A Gyöngyösi Márton-féle sokadjára is megújult Jobbik minden erejét megfeszítve törekszik kibújni Gyurcsány Ferenc „emésztőcsatornájának hátsó izmos kapujából” (L’art Pour L’art Társulat).
De nem elég ehhez elszántnak lenni; keménynek, sőt, KŐKEMÉNYNEK is kell lenni. A gyáva dögkeselyűk társulatából csak elszánt, erőteljes gesztusokkal lehet kilógni. Gondolt egyet az egykori oroszbarát antiszemita Gyöngyösi, és elkezdte egy beláthatatlan kockázatokat rejtő világgazdasági válság peremén követelni Orbán Viktor távozását.
A Jobbik szerint ugyanis
„12 évnyi folyamatos őrjöngéssel Orbán azt érte el, hogy Magyarországon óriási az infláció, a forint pedig a világ egyik leggyengébb pénze. Még az ukrán hrivnya is lekörözi (ennyit arról, hogy háborús infláció lenne).”
„A legegyszerűbb talán az lenne a Magyarország iránti bizalom visszaállítása szempontjából, ha Orbán példát venne a brit miniszterelnökről, és távozna.
Ha megtenné, lefogadom, hogy óriásit erősödne a forint.”
(Forrás: a Jobbik Magyarországért Mozgalom Facebook-oldala)
-
Jakab Péter amputálásával tököt növesztett volna a Jobbik?
Forrás: MTI/Kovács Tamás - Kitaláltak valami fantasztikus gazdasági csodafegyvert, mely a szankciós politika és a háborús infláció miatt destabilizálódó gazdasági környezet ellenére visszatereli a magyar valutát a régi szép időkben megszokott értékhatár alá?
Gyöngyösi fejében az alábbi jelenet játszódhatott le a poszt fogalmazása közben: Orbán Viktor reggel kávé mellé elolvassa a Jobbik Facebook-oldalát. Majd borotválkozás közben belenéz a tükörbe, és azt mondja: "Igazuk van. Ennyi volt, visszavonulok és mostantól csak az emlékirataimnak élek!”
Majd a hivatalba érve bekéreti a legkompetensebb parlamenti ellenzéki erő férfias határozottságtól duzzadó elnökét, hogy alázatosan felkérje a kormányalakításra.
Onnan meg csak lesz valahogy.
Na körülbelül ilyen szintig van átgondolva ez a kormánybuktató retorika. Nem véletlen, hogy ritkán látunk erre példát.
Az ellenzék ugyanis épp annyira fázik a kormányzati felelősségtől, mint amennyire alkalmatlanok is rá. Arra ugyanis rájöttek, hogy a választók az úgynevezett programjukat még elolvasni is csak ritkán hajlandók. Megfigyeltünk egy igen érdekes tendenciát, mely a 2010-es évek második felétől egyre markánsabban tetten érhető. A mindenkori ellenzék ciklusról ciklusra átalakulva, lemorzsolódva és feltörekvő figurák által megújulva kering bolygórendszerként az állandó, fényt és energiát adó, erős és egységes nap körül, amit nevezhetnénk kormánypártnak is, de az egyszerűség kedvéért hívjuk inkább Orbán Viktornak.
Keringenek a központi égitest körül, de tartják a tisztes távolságot, mert tudják, hogy nincsenek vele egy súlycsoportban. Hol vannak már a dicsőséges kilencvenes évek, mikor Torgyán doktor szinte naponta követelte ellenzékből, hogy márpedig a (Horn-)kormány azonnal MONNYON LE?
Ennek következményeként kompetenciát, gerinces viselkedést, hazaszeretetet nem, vádaskodó sivalkodást annál gyakrabban tapasztalhatunk tőlük. Nem véletlen, hogy inkább járnak az EU-ba és az Egyesült Államok Demokrata Pártjához árulkodni, diktatúrát emlegetve, siránkozva nyafogni, mint hogy reális, fenntartható alternatívát kínáljanak az ország számára. Dehogy követeli manapság az ellenzék Orbán Viktor azonnali távozását, mikor annak bekövetkeztével el kéne kezdeni dolgozni, bizonyítani.
Őszintén nem tudjuk, miért jutott eszébe a politikai paletta minden árnyalatát megjárt Gyöngyösi Mártonnak és csapatának felvetni, hogy a forint árfolyamának konszolidációjához egy belpolitikai válság lenne a legjobb megoldás.
Elképzelhető az is, hogy Gyöngyösi ismét listázni szeretne ezért úgy gondolja: ha az antiszemitizmust következetesen és szigorúan elutasító Orbán Viktort eltávolítják az ország éléről, újra felvetheti régi ötletét: írják össze, mely parlamenti képviselőnek vannak zsidó származású felmenői.
