaink az izgalomtól!
Bizony, nem gyakran adatik meg az ember életében, hogy a Történelem Ítélőszéke előtt megmérettetik. Fel volt adva a lecke: vajon mit tehet egy magunkfajta, szerény, független-objektív, minőségi sajtótermék hazánk rabigából való megszabadításának ügyéért? A tehetség és a szorgalom ugyanis nem csak lehetőség, de kötelesség is.
Összedugtuk a fejünket és megfejtettük az ellenzék 12 éve sziklaszilárdan tornyosuló problémáját: megbuktattuk Orbán Viktor és rendszerét.
Erkölcsileg legalábbis mindenképpen.
A héten megjelent felhívásunkra már az esemény meghirdetését követő pár órán belül csak úgy özönlött a Facebook népe. Bár tudjuk, hogy a Facebook a Viktátor megbízásából üldözi és cenzúrázza a baloldali-liberális véleményeket és hamisítja az eseményeket, mi printscreen-t készítettünk, hogy megmutassuk: közel harmincezer (!!!!) ember jelezte részvételét a Forró Ősz első - de talán nem utolsó - nagyobb kormányváltó tüntetésére.
Bizonyára rutinos Olvasóink nem lepődnek meg, hogy aki most az oldalra téved , már a fasiszta Zuckerberg-hamisítást láthatja.
De jöjjenek a részletek! Reménnyel, hittel és lelkesedéssel érkeztünk a meghirdetett találkozóhelyre, a Nagy Imre szoborhoz, azonban itt ért minket az első pokoli meglepetés: kiderült, hogy Orbán évekkel ezelőtt ledózeroltatta az emlékművet hogy elejét vegye a hasonló tiltakozások szerveződésének. Ördögien ravasz!
Egészen biztosak vagyunk abban, a hogy már érkezésünk előtt sok ezer bátor tüntetni vágyó polgártársunkat tántorította el ez a balszerencsés körülmény, de
arról sincsen minden kétséget kizáró információnk, hogy nem verette-e szét jelvény nélküli lovasrendőrök kardlapozásával a gyülekező tömeget a rezsim, még mielőtt az valójában megindulhatott volna...Ezektől bármi kitelik!
Miután átvonultunk a térre, hogy megkezdjük a hivatalos programot, észrevettük, hogy sem Puzsér, sem Márki-Zay Péter, de még Noár sem (aki pedig más esetben még egy középső csoportos óvodai évzárón is örömmel lép fel, ha cserébe engedik 5-10 percet orbánozni) jelent meg az előre meghirdetett időben! Már eleve gyanús volt az is, hogy senki nem küldte el nekünk a telefonszámukat, de bíztunk abban, hogy így is eljut hozzájuk az üzenet: a Nemzetnek szüksége van rájuk ebben a sorsdöntő pillanatban. Nem tudunk másra gondolni ez ügyben sem, a rendszer vélhetően minden mocskos eszközt megragadott, hogy sztárfellépőinket távol tartsa a rendezvénytől.
A demonstráció ezért átalakult kisebb-nagyobb tiltakozó csoportok békés, sétálós felvonulásához. A téren hallott beszélgetésekből pár szót elcsípve örömmel megállapítottuk, hogy szép számmal voltak külföldi támogatók is, akik az óvatosság végett turistáknak öltöztek.
Szónoklatok, koncertek helyett néma sétálgatással, fotók készítésével és vidám beszélgetésekkel mutattuk meg Orbánnak: itt az ideje csomagolni! És bátran kijelenthetjük, hogy a helyzetből kihoztuk a legtöbbet. A XXI. században már amúgy sem igazán a szervezett program és a jelenlévők száma a tiltakozások sikerének fokmérője, hanem a hangulat, az online visszaigazolók száma és a tüntetés eredménye. Nézzük tehát ezeket:
- Megállapítottuk, hogy a Facebook beavatkozás előtt több tízezer ember érdeklődött az esemény iránt. Ez igazából már félsiker! Arról nem tehetünk, hogy a felcsúti diktátor törölte emberek tömegeinek naptárjából a mai eseményt. Ez a rengeteg ember már kitesz egy fél nemzetet, ha úgy számoljuk, hogy a Fidesz által agymosott vidéki birkanyáj nem igazán tekinthető a tudatos, demokrata Magyarország szerves részének.
- A hangulat fantasztikus volt! A Békemenethez hasonló gyűlölködő, nagymagyarkodó csőcselékkel ellentétben itt hangos szó, káromkodás, vagy dulakodás elképzelhetetlen volt. A minden bizonnyal a feldühödött tömeg erőszakossá válásától rettegő karhatalom által kivezényelt rendőrök csodálkoztak is, hogy nem lesz szükség éles lőszerrel szétzavarni a tömeget, pedig biztos viszketett az ujjuk a ravaszon! Sétálós, szellős, piknik-tüntetés még sosem volt ilyen sikeres!
- Azt pedig vitán felül kijelenthetjük, hogy a diktátor egész sleppjével, a Pénztáros Lőrinccel, meg a többi bűnözővel együtt megbukott. Valószínűleg valamelyik Parlament épülete alatti betonbunkerben kuporogva, habzó szájjal remegve várta, hogy véget érjen a demonstráció. Hiába hívtuk, hogy jöjjenek elő és vegyék át a lemondásukat követelő petíciónkat, némán és gyáván megfutamodtak. Az erkölcsi győzelem egyértelműen a miénk!
Közjogilag pedig már csak ki kell várni, hogy végigmenjen a folyamat.
Jövő héten folytatjuk, ha épp nem esik az eső és most már tényleg szólhatna valaki Parti-Nagy Lajosnak, hogy jöjjön szavalni, mert így baromi unalmas volt...
