Mert ha nem írja alá, akkor a karakán barna hölgy kiabál vele, meg valami olyasmit emleget, hogy ha Joe elcsúszna a fürdőszobában és kitörné a nyakát, akkor másnap ő ülne ott annál a szép nagy íróasztalnál a jó kilátással, amit szintén nem ért pontosan, de nem hangzik jól, úgyhogy inkább aláírja.
Frankó módja lesz ez egy polgárháború szélén álló ország vezetésének. Ami mellesleg a mi civilizációnk vezérürüje, még ha ennek nem is mindig örülünk túlzottan.
(Vissza fogjuk mi még sírni David Cornfield nagykövetet. Ő egyszerű eset volt. Gyakorlatilag Izraelt képviselte, mivel régi cionista motoros, ami persze valahol abszolút bizarr. Ám nekünk ez így egyáltalán nem volt rossz, pár szimbolikus gesztus, vagy Izrael mellett szavazás az ENSZben, vagy efféle, nem ismerem pontosan a részleteket, és a birodalmi helytartó ezzel ki volt elégítve. Nem gyakorolt nyomást, hogy itt is kilencéves gyerekek transzneműek lehessenek és hormonokkal tömjék őket, meg hogy a 22 éves afgánból 16 éves szír menekült legyen, meg effélék. Olyan dolog ez, hogy egyáltalán nem lett volna rossz, ha anno a hozzánk küldött szovjet birodalmi helytartók nem a Pártot, hanem mondjuk az örmény vagy grúz nacionalizmust képviselték volna.) Egyszer a Klubrádiót hallgattam hosszas autóvezetés közben, mert a gyakori szentségelés jó az elalvás ellen, ilyen az igazi közszolgálat, szóval éppen Kukorelly Endre beszélt arról, hogy valami irodalmi díjat szeretne alapítani, és hogy a kuratórium lehet, hogy csak egy főből állna, mert ha három vagy öt, akkor lehet, hogy gyanakodni fog egyik a másikra, hogy az illető a saját barátját tolja, és akkor ő is inkább a saját barátját tolja. De ha csak egyetlen ember, akkor van esély rá, hogy "leengedi a kérdést a lelke mélyére" és felelősen dönt.
Ezért nem nyúlt például Bill Clinton vagy Obama a fegyverekhez. Tudták, hogy van 50 millió keményvonalas republikánus, akik számára ez abszolút Rubicon, amelynek az átlépése polgárháborút jelenthet. És ez az ő felelősségük lenne. (Régebben Svájcban az volt a szokás, hogy ha egy férfi házasodni akart, be kellett mutatni a jövendőbeli apósának, hogy rendelkezik a két legfontosabb dologgal, amellyel egy felnőtt férfinak kell: van egy Bibliája és van egy puskája. A hardcore kálvinista kultúrák egyszerűen ilyenek. Nem kell őket megérteni, csak elfogadni ilyennek.) Na, ez nem lesz. Aki csak a „személyzet" tagja, aki csak odateszi a papírt, hogy az Elnök Úr majd eldönti, annak van kifogása a saját lelkiismerete előtt, hogy ő, hát ő csak egy javaslatot tett, miért lenne ő felelős, hát nem is ő írta alá, csak ötletelt... De persze ez még csak a kisebbik rossz, mert mindezzel együtt még mindig az az 50 millió keményvonalas republikánus az, akiknek az olyasmi, hogy törvény meg rend, jelentenek valamit. Ott vannak viszont a fehér antifák és fekete béelemesek, akiknek nem. Ők majd most ugye szépen lenyugszanak, hogy a Drumpfhitler végre nem elnök. Aha. Vagy nem. Vagy éppen felbátorodnak, mert gyengeséget észlelnek. És ehhez olyan elnök kellene, nem baj, ha Demokrata, de olyan Demokrata, mint Bill Clinton, aki a kezében tartja a gyeplőt és nemet mond, felhatalmazza a rendőröket, hogy rendet tegyenek. Mert személyes felelőssége van.
Aki szegény meszes Joe elé teszi a papírt, ami például még kevesebb lehetőséget ad a rendőröknek a rendcsinálásra, az névtelen figura, nincs felelőssége.
Tehát fel fognak bátorodni. Emlékszünk a történelemből kiskorú vagy gyengeelméjű királyokra, akik helyett régensek uralkodtak? Ritkán működött. A nyugati világ vezető hatalma polgárháború fele sodródik. Az Elnök lehetne az, aki megállíthatná. És gyakorlatilag nem lesz Elnök. De... hogyan jutottak idáig? Hogyan utasíthatta el Trump keresetét az a Legfelsőbb Bíróság, ahol a kilencből három az ő embere és kettő régi konzervatív motoros? (Folyt. köv.)